Történelem

Matilda császárnét csupán egy hajszál választotta el az angol koronától

Vikingeket várnak Anglia genetikai vizsgálatán

140 millió forintot adtak egy kortárs magyar festményért Párizsban

Új történelemkönyveket szeretne a horvát államfő

Életveszélyessé vált Nero palotája

45 éve alakult meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)

1915. december 19.

Meghal Alzheimer

Breslauban meghal Alois Alzheimer német ideggyógyász, pszichiáter, az Alzheimer-kór leírója. Alois Alzheimer a frankfurti `őrültek és epilepsziások intézetében` szerzett tudományos fokozat birtokában a fiatal elmeorvos 1888-tól 1903-ig dolgozott a hesseni nagyváros elmegyógyintézetében. 1901-ben egy olyan beteg került a keze alá, akinek kórképe különbözött minden korábbi esettől. Egész viselkedéséből áradt a tanácstalanság, olvasáskor összekeverte a sorokat, betűzve vagy értelmetlen hangsúlyozással olvasott. A tárgyak nevét sokszor képtelen volt megmondani, írás közben hamar elakadt, képtelen volt folytatni a megkezdett szót vagy mondatot. A beteg halála után Alzheimer, aki ekkor már a müncheni egyetem pszichiátriai klinikájának docense volt, felboncolta az asszony neki elküldött agyvelejét. Meglepődve látta, hogy az nem mutatta sem a meszesedés, sem pedig az agylágyulás tüneteit. Talált viszont három jellegzetes dolgot. Az idegsejtekben egy ismeretlen eredetű anyagcseretermék rakódott le; az agyréteg felső sejtrétegének egyharmada teljesen eltűnt, az agyvelő tömege kisebb lett; az idegsejtek nyúlványai, a neurofibrillák viszont túlélték a sejtek pusztulását. Csakugyan ez a három anatómiai bizonyítéka annak a betegségnek, amelyet a felfedező tudós főnökének, Emil Kraeplinnek javaslatára a szakma `Morbus Alzheimer`-nek, azaz Alzheimer-kórnak nevezett el.

2000. december 19.

Meghal Györffy György történész

Budapesten meghal Györffy György Széchenyi- és Herder-díjas történész, akadémikus. Apja Györffy István néprajzkutató volt. 1939-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkara történelem-földrajz szakán végzett. 1940-től az Egyetemi Könyvtár gyakornoka, 1942-44-ben a Teleki Pál Történelemtudományi Intézet tanára, 1945-től a Kelet-európai Tudományos Intézet Néptudományi Intézetének igazgatója, 1949-88-ig az MTA Történelemtudományi Intézetének munkatársa, később főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója volt. Fő kutatási területe a magyar őstörténet, az Árpád-kori magyar történelem és történeti földrajz. Főbb művei: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-III., István király és műve, A magyarság keleti elemei, Krónikáink és a magyar őstörténet. 1988-ban Herder-díjat, 1992-ben `példaértékű történészi munkássága elismeréseként` Széchenyi-díjat kapott. 1991-től a Magyar Tudományos Tudományos Akadémia rendes tagja, 1993-tól az Európai Középkori Akadémia tagja volt. Főbb művei: István király és műve; Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza; Diplomata Hungarica antiquissima; Napkelet felfedezése Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései; A magyarok elődeiről és a honfoglalásról

1900. december 19.

Megszületett Féja Géza

A József Attila-díjas író, publicista, szociográfus, a népi írók csoportjának ideológusa Szentjánospusztán született. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-tól Szabó Dezső köréhez tartozott, az Auróra, majd az Élet és Irodalom munkatársa lett, főként tanulmányokat közölt. 1929-33-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre társaságához csatlakozott, az Előőrs, a Kohó és a Szabadság munkatársa, szerkesztője volt. 1933-tól azonban eltávolodott ettől a körtől és Zilahy Lajoshoz közeledett, részt vett az Új Szellemi Frontban. 1937-ben csatlakozott a Márciusi Fronthoz. Ugyanebben az évben jelent meg Viharsarok című szociográfiája a Magyarország felfedezése sorozat első darabjaként. A könyvet elkobozták, Féját tanári állásából elbocsátották, két havi fogságra ítélték, de végül kegyelmet kapott. Falukutató munkájának eredményeképpen számos mesegyűjteménye is megjelent. 1939-ben a jobboldali Magyarország munkatársa lett. 1945-56 között Békéscsabán élt, kirekesztődve az irodalmi életből. 1956. november 1-jén Budapesten a Petőfi Párt Irányító Testületének tagjává választották. 1960-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa volt. 1966-ban József Attila-díjjal tüntették ki.

1915. december 19.

Megszületett Edith Piaf

Edith Giovanna Gassion Párizsban született. Utcai énekesnő volt, amíg Louis Leplée, a Cabaret igazgatója fel nem fedezte. Tőle kapta a Piaf nevet is,ami a francia argóban kis verebet jelent. Ő adta rá az egyszerű fekete ruhát is. Az 1930-as évek végétől lett egyre ismertebb - Maurice Chevalier támogatta, - s az egyik leghíresebb francia sanzonénekesnő vált belőle. Sikere volt a párizsi Olympia, a Bobino és a New York-i Carnegie Hall színpadán is. Több mint húsz éven át az ő lemezei voltak a legkeresettebbek a francia piacon. Dalaival, erőteljes, nagy kifejezőerejű hangjával, magával ragadó előadásmódjával érdemelte ki a sanzon tragikája címet. Dalai nagy részét ő komponálta, s a szöveget is ő írta. Leghíresebb dalai: Nem bánok semmit sem, Mylord, Padam...Padam... Több filmben szerepelt, rendezte őt Jean Renoir és Sacha Guitry is. Életéről filmek, színdarabok, könyvek sokasága készült. Negyvennyolc évesen halt meg, alkohol- és kábítószer-túladagolás miatt. Életrajzi regénye, a Nem bánok semmit sem, magyar nyelven is megjelent.

1865. december 20.

Megalakul a Pesti Torna Egylet

A Bakonyi Tivadar kezdeményezésére megalakult Pesti Torna Egylet, az első magyar sporttömörülés 1865. december 20-án kapta meg a hivatalos működési engedélyt. Az Egylet később Nemzeti Torna Egylet néven működött 1948-ig.

1885. december 20.

Meghal Hubay Károly hegedűművész

Budapesten meghal Hubay (Huber) Károly hegedűművész, zeneszerző, pedagógus, Hubay Jenő hegedűművész apja. Tízéves korában kezdett el hegedülni. 1844-ben már a pesti Nemzeti Színház hegedűse lett, 1851-ben a bécsi Operaház, majd 1852-1871 között a pesti Nemzeti Színház koncertmestere volt. 1857-ben vonósnégyes-társaságot alapított, amellyel a kamarahangversenyeket népszerűsítette. Később a pesti Nemzeti Dalkör, majd az országos Magyar Daláregyesület karnagya volt. 1866-ban ő tanította be és vezényelte Wagner Lohengrinjének pesti bemutatóját. 1884-ben - Liszt Ferenc ajánlatára - hegedűtanári állást kapott a Zeneakadémián. Kórusműveket, zenekari műveket, operákat, vonósnégyeseket komponált. Az 1843-ban megjelent Hegedűtan a Budapesti zenedében való tanításra című hegedűiskolája alapvető jelentőségű volt a magyar zeneoktatásban, s 1875-ig 45 kiadást ért meg.

1585. december 27.

Meghal Pierre de Ronsard francia költő

Saint Cosme Les Tours-ban meghal Pierre de Ronsard francia költő, a francia reneszánsz költészet kiváló képviselője. Nemesi családból származott, fényes udvari karrier várományosa volt. Latin és görög tanulmányokat folytatott. 1558-tól IX. Károly udvari költője lett. Humanista tanulmányai alatt ébredt fel benne az antik műfajok felújításának szándéka. Költői csoportot alakított Brigád, majd Pléiade néven. Eszményképük az antik költészet, céljuk a francia nyelv és költészet felemelése volt. Ronsard ódákat, szonetteket írt; 1550-ben jelent meg ódáinak négy könyve. Két évvel később Szerelmek címen kiadott petrarkizáló szonettjeiért az udvari költők kigúnyolták. Vergiliusi hangvételű, francia nemzeti eposznak szánt Francus-legendájából csak négy ének készült el. Életében Európa elismert költőfejedelme volt. Lírájában a reneszánsz ember természet- és életszeretete, racionális világszemlélete kapott hangot. Formai tökéletességre való törekvésével és az antik hagyományok élesztésével a klasszicizmus előfutára volt. Az irodalomban új műfajokat, új lírai versformákat honosított meg. Verseinek kiadása a legbonyolultabb filológiai feladatok közé tartozik. A számos változat miatt eltérő szövegű és beosztású kiadások alapszövege legtöbbször az 1584-es gyűjteményé.

1820. december 27.

Meghal Tessedik Sámuel

Tessedik Sámuel mezőgazdasági író, pedagógus, lelkész, az agrártudományok művelésének egyik magyarországi úttörője 1742. április 20-án született Albertiben. Az erlangeni evangélikus egyetemen teológiát tanult. Mezőgazdasági és természettudományi ismereteit autodidakta módon, főként Németországban szerezte. 1767-től Szarvason volt evangélikus lelkész. 1780-ban a parasztifjak képzésére `gyakorlati-gazdasági szorgalmatossági` iskolát alapított. 1795-ben az iskola tevékenységét fel kellett függeszteni, mert Tessedik Sámuel összetűzésbe került az egyházközség elöljáróival. Úttörő tevékenységet fejtett ki a korszerű vetésforgó, a szántóföldi takarmánynövények termesztése és az istállózó állattenyésztés elterjesztésében, s kísérletet folytatott szikes területek javításával kapcsolatban. Jelentős érdeme az alföldi szikesek fásítása. Ő honosította meg Szarvason és környékén az akácfát, illetve Magyarországon a lucernát, továbbá a vasborona és a henger használatát. Új méznyerési eljárásának köszönhetően - az addigi szokástól eltérően - a méheket nem kellett többé elpsutítani. Közreműködött a feldolgozóipar, az értékesítés, a vízi és szárazföldi szállítás megszervezésében. Tevékenysége kiterjedt egészségügyi területekre is, például kutakat fúratott a tiszta ivóvíz biztosítása érdekében. Részt vett a keszthelyi Georgikon megszervezésében, amelynek elnöke is volt. Szarvas városában halt meg.

1930. december 27.

Meghal Farkas Gyula matematikus

A pusztasárosdi születésű (1847. március 28.) fiatalember a pesti egyetemen Jedlik Ányos hatására választotta a természettudományi szakot. 1876-ban szerzett kémia-fizika szakos tanári oklevelet, ezt követően Székesfehérváron, majd Pápán tanított, 1874-től Batthyány Géza gróf gyermekeinek házi tanítója volt. 1880-ban doktorált, 1887-től a kolozsvári egyetemen tanított, 1888-tól a mennyiségtani fizikai tanszéket vezette, 1907-08-ban rektor volt. Érdeklődése az elméleti fizika csaknem minden ágára kiterjedt. Einsteinről és a relativitáselméletről Magyarországon elsőként tartott egyetemi előadást. Főleg a termodinamika axiomatikus megalapozásával foglalkozott. Legnagyobb eredményei a lineáris egyenlőtlenségek elméletével kapcsolatosak. A matematikában nevét tétel is őrzi, amely időközben a lineáris programozás egyik alaptétele lett. 1892-ben a páduai egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. 1915-ben betegsége miatt visszavonult a tudományos élettől. Pestszentlőrincen halt meg.

1955. december 27.

Meghal Lám Frigyes irodalomtörténész

Lám Frigyes Késmárkon született 1881. május 13-án. 1905-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktori és német-francia szakos tanári oklevelet szerzett. Hajdúböszörményben, Pécsen, Egerben és Budapesten a Bolyai Gimnáziumban tanított, 1937-től a fővárosi középiskolák francia szakos tanulmányi felügyelője volt. Költészetének legfőbb ihletője szülőföldje, a szepességi táj iránti vágyódás. Népszerűek voltak humoros versei is; jelentős a magyar költészet németre való átültetésében végzett munkássága. 1944-ben a Szent István Akadémia tagja lett. Budapesten hunyt el.

A világ négy legritkább bibliája

Én, Oskar Schindler

Terror > USA

Machu Picchu végveszélyben

Buddha szobrokat rombolnak a tálibok