A mai Bulgária területére is eljuthattak a nikaiai udvar diplomáciai iratai
Ritka, 13. századi császárnéi pecsétet találtak a régészek a dél-bulgáriai Perperikon ősi városának feltárása során, amelyet az ásatás vezetői Laszkarisz Irén nikaiai császárnéhoz kötnek. A lelet újabb bizonyítékot szolgáltathat a középkori Bolgár Birodalom és a Nikaiai Császárság közötti diplomáciai kapcsolatokra egy olyan időszakból, amikor mindkét állam meghatározó szerepre törekedett a Balkánon.
- A Laszkarisz Irén nikaiai császárnéhoz köthető, ritka középkori pecsétet tártak fel a bulgáriai Perperikon régészeti lelőhelyén.
- A pecsét abból az időszakból származik, amikor a Nikaiai Császárság és a Bolgár Birodalom között szoros diplomáciai és politikai kapcsolatok alakultak ki.
- A két állam közeledését 1235-ben egyházi megállapodás és dinasztikus házasság is erősítette.
A felfedezést az ásatásokat vezető Nikolaj Ovcsarov professzor jelentette be, aki szerint Laszkarisz Irén pecsétjeiből mindössze négy további példány ismert a világon. A most megtalált darab egyik oldalán koronát és császári öltözéket viselő nőalak, a másikon pedig Krisztus látható; Ovcsarov szerint az ábrázolások ilyen párosítása ikonográfiai szempontból is különlegesnek számít.
A kutatók a pecsétet Laszkarisz Irénhez, III. Ióannész Dukasz Vatatzész nikaiai császár feleségéhez kötik, akinek férje egy olyan időszakban uralkodott, amikor az egykori Bizánci Birodalom területén több rivális államalakulat osztozott. A negyedik keresztes hadjárat seregei 1204-ben elfoglalták Konstantinápolyt, és létrehozták a Latin Császárságot, miközben a bizánci uralkodó elit egy része Kis-Ázsiába menekült. Itt jött létre a Nikaiai Császárság, amely a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb utódállamává vált. III. Ióannész uralkodása alatt Nikaia jelentősen megerősödött, vezetőinek egyik legfontosabb politikai célja pedig Konstantinápoly visszaszerzése és a Bizánci Birodalom helyreállítása volt. Ez végül 1261-ben, III. Ióannész halála után valósult meg, amikor a nikaiai erők visszafoglalták a várost a latinoktól.
A pecsét keletkezésének időszakában II. Iván Aszen bolgár cár a Balkán egyik legerősebb uralkodójává vált, miután 1230-ban a klokotnicai csatában legyőzte az epiruszi Theodórosz Komnénosz Dukasz seregét. A győzelemnek köszönhetően a bolgár befolyás jelentősen megerősödött a térségben, miközben Nikaia szintén igyekezett stabilizálni helyzetét és előkészíteni Konstantinápoly visszafoglalását.
Ovcsarov szerint Bulgária és Nikaia között 1233 és 1235 környékén különösen intenzív diplomáciai levelezés folyt, a középkori pecséteket pedig éppen az ilyen levelek és hivatalos dokumentumok lezárására, illetve hitelesítésére használták. A Perperikonban talált példány ezért arra utalhat, hogy a település közvetlenül is bekapcsolódott a két állam közötti politikai kapcsolattartásba, bár azt egyelőre nem lehet megállapítani, milyen dokumentumhoz tartozott.
Ez is érdekelhet
A két állam kapcsolatának megerősödéséhez hozzájárult, hogy 1235-ben a kis-ázsiai Lampszakoszban hivatalosan elismerték a bolgár egyház pátriárkai rangját. A megállapodás növelte a bolgár egyház tekintélyét, valamint szorosabbra fűzte a Bolgár Birodalom és a Nikaiai Császárság politikai és vallási együttműködését. A politikai szövetséget dinasztikus házasság is megerősítette: II. Iván Aszen lánya, Elena feleségül ment II. Laszkarisz Theodóroszhoz, III. Ióannész Dukasz Vatatzész és Laszkarisz Irén fiához, aki később maga is Nikaia császára lett.
A kutatók szerint az egyházi megállapodás és a dinasztikus kapcsolatok magyarázatot adhatnak arra, miként kerülhetett egy, a császárné pecsétjével ellátott dokumentum Perperikonba, ennek pontos körülményei azonban egyelőre ismeretlenek. A Keleti-Rodope hegységben, a mai Kardzsali közelében fekvő, sziklába vájt települést évezredeken keresztül használták, a római, bizánci és középkori időszakban pedig vallási, lakó- és védelmi épületekkel rendelkező erődített központtá fejlődött.
