Mélyfúrásokat kezdtek Noé bárkája feltételezett törökországi helyszínén

Török és amerikai kutatókból álló nemzetközi expedíció kezdett mélyfúrásokat a kelet-törökországi Ararát-hegy közelében fekvő Durupınar-formációnál. Ahogy arról a projektet amerikai részről koordináló Noah's Ark Scans szervezet friss közleményében beszámolt, a szakemberek akár 18 méteres mélységből is vesznek talajmintákat a bibliai Noé bárkájával összefüggésbe hozott geológiai képződmény területén. A Sivas Cumhuriyet Egyetem bevonásával zajló, hivatalos állami engedélyekkel rendelkező kutatás célja a felszín alatti anomáliák fizikai vizsgálata és a kiemelt anyagok átfogó laboratóriumi elemzése.

Az Ağrı tartományban, Doğubayazıt városának közelében fekvő területen végzett terepmunkát Cenker Atila, a Sivas Cumhuriyet Egyetem professzora vezette. A június végén indult, kilencven napig tartó expedícióban öt ország mintegy húsz kutatója vett részt. A szakemberek a felszíni térképezés és a részletes GPS-mérések mellett százötven különböző pontról mintegy ezer talajmintát emeltek ki.

A munkálatok során olyan kerámiatöredékeket is azonosítottak, amelyek a feltételezések szerint a vallási hagyományokban leírt özönvíz előtti időszakból származhatnak. A fúrásmagokat és a leleteket a további laboratóriumi elemzések lefolytatása céljából Ankarába szállították.

A 2026-os őszi terepmunka során a kutatók a hajó alakú forma belsejében és azon kívül, kontrollpontokon is végeznek magfúrásokat. A tájékoztatás szerint az egyik, a képződmény belsejében kijelölt fúrási ponton, mintegy 4-5 méteres mélységben a fúrófej egy rendkívül kemény rétegbe ütközött és eltört. Andrew Jones, a projekt amerikai társvezetője jelezte, hogy a száraz ütvefúrásos technológia alkalmas a mészkő és más kőzetek áttörésére, a most elért réteg azonban ezeknél is ellenállóbbnak bizonyult.

A szakemberek a kiemelt minták alapján vizsgálják annak lehetőségét, hogy a műszer megkövesedett vagy erősen mineralizálódott fába ütközött. A fúrások során a formáción belül eddig nem találtak egybefüggő mészkövet vagy alapkőzetet, ugyanakkor szerves anyagokban gazdag rétegeket és vízzel telített üregeket azonosítottak.

A Doğubayazıt városának közelében elterülő, 157 méter hosszú, csónak alakú felszíni formációt 1959-ben azonosította İlhan Durupınar, a török hadsereg századosa. A felfedezés óta folyamatos tudományos vita tárgya, hogy a képződmény egy természetes geológiai alakzat, vagy egy nagyméretű, betemetett faépítmény maradványa. A területen az elmúlt évtizedekben elsősorban felszíni megfigyeléseket és geofizikai méréseket végeztek.

Egy 1988-as fúrási kísérlet csupán kis mélységet ért el, és a kiemelt minták a fúrófej hűtéséhez használt víz miatt szennyeződtek. A jelenlegi, Cenker Atila török régészprofesszor által vezetett expedíció az első olyan átfogó program, amely hivatalos keretek között, roncsolásmentes módszerekkel és mélyfúrásokkal vizsgálja a helyszínt.

A fizikai mintavételt több hónapos előkészítő munka, köztük precíziós GPS-térképezés és háromdimenziós digitális modellezés előzte meg. Khrosrow Bakthar amerikai védelmi kutató radarmérései korábban lineáris vonalakat, derékszögű metszéspontokat és rétegzett anomáliákat mutattak ki a felszín alatt, amelyeket a kutatócsoport lehetséges folyosókként vagy kamrákként értelmez. A fúrások mellett a szakemberek egy kifejezetten erre a célra épített, kamerával felszerelt drón bevetését is tervezik. A berendezést a fúrt lyukakon keresztül engedik le a feltérképezett üregekbe, elkerülve ezzel a terület nagy kiterjedésű, roncsolásos feltárását.

A felszínre hozott talaj- és üledékmintákat a téli hónapokban független laboratóriumok és egyetemek vizsgálják meg. A tesztek kiterjednek a szervesanyag-tartalom mérésére, az ásványtani összetétel elemzésére és a mikroszkópos megfigyelésekre is. A török szakmai vezetés tájékoztatása szerint a radaradatok és a laboratóriumi eredmények összesítését követően tesznek közzé részletes tudományos jelentést a képződmény valódi természetéről, miközben a kutatási program a tervek szerint a 2027-es évben is folytatódik.