Hétvégi orvlövészek: könyv a szarajevói emberszafarikról
Vagyonos külföldiek fizethettek azért, hogy a délszláv háború idején a boszniai szerb erők állásaiból Szarajevó civil lakosságára lőhessenek. Ezt az évtizedek óta felbukkanó, de máig nem bizonyított állítást vizsgálja Ezio Gavazzeni olasz író és szerkesztő "Hétvégi orvlövészek" című oknyomozó kötete, amely magyarul a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.
- Ezio Gavazzeni új kötete a szarajevói ostrom alatt állítólagosan zajló, külföldiek által fizetett embervadászatokat vizsgálja.
- A szerző feljelentése nyomán Olaszországban hivatalos nyomozás indult, de konkrét tárgyi bizonyítékok egyelőre nem állnak rendelkezésre.
- A könyv a vitatott tanúvallomások mellett megrázó képet fest a bosnyák főváros civil lakosságának ostrom alatti rettegéséről.
A szerző egy 1995-ös olasz újságcikkből értesült először az állítólagos embervadászatokról, érdeklődését azonban csaknem három évtizeddel később Miran Zupanič "Sarajevo Safari" című, 2022-ben bemutatott dokumentumfilmje élesztette újjá. Gavazzeni ezt követően túlélőket, egykori katonákat, hírszerzőket és más lehetséges szemtanúkat keresett meg. Az összegyűjtött vallomások alapján Guido Salvini volt vizsgálóbíróval és Nicola Brigida ügyvéddel közösen 2025 januárjában feljelentést tett a milánói ügyészségen.
A "Hétvégi orvlövészek" éppen ezért nem egy lezárt bűnügyet feldolgozó történelmi munka, hanem egy jelenleg is folyó nyomozás dokumentuma. Gavazzeni könyve riport, kutatási napló és „true crime” elbeszélés egyszerre, amelynek számos tanúja csak álnéven vállalta a megszólalást.
A történet hátterét Szarajevó 1992 áprilisától 1996 februárjáig tartó ostroma adja. A boszniai szerb erők 1425 napon keresztül tüzérséggel és mesterlövészekkel tartották rettegésben a várost. A támadásokban mintegy 11 ezer ember vesztette életét, köztük rengeteg gyermek. A civil lakosság szándékos terrorizálása történelmileg dokumentált tény, amely miatt több boszniai szerb katonai és politikai vezetőt is elítélt a hágai Nemzetközi Törvényszék.
Ettől teljesen elkülönül az a kérdés, hogy a lőállásokban fizető külföldiek is megfordultak-e. A kötet egyik legfontosabb külső forrása John Jordan, egykori amerikai tengerészgyalogos és szarajevói önkéntes tűzoltó 2007-es hágai vallomása. Jordan több alkalommal látott helyismerettel nem rendelkező, vadászfegyvert hordozó férfiakat, akiket helyiek kísértek ismert mesterlövészállások felé. Azt ugyanakkor kifejezetten közölte, hogy egyiküket sem látta ténylegesen lőni.
A legsúlyosabb állítások a könyvben megszólaló névtelen forrásoktól származnak. A „Francia” fedőnevű férfi szerint a résztvevőket olaszországi és más nyugat-európai kapcsolatokon keresztül szervezték be, majd Belgrád és Pale érintésével vitték a boszniai szerb állásokhoz. Elmondása szerint az áldozatokat életkoruk és nemük alapján árazták be, a gyermekek lelövéséért pedig felárat kellett fizetni. Úgy véli, több mint kétszáz olasz vehetett részt ilyen utazásokon.
Ezeket a létszámokat, árakat és szervezeti kapcsolatokat azonban nyilvánosan hozzáférhető tárgyi bizonyíték vagy bírósági döntés egyelőre nem igazolja. A könyv forrásai között több közvetett értesülés, évtizedekkel később felidézett emlék és hallomásból származó történet is található. A részletek egyezése sem jelent minden esetben független megerősítést, mivel a szereplők többsége ismerhette a korábbi sajtóhíreket vagy Zupanič dokumentumfilmjét.
A kötet legerősebb részei azok, amelyek az ostrom hétköznapi valóságát idézik fel. Sanel Agić gyermekkori története és a szarajevói családok visszaemlékezései drámaian mutatják meg, hogyan vált egy úttesten való átkelés, a vízhordás vagy az iskolába járás is életveszélyes vállalkozássá. Gavazzeni ezekben a fejezetekben nem csupán egy lehetséges bűnszervezet működését kutatja, hanem azokat az embereket is láthatóvá teszi, akiket a támadók puszta célponttá fokoztak le.
A milánói nyomozásban 2026 nyaráig öt ember került a hatóságok látókörébe. Házkutatásokra és kihallgatásokra is sor került, az ügyészek azonban ekkor még csak közvetett adatokkal rendelkeztek, amelyek nem biztosítottak elegendő alapot a vádemeléshez. Bosznia-Hercegovinában és Ausztriában szintén vizsgálatok kezdődtek. Jogerős ítélet mindezidáig nem született, ezért az érintetteket megilleti az ártatlanság vélelme.
Ez is érdekelhet
A "Hétvégi orvlövészek" jelentősége így nem abban áll, hogy kétséget kizáróan bizonyítaná a szarajevói emberszafarik teljes rendszerét. A könyv sokkal inkább tanúvallomásokat kapcsol össze, új nyomokat hoz felszínre, és bemutatja, miként juthat el egy háborús szóbeszéd a sajtótól és a dokumentumfilmtől egészen az ügyészségi vizsgálatig. Gavazzeni felkavaró kötete egyszerre szól a háborúban felszabaduló kegyetlenségről, a civil áldozatok kiszolgáltatottságáról, valamint arról, milyen nehéz harminc év elteltével elválasztani a bizonyítható tényeket a tanúk emlékeitől, a következtetésektől és a legendáktól.
Gavazzeni, Ezio: Hétvégi orvlövészek. Ford.: Hessky Eszter, Budapest, Jaffa Kiadó, 2026. 272 o.
