A higany árulkodott Lewis és Clark expedíciójának útvonaláról
Az 1804-ben indult Lewis és Clark-expedíció több mint két éven át járta az Egyesült Államok frissen megszerzett nyugati területeit. A kutatók ma egy egészen szokatlan régészeti nyomot is felhasználnak az útvonal rekonstruálásához: az expedíció tagjai által használt higanytartalmú gyógyszer maradványai a talajban is fennmaradtak.
- A Lewis és Clark-expedíció 1804-ben indult a Louisiana Purchase frissen megszerzett területeinek feltérképezésére és felderítésére.
- Az expedíció tagjai higany-kloridot tartalmazó hashajtótablettákat használtak, amelyek maradványai a latrinák talajában is fennmaradtak.
- A higany nyomai segítettek a régészeknek azonosítani a montanai Traveler’s Rest egykori táborhelyét.
Meriwether Lewis és William Clark vezetésével 1804-ben indult el az úgynevezett Felfedező Hadtest Expedíciója, amelyet Thomas Jefferson elnök kezdeményezett a Louisiana Purchase területének feltérképezésére és felderítésére. Az Egyesült Államok 1803-ban mintegy 828 ezer négyzetmérföldnyi területet vásárolt Franciaországtól. Az expedíció egyik célja egy nyugatra vezető kereskedelmi útvonal felkutatása, valamint az újonnan megszerzett vidék dokumentálása volt. A körülbelül 40 fős csapat több mint két éven át haladt nyugat felé, Sacagawea segítségével.
A kutatók számára ma különösen érdekesek azok a latrinák, amelyeket az expedíció tagjai a táborhelyeken használtak. Ennek oka egy, a korabeli orvosi felszerelésben található gyógyszer.
William Clark 1803-ban két hetet töltött Philadelphiában Benjamin Rush orvosnál, aki alapvető egészségügyi és sebészeti ismeretekre tanította. Clark egy jól felszerelt orvosi készlettel tért vissza, amelyben Rush úgynevezett Bilious Pills tablettái is helyet kaptak. A mazsola nagyságú gyógyszert erős hashajtóként alkalmazták, és a benne található fő hatóanyag a kalomel, vagyis higany-klorid volt.
Az expedíció tagjai a korabeli viszonyok között meglehetősen egyoldalúan táplálkoztak. Jelentős mennyiségű húst fogyasztottak, miközben kevés rosthoz jutottak, ezért gyakran használták a hashajtótablettákat. A higany így a szervezetükből távozva a latrinák talajába is bekerült.
Ez évszázadokkal később fontos régészeti nyommá vált. A higany nem bomlik le egyszerűen a talajban, modern vizsgálatokkal pedig kimutatható, így az egykori latrinák helye elkülöníthető más, hasonló föld alatti képződményektől, például állatok üregeitől vagy mezőgazdasági árkoktól.
Ez is érdekelhet
Az expedíció több mint 600 latrinát használhatott útja során, amelyek így egy sajátos régészeti nyomvonalat alkotnak. A módszer egyik fontos eredménye a montanai Missoula közelében található Traveler’s Rest táborhely azonosítása volt. A talajban kimutatható higany segített megerősíteni, hogy a területen valóban az expedíció egyik egykori táborhelye és latrinája maradt fenn.
A történet jól mutatja, hogy a régészek számára a múlt legapróbb és leghétköznapibb nyomai is értékes információt őrizhetnek. Egy több mint kétszáz éve használt gyógyszer maradványai ma már egy történelmi expedíció útvonalának rekonstruálásában segítenek.
