Artúr király legendájával erősítette a Hannover-ház tekintélyét Karolina királyné
Jóval a modern királyi kommunikáció megjelenése előtt mondai alakok segítségével próbálta elfogadottabbá tenni a brit trónon ülő Hannover-házat Ansbachi Karolina királyné. II. György felesége 1735-ben az Artúr-mondakör felhasználásával igyekezett a német eredetű dinasztiát Nagy-Britannia történelmi hagyományaihoz kapcsolni, miközben a királyi családon belüli konfliktusok enyhítését is szorgalmazta.
- Ansbachi Karolina királyné 1735-ben az Artúr-mondakör segítségével igyekezett a német eredetű Hannover-házat Nagy-Britannia történelmi hagyományaihoz kapcsolni.
- A richmondi palota kertjében felépíttetett Merlin-barlang azt sugallhatta, hogy a Hannover-ház az ország múltjának örököse és jövőbeli stabilitásának biztosítéka.
- Merlin alakja a II. György és fia, Frigyes közötti konfliktus enyhítését, valamint a királyi család egységének helyreállítását is jelképezhette.
A brit királyi család napjainkban is nagy figyelmet fordít arra, hogyan jelenik meg a nyilvánosság előtt, ám az uralkodói imázs tudatos építése korántsem modern találmány: már a 18. században is akadt olyan királyné, aki felismerte, hogy egy jól megválasztott történet többet érhet a puszta származásnál.
A Hannover-ház 1714-ben, I. György trónra lépésével szerezte meg a brit koronát, ezért a dinasztiát még évtizedekkel később is sokan idegen uralkodócsaládként kezelték. A Hannover-ház ráadásul nem közvetlen apai ágon követte a korábbi Stuart-uralkodókat: György azért kerülhetett a trónra, mert az 1701-es örökösödési törvény kizárta a katolikusokat a trónöröklésből, és Hannoveri Zsófiát, illetve protestáns leszármazottait jelölte ki örökösökként. Emiatt a trónjáról az 1688–1689-es dicsőséges forradalom során eltávolított II. Jakab hívei, a jakobiták nem fogadták el a Hannover-ház uralmát, hanem az elűzött király katolikus fiát, Jakab Ferenc Eduárd Stuartot tekintették törvényes uralkodónak. A Stuartok visszahelyezésére 1715-ben nagyobb, 1719-ben pedig kisebb fegyveres felkelést indítottak, de mindkét kísérlet kudarcot vallott. Amikor tehát II. György 1727-ben trónra lépett, nemcsak politikai hatalmát kellett megszilárdítania, hanem azt is bizonyítania kellett alattvalói számára, hogy dinasztiája a brit monarchia legitim és tartós része.
A művelt és a kultúra politikai jelentősége iránt is fogékony Karolina erre az Artúr-mondakörben rejlő lehetőségeket használta fel. Mivel a korabeli genealógiai hagyományok a Hannoverek őseit a középkori angol uralkodóházakkal is kapcsolatba hozták, Karolina az Artúr királyhoz kötödő hagyomány felhasználásával igyekezett a német eredetű dinasztiát Nagy-Britannia legendás múltjához kötni. A mitikus király és Merlin ráadásul egyik uralkodócsaládhoz sem kötődött, ezért alakjuk kiváló volt arra, hogy a hannoveri dinasztiát Nagy-Britannia ősi hagyományaihoz kapcsolja.
Az üzenet érzékeltetésére a királyné szokatlan módszert választott: 1735-ben a richmondi palota kertjében felépíttette az úgynevezett Merlin-barlangot, egy gótikus nádfedeles kerti építményt, amelynek belsejét viaszfigurák népesítették be. A középpontban Artúr király legendás tanácsadója, Merlin állt, mellette pedig a brit múlt mitikus alakjai kaptak helyet. Karolina nem véletlenül helyezte a varázslót a kompozíció középpontjába, hiszen az Artúr-mondakörben Merlin egyszerre jelenik meg tanácsadóként és jövendőmondóként, aki összekapcsolja a múltat a jövővel. A királyné ennek segítségével a Hannover-házat nemcsak Nagy-Britannia legendás múltjához köthette, hanem azt az üzenetet is közvetíthette, hogy a dinasztia az ország jövőjének és politikai stabilitásának biztosítéka lehet.
Az üzenet különös jelentőséget kapott a királyi családon belüli konfliktus miatt: II. György és Karolina kapcsolata az 1730-as évekre súlyosan megromlott fiukkal és trónörökösükkel, Frigyes walesi herceggel. Frigyes gyermekkorának jelentős részét Hannoverben töltötte, miközben szülei 1714-ben Nagy-Britanniába költöztek, így hosszú éveken keresztül külön élt családjától, és csak 1728-ban érkezett Londonba. A később kialakult személyes ellentéteket politikai nézetkülönbségek is tovább mélyítették: a herceg fokozatosan apja és Robert Walpole kormányának ellenzékéhez közeledett, udvara pedig a király politikájával elégedetlen csoportok egyik találkozóhelyévé vált. A nyilvánosság előtt is érzékelhető családi viszály azért jelentett különösen komoly problémát a Hannover-háznak, mert éppen akkor gyengítette az egységes és stabil uralkodócsalád képét, amikor a dinasztia brit legitimitásának megszilárdítása még mindig fontos politikai feladatnak számított.
Ez is érdekelhet
Ebben a helyzetben Merlin alakja a családon belüli megbékélés üzenetét is hordozhatta. Jane Brereton angol–walesi költő egy 1735-ben, a richmondi Merlin-barlang által ihletett versében a varázsló arra szólította fel Frigyest, hogy teljesítse fiúi kötelességét, és járuljon hozzá a „Brunswick’s Race”, vagyis a Braunschweig–Hannover-ház fennmaradásához. A költemény arra utal, hogy egyes kortársak nem pusztán a brit múlt felidézését látták Karolina különös kerti építményében: Merlin prófétai és tanácsadói szerepe révén a dinasztia jövőjéről, a trónörökös kötelességeiről és a királyi család egységének helyreállításáról szóló politikai üzenetet is kiolvashattak belőle.
Karolina kezdeményezése ugyanakkor korántsem aratott osztatlan sikert, mivel ellenfelei hamar felismerték a Merlin alakjába csomagolt politikai mondanivalót, és szatirikus támadások célpontjává tették az építményt. A The Craftsman című ellenzéki folyóirat szerzői és más kormányellenes írók egyaránt gúnyolták a látványosságot, Merlint pedig a Karolina és politikai szövetségese, Robert Walpole elleni támadások eszközévé tették.
