Újraelemezték egy üzbegisztáni neandervölgyi gyermek DNS-ét
Sikeresen elemezték az Üzbegisztánban feltárt tesik-tasi neandervölgyi gyermek sejtmagi DNS-ét, megerősítve a korábbi feltevéseket az egyén neméről és populációs kapcsolatairól. A bioRxiv tudományos preprint szerveren megjelent, Arev Sümer és kutatócsoportja által jegyzett friss tanulmány szerint korszerű számítógépes technológia révén sikerült dekódolni az erősen töredékes genetikai állományt. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a közép-ázsiai térségben élt fiatal genetikailag közelebb állt a távolabbi európai, mint a szibériai Altaj-hegységben élt neandervölgyiekhez.
- Egy új bioinformatikai eszközzel sikeresen dekódolták a tesik-tasi neandervölgyi gyermek erősen szennyezett sejtmagi DNS-ét.
- A friss genetikai elemzés megerősítette a korábbi feltételezést, hogy az 1938-ban feltárt maradványok egy fiúhoz tartoztak, aki az európai neandervölgyiekkel állt szorosabb rokonságban.
- A tudósok nem találtak gyenyiszovai embercsoportoktól származó genetikai keveredésre utaló nyomokat a vizsgált közép-ázsiai leletanyagban.
A kutatók a paleogenetikai elemzésekhez egy újonnan kifejlesztett, admixslug elnevezésű bioinformatikai eszközt alkalmaztak. Ez a program kifejezetten a jelentősen szennyezett, alacsony minőségű célgenomot tartalmazó minták vizsgálatára alkalmas.
A kinyert adatok egyértelműen bizonyítják, hogy az egyén fiú volt, ami tökéletesen egybevág a fogzománcon a közelmúltban elvégzett szerkezeti elemzések eredményeivel. A sejtmagi DNS vizsgálata során a genetikusok feltérképezték a migrációs és populációs kapcsolatokat is. A fiú genetikai profilja szorosabb rokonságot mutat az európai területeken élt fajtársakkal, miközben a földrajzilag közelebb eső altaji neandervölgyi populációktól genetikailag távolabb helyezkedett el.
A kutatócsoport azt is megvizsgálta, hogy a tesik-tasi gyermek genomjában kimutatható-e a gyenyiszovai embertől származó keveredés, mivel elméletileg ez a két ősi emberféle egy időben élhetett Közép-Ázsia déli részén. Az alapos adatelemzés során azonban nem találtak arra utaló nyomokat, hogy a fiú felmenői között gyenyiszovai egyedek lettek volna. Ez az információ fontos támpontot nyújt a középső paleolitikum ázsiai embercsoportjainak elszigeteltségével vagy találkozásaival kapcsolatban.
Ez is érdekelhet
A vizsgált csontmaradványok lelőhelye az üzbegisztáni Szurhandarja régióban, a Bajszuntau hegységben található. A Tesik-Tas, amelynek jelentése üzbég nyelven lyukas kő, 1938 és 1939 között vált világszerte ismertté, amikor Alekszej Okladnyikov szovjet régész feltárta egy 8 és 12 év közötti gyermek jó állapotban megőrződött koponyáját és hiányos csontvázát. A gyermek maradványait zsugorított pózban, a jobb oldalára fektetve, délkeleti tájolással helyezték egy sekély gödörbe. A sír körül szibériai kőszáli kecske szarvait találták meg, ami a szakemberek szerint tudatos, szimbolikus temetkezési rituáléra utal.
A rendkívül nagy agytérfogatot mutató, bár a földnyomástól deformálódott koponya alapján a szovjet kutatók évtizedekig vitáztak a gyermek neméről. Az első szakszerű arcrekonstrukciót a neves antropológus, Mihail Geraszimov végezte el az 1940-es években, megalkotva a fiatal neandervölgyi máig ismert arcát. A fajhoz tartozás vitáját részben már 2007-ben lezárták, amikor német paleogenetikusok a mitokondriális DNS elemzésével bebizonyították a maradványok neandervölgyi eredetét. A mostani, sejtmagi DNS-re fókuszáló vizsgálat a szovjet időszak óta tartó antropológiai találgatások végére tett pontot.
