Tutanhamon sírjának gazdagságával vetekszik az asszír királynék öröksége
Az asszír királyok gondoskodtak róla, hogy az utókor emlékezzen rájuk. Hódításaikat paloták falain örökítették meg, nevüket ékírásos feliratok őrizték, városaik kapuit pedig monumentális szobrok vigyázták. Feleségeikről jóval kevesebb adat maradt fenn. Ezen változtatott gyökeresen az a régészeti felfedezés, amely az 1980-as évek végén történt az észak-iraki Nimrúdban.
- Iraki régészek az 1980-as évek végén királyi sírokat fedeztek fel II. Assur-nászir-apli nimrúdi Északnyugati Palotája alatt.
- A temetkezésekből koronák, diadémok, ékszerek, aranyedények, pecsétek és drágakövek százai kerültek elő; az ISAC szerint a leletegyüttes az egyiptomi királysírok gazdagságával vetekszik.
- A sírok Jaba, Banítu, Atalia és más asszír királynék történetéhez adtak új adatokat, miközben több temetkezés pontos azonosítása máig vitatott.
Nimrúd, az ókori Kalhu a Kr. e. 9. században vált az Asszír Birodalom egyik központjává. II. Assur-nászir-apli itt építtette fel hatalmas Északnyugati Palotáját, amelyet a régészek már a 19. század óta kutattak. A palota egyik legnagyobb titka azonban még több mint egy évszázadon át a padló alatt rejtőzött. Muzahim Mahmoud Hussein és iraki régészeti csoportja 1988–90 között királyi temetkezéseket tárt fel az épület lakószárnya alatt, amit az asszír régészet legfontosabb modern kori leletei között tartanak számon.
A sírok már önmagukban is kivételesek voltak, a bennük talált tárgyak gazdagsága azonban még a régészeket is meglepte. Aranykoronák, diadémok, nyakékek, fülbevalók, karkötők, bokadíszek, gyűrűk, pecsétek, edények és ruhára erősített aranydíszek kerültek elő, de az arany mellett lazúrkő, karneol, achát és más értékes anyagok is megjelentek a tárgyakon. A Chicagói Egyetem Institute for the Study of Ancient Cultures intézete szerint a leletek minőségükben és mennyiségükben is felveszik a versenyt az egyiptomi királysírok kincseivel.
Különösen gazdagnak bizonyult a II. számú sír. Egy kőszarkofágban két nő maradványait találták meg, a mellettük elhelyezett tárgyakon azonban három királyné neve szerepelt. Jaba III. Tukulti-apil-Esara, Banítu V. Sulmánu-asarídu, Atalia pedig II. Sarrukín felesége volt. A három név és a két csontváz kapcsolata azóta is foglalkoztatja a kutatókat, mert egyes tárgyak öröklődhettek egyik királynétól a másikig, így nem lehet minden ékszert teljes bizonyossággal egyetlen személyhez kötni.
A pompás ékszeregyüttesek szinte az egész testet beboríthatták. A sírokban talált fejdíszek, nyakláncok, karkötők, gyűrűk és bokadíszek alapján a kutatók részletes képet alkothatnak arról, hogyan jelenhetett meg az asszír királyné az udvari reprezentációban. A tárgyak stílusa ráadásul nem kizárólag asszír elemeket mutat: szíriai, föníciai és más közel-keleti hatások is megfigyelhetők rajtuk. A luxusanyagok és a különböző művészeti hagyományok jól érzékeltetik az Asszír Birodalom kiterjedt kapcsolatrendszerét.
A sírok nemcsak aranyat, hanem neveket is visszaadtak a történelemnek. Az asszír királynékról korábban sokkal kevesebbet lehetett tudni, mint férjeikről. A nimrúdi feliratok révén azonban olyan asszonyok váltak azonosíthatóvá, akik addig szinte teljesen hiányoztak az írott történeti képből. Köztük volt Mulisszu-mukannisat-Ninua, II. Assur-nászir-apli felesége, valamint Jaba, Banítu és Atalia.
A halottak nyugalmát az asszírok igyekeztek az élők világán túl is biztosítani. Jaba sírfelirata átkot helyezett arra, aki megbolygatja a temetkezést, elmozdítja maradványait vagy rossz szándékkal hozzányúl ékszereihez. Az átokszövegek jól mutatják, milyen fontosnak tartották a sír sérthetetlenségét és a megfelelő túlvilági nyugalmat. Ironikus módon ugyanakkor éppen Jaba sírjába történt később másik temetkezés is.
A nimrúdi királynék egyik legismertebb lelete azonban Hama aranykoronája. Hama IV. Sulmánu-asarídu felesége volt, azonosításában egy, a nevét és rangját megőrző aranypecsét játszott döntő szerepet. A rendkívül finoman kidolgozott koronát virágok, levelek és apró szárnyas alakok díszítik. A tárgy jól érzékelteti, milyen magas szintre jutott az asszír udvari ötvösművészet.
A kincsek modern története is csaknem olyan kalandos lett, mint feltárásuk. Az iraki hatóságok a legértékesebb tárgyakat biztonsági okokból a bagdadi központi bank föld alatti páncéltermében helyezték el. A 2003-as iraki háború után egy ideig attól tartottak, hogy a nimrúdi kincsek is eltűntek, de végül a vízzel elárasztott páncélteremben megtalálták a lezárt ládákat, bennük a kincsekkel.
Ez is érdekelhet
Maga Nimrúd már nem volt ilyen szerencsés. 2015-ben az Iszlám Állam súlyosan megrongálta az ókori várost, az Északnyugati Palota jelentős részét pedig robbanóanyagokkal és munkagépekkel pusztították el. Az UNESCO műholdfelvételekkel is megerősítette a rombolás mértékét. A korábban kiemelt királyi kincsek azonban megmenekültek.
A nimrúdi sírok ezért jóval többet jelentenek egy látványos aranykincsnél. Olyan asszonyok nevét, személyes tárgyait és temetkezési világát őrizték meg, akik a birodalom legfelső rétegéhez tartoztak, mégis évszázadokon át alig kaptak helyet Asszíria történetében. A palota padlója alatt fennmaradt sírok révén az asszír udvar története ma már nem kizárólag a királyok története.
