Feltárták Nagy Ottó korának egyik legjelentősebb püspöki palotáját
Egy nagyszabású középkori püspöki palota maradványait és egy ritka, 14. századi agyag vízvezetékrendszert tártak fel régészek a németországi Zeitz közelében, a Posa-hegyen. A Szász-Anhalt tartományi műemlékvédelmi hivatal (LDA) közleménye szerint az idei ásatási szezon eredményei megerősítik, hogy a település a 10. századi Német-római Birodalom egyik legjelentősebb egyházi és világi hatalmi központja volt. A 2017 óta zajló kutatási program a karoling- és az Ottó-kori, valamint a későbbi kolostori építészet fejlődését dokumentálja.
- Jelentős karoling- és Ottó-kori vármaradványokat, valamint egy püspöki palota alapjait tárták fel a Szász-Anhalt tartományi műemlékvédelmi hivatal régészei a zeitz-i Posa-hegyen.
- A szakemberek egy, a 14. századból származó, égetett agyagcsövekből álló vízvezetéket is azonosítottak, amely a korabeli bencés kolostor fejlett infrastruktúráját bizonyítja.
- A feltárások igazolják, hogy az I. Ottó császár által alapított zeitz-i püspökség a 10. századi Német-római Birodalom egyik legjelentősebb és legpompásabb hatalmi központja volt.
Az idei feltárások elsősorban a Posa-hegyen álló 9. és 10. századi erődítmény, valamint az arra épülő későbbi intézmények déli területeire fókuszáltak.
A több mint nyolchektáros területen a régészek egy 1,7 méter széles falmaradványt azonosítottak, amely feltehetően a korai erődítmény egyik bástyájához tartozott. A rétegtani vizsgálatok szerint ezt a déli védművet a 10. század végén, egy tűzvészt követően lebontották, és a helyén faépületeket emeltek. A helyszínen előkerült nagyszámú kerámiatöredék laboratóriumi vizsgálata pontosabb kormeghatározást tesz majd lehetővé.
A hegyen épült erőd a 10. században vált kiemelt jelentőségűvé, amikor I. Ottó császár 968-ban, a magdeburgi érsekség megalapításával párhuzamosan létrehozta a zeitz-i püspökséget. A legújabb ásatások során a kutatók a püspöki palota eddig ismeretlen részleteit tárták fel. A mintegy 18 méter széles, feltehetően többemeletes, reprezentatív épület alagsorában egy gondosan kialakított, kavicságyra fektetett esztrich padlót találtak.
A paderborni, goslari és merseburgi uralkodói rezidenciákhoz hasonlítható építmény kiemelkedő minőségét jelzi a korabeli üvegablakok használata is, ami I. Ottó császár birodalmi ambícióit tükrözi. A püspökség székhelyét 1028-ban áthelyezték Naumburgba, de az épületkomplexum ezt követően is használatban maradt.
A 12. század elején, 1114-ben a naumburgi püspök bencés szerzeteseket telepített a Posa-hegyre. A kolostor déli udvarán végzett jelenlegi feltárások egy eddig ismeretlen, román kori épület maradványait hozták a felszínre. A területen felfedezett 14. századi meleg levegős fűtésrendszerek (hypocaustum) és a prémium minőségű vörös esztrich padlók magas életszínvonalra és gazdasági stabilitásra utalnak.
A leglátványosabb lelet egy öt méter hosszan feltárt, égetett agyagcsövekből álló vízvezetékrendszer a 14. századból. A korongozott, hetven centiméter hosszú és tizenkét centiméter átmérőjű, agyaggal szigetelt elemekből álló hálózat technológiai ritkaságnak számít, hasonló mérnöki megoldásokat eddig csak néhány dél-németországi várban és kolostorban azonosítottak.
Ez is érdekelhet
A tartományi hivatal és a Halle-Wittenbergi Luther Márton Egyetem együttműködésében, valamint önkéntesek bevonásával zajló projekt Közép-Németország egyik legátfogóbb régészeti programja. A zeitz-i erődítmény és a püspöki palota feltárása új tényekkel szolgál a Német-római Birodalom keleti határainak megszilárdításáról, míg a kolostori leletek árnyalják a késő középkori szerzetesi élet állítólagos gazdasági hanyatlásáról szóló elméleteket.
A Posa-hegyen a terepi munkálatok október közepe után is folytatódnak, a kora középkori erődítmény déli határainak további vizsgálatával.
