Félmilliárd eurót nyert a gyarmatosításon a holland uralkodóház
Mintegy 576 millió eurónak megfelelő összeghez jutott a holland Orániai-Nassau uralkodóház a rabszolgaságból és a holland gyarmatosítás intézményéből az évszázadok során. A Vilmos Sándor király által megrendelt, hatvan kutató bevonásával készült, Leidenben bemutatott kétezer oldalas történelmi jelentés részletesen feltárta a dinasztia gazdasági szerepvállalását. Az egykori Holland Kelet-Indiára is fókuszáló vizsgálat rávilágított, hogy az uralkodók hosszú időn át fenntartások nélkül támogatták a birodalomépítést.
- Egy friss történelmi jelentés szerint a holland uralkodóház mintegy 576 millió eurónak megfelelő összeghez jutott a rabszolgaságból és a gyarmati rendszerből.
- A Vilmos Sándor király által megrendelt, hatvan kutató bevonásával készült vizsgálat rámutatott, hogy a dinasztia fenntartások nélkül támogatta a rendszert.
- A dokumentum megállapította, hogy a transzatlanti rabszolga-kereskedelemből származó alacsonyabb bevétel csupán a sikertelen üzleti vállalkozásoknak volt betudható.
A Gert Oostindie vezetésével elkészített, öt kötetben publikált tanulmány rámutatott, hogy a család tagjai meg voltak győződve a gyarmati rendszer jogosságáról. A kutatás szerint az udvar a transzatlanti rabszolga-kereskedelemből viszonylag kevés közvetlen bevételhez jutott, de a szakértők hangsúlyozták, hogy ez nem az intézménnyel szembeni erkölcsi ellenállásból fakadt. A szerényebb profit hátterében kizárólag az állt, hogy a királyi család ehhez kapcsolódó üzleti vállalkozásai történelmi távlatban sikertelenek voltak.
Vilmos Sándor holland király megrendítőnek nevezte a jelentést, amely a saját megfogalmazása szerint szembesíti a családot a történelmi múltjával. Az uralkodó 2023-ban már hivatalosan bocsánatot kért országa rabszolga-kereskedelemben játszott szerepéért, és kivonta a forgalomból a gyarmati jeleneteket ábrázoló királyi aranyhintót.
A kutatócsoport megállapította, hogy bár az egymást követő uralkodók támogatták a rabszolgatartást, többségük nem gyakorolt közvetlen befolyást a tengerentúli politikára. Kivételt egyedül az 1813 és 1840 között trónon lévő I. Vilmos király jelentett, aki tevőlegesen is formálta a gyarmati adminisztrációt.
A dinasztia szerepe elsősorban a fekete szolgálók alkalmazásában, a felhalmozott egzotikus gyűjteményekben, valamint a tengerentúli vezetőkkel fenntartott hierarchikus kapcsolatokban nyilvánult meg. Ezek a kulturális és diplomáciai gyakorlatok a jelentés szerint nagyban hozzájárultak az Orániai-Nassau ház tekintélyének növeléséhez, noha a történészek szerint Hollandia a királyi család nélkül is meghatározó gyarmattartó hatalommá vált volna.
Ez is érdekelhet
A holland gyarmatbirodalom a 17. században alapozta meg globális politikai és kereskedelmi befolyását a Holland Kelet-indiai Társaság és a Nyugat-indiai Társaság hálózatépítése révén. A kora újkorban kiépülő, kontinenseken átívelő rendszer az erőforrások kiaknázására és a rabszolgamunkára épült, amely évszázadokon át biztosította az anyaország gazdasági fölényét.
A most publikált, egy 2023-as belügyminisztériumi vizsgálatot is megerősítő elemzés szerint az udvar hivatalos szemléletmódja csak a 20. század közepén kezdett érdemben átalakulni. A gyarmati politika revíziója Julianna királynő, a jelenlegi uralkodó nagyanyjának idején indult el, amelynek egyik legfontosabb állomásaként Hollandia 1949-ben hivatalosan is elismerte egykori legértékesebb gyarmata, Indonézia függetlenségét.
