Meghal Tessedik Sámuel
Tessedik Sámuel mezőgazdasági író, pedagógus, lelkész, az agrártudományok művelésének egyik magyarországi úttörője 1742. április 20-án született Albertiben. Az erlangeni evangélikus egyetemen teológiát tanult. Mezőgazdasági és természettudományi ismereteit autodidakta módon, főként Németországban szerezte. 1767-től Szarvason volt evangélikus lelkész. 1780-ban a parasztifjak képzésére `gyakorlati-gazdasági szorgalmatossági` iskolát alapított. 1795-ben az iskola tevékenységét fel kellett függeszteni, mert Tessedik Sámuel összetűzésbe került az egyházközség elöljáróival. Úttörő tevékenységet fejtett ki a korszerű vetésforgó, a szántóföldi takarmánynövények termesztése és az istállózó állattenyésztés elterjesztésében, s kísérletet folytatott szikes területek javításával kapcsolatban. Jelentős érdeme az alföldi szikesek fásítása. Ő honosította meg Szarvason és környékén az akácfát, illetve Magyarországon a lucernát, továbbá a vasborona és a henger használatát. Új méznyerési eljárásának köszönhetően - az addigi szokástól eltérően - a méheket nem kellett többé elpsutítani. Közreműködött a feldolgozóipar, az értékesítés, a vízi és szárazföldi szállítás megszervezésében. Tevékenysége kiterjedt egészségügyi területekre is, például kutakat fúratott a tiszta ivóvíz biztosítása érdekében. Részt vett a keszthelyi Georgikon megszervezésében, amelynek elnöke is volt. Szarvas városában halt meg.
