A pénzhiány jobban veszélyezteti a kulturális örökséget, mint a klímaváltozás
A közfinanszírozás drasztikus visszaesése jelenti a legnagyobb fenyegetést a globális kulturális örökség helyszíneire, megelőzve a klímaváltozás okozta fizikai károkat is. A The Art Newspaper beszámolója szerint a New York-i székhelyű World Monuments Fund (WMF) legújabb átfogó tanulmánya az állami támogatások aggasztó mértékű csökkenését mutatta ki. A kutatás rávilágít arra a tényre, hogy a műemlékvédelem pénzügyi hátterének gyengülése hosszú távon a helyi közösségek gazdasági és társadalmi stabilitását is veszélyezteti.
- A World Monuments Fund tanulmánya alapján az állami támogatások drasztikus csökkenése ma már nagyobb veszélyt jelent a történelmi műemlékekre, mint a klímaváltozás.
- A 2027-es műemlékvédelmi figyelőlistára érkezett jelölések hatvanöt százaléka a pénzügyi források és a gazdasági fejlesztések hiányát jelölte meg a megőrzés legfőbb akadályaként.
- A szakemberek a kizárólagos állami finanszírozás helyett vegyes modellek alkalmazását és a hagyományos kézműves technikák oktatásának kiterjesztését javasolják.
A civil szervezet a 2027-es, veszélyeztetett történelmi műemlékeket összesítő listájának összeállítása során végezte el az átfogó felmérést. A beérkezett 372 jelölés elemzése alapján a szakemberek 65 százaléka a pénzhiányt és az elmaradó beruházásokat nevezte meg legfőbb akadályként, ami tíz százalékos emelkedést jelent a 2024-es adatokhoz képest.
Bénédicte de Montlaur, a WMF igazgatója a lapnak elmondta, a kormányok világszerte az infláció, a fegyveres konfliktusok és a természeti katasztrófák nyomása alatt állnak. Ilyen környezetben a kulturális keretek esnek legelőször áldozatul a költségvetési megszorításoknak, különösen a műemlékvédelmet eddig leginkább támogató Európában és az Egyesült Államokban.
A tanulmány megállapítása szerint a kulturális örökség megóvására szánt állami kiadások csökkentése csupán rövid távú megtakarítást eredményez, miközben az évtizedek alatt felhalmozódó társadalmi és gazdasági károk ennél jóval magasabbak.
A jelölést tevő szakemberek több mint 60 százaléka jelezte, hogy a történelmi helyszínek megfelelő menedzsmentje a fenntartható turizmus és a munkahelyteremtés révén fellendítheti a helyi gazdaságokat. Az elemzés arra figyelmeztet, hogy a kizárólagos kormányzati finanszírozás helyett a jövőben vegyes modellekre lesz szükség, magánszemélyek, alapítványok és a vállalati szektor bevonásával.
Ez is érdekelhet
A pénzügyi nehézségek mellett a klímaváltozás továbbra is folyamatos és súlyos károkat okoz a történelmi helyszíneken. A szakemberek mintegy 30 százaléka jelölte meg a szélsőséges időjárási jelenségeket, így az áradásokat és az aszályokat közvetlen veszélyforrásként. A probléma a Szaharától délre fekvő régiókban a leglátványosabb, például a nigériai Osogbo szent erdő esetében. A joruba Osun istennő több mint négyszáz éve alapított, az UNESCO világörökségi listáján is szereplő ligete a heves szélviharok miatt szenvedett el súlyos természeti károkat. A Közel-Keleten és Afrika más részein emellett a háborús pusztítások nehezítik az épített örökség megőrzését.
A WMF 1996 óta kétévente teszi közzé nemzetközi listáját a kulturális örökség megóvása és a figyelemfelhívás érdekében. A mostani kutatás egy újabb kritikus történelmi és szakmai pontra is rávilágított: a válaszadók 35 százaléka szerint sürgős szükség van a műszaki szakértelem növelésére és a hagyományos kézműves technikák oktatására. Ennek egyik sikeres példája a kairói Takijjat Ibrahim al-Gulsani, egy 16. századi szúfi épületegyüttes, ahol az egyiptomi turisztikai és régiségügyi minisztérium a szervezettel együttműködve biztosít gyakorlati restaurátori képzést az egyetemi hallgatóknak a történelmi falak között.
