Az igazi Édes Annák, ahogy még nem láthattuk őket

Az "Édes Anna" lehetséges valós előképeitől a fővárosi házi cselédek mindennapjaiig vezeti az olvasót Trádler Henrietta "Az igazi Édes Annák" című kötete. A Jaffa Kiadó Modern Magyar Történelem sorozatában megjelent könyv nem csupán egyetlen regénymodell azonosítására vállalkozik, hanem azoknak a nőknek a történetét tárja fel, akik a 19. század közepétől a 20. század második feléig mások otthonában dolgoztak.

Kosztolányi Dezső 1926-ban megjelent regényének címszereplője a magyar irodalom egyik legismertebb cselédalakja. Trádler Henrietta kutatása azonban arra figyelmeztet, hogy Édes Anna története mögött nem feltétlenül egyetlen valós személyt kell keresni. A szerző két olyan budapesti bűnügyet is rekonstruál, amelyeknek több motívuma szorosan kapcsolatba hozható a regénnyel.

Schmidt Anna 1919 májusában baltával ölte meg munkaadóját a Báthory utcában. Tettében szerepet játszhatott egy lopás lelepleződése, a megélhetés elvesztésétől való rettegés, valamint a munkaadójával kialakult feszült viszony. Bár kezdetben halálra ítélték, később életfogytiglani büntetést kapott. Egykori védőügyvédje 1926-ban azt írta Kosztolányinak, hogy ismeri Édes Anna élő megfelelőjét, levelében azonban már több különböző bűnügy részleteit keverte össze.

A másik lehetséges forrásalak Kovács Magdolna, aki 1919 februárjában a Népszínház utcában végzett munkaadójával. Korábban meglopta őt, a pénzt pedig feltehetően egy fiatalabb férfira költötte, aki házasságot ígért neki. Kovácsot a Tanácsköztársaság idején működő Kísérleti Kriminológiai Osztályon is vizsgálták - ez az intézmény a bűncselekmények társadalmi és pszichológiai hátterét kutatta.

A két ügyben számos, az "Édes Annából" ismerős elem bukkan fel: a kiszolgáltatott szolgálólány, a lopás, a házasság mint egyetlen menekülési lehetőség, valamint a nehezen megmagyarázható, hirtelen erőszak. A szerző mégsem állítja, hogy bármelyik nő a címszereplő kizárólagos modellje lett volna. Kosztolányi sajtóhírekből, személyes tapasztalatokból és valós történetekből egyaránt meríthetett; sőt, hatással lehetett rá felesége, Harmos Ilona ötlete és saját cselédjük, Keresztes Erzsébet (Bözsi) alakja is.

A kötet azonban messze túlmutat az irodalmi nyomozáson. Trádler bemutatja a cselédeket sújtó jogi és társadalmi korlátozásokat, a végeláthatatlan munkaidőt, a magánélet hiányát és a mostoha lakhatási körülményeket. A cseléd a család legbelsőbb terében élt, sokszor ő gondoskodott a gyermekekről is, mégsem válhatott soha a közösség egyenrangú tagjává. Erre esélyt sokszor csak a házasság biztosított, amely sok nő számára nem csupán érzelmi célt, hanem a szolgálatból való végleges kilépés reményét jelentette.

A fővárosi cselédség korántsem volt jelentéktelen társadalmi csoport: az 1927-es budapesti adatok 51 610 házi cselédet tartottak nyilván, amivel ez számított a nők legnagyobb foglalkozási ágának.

A könyv külön fejezetben foglalkozik a cselédség és a prostitúció kapcsolatával, valamint azokkal a társadalmi előítéletekkel, amelyek a szolgáló nőket eleve erkölcstelennek, tolvajnak vagy bűnözésre hajlamosnak ábrázolták. Kovács Júlia és Csudai Ledényi Margit életútja rávilágít, miként sodródhattak a nők a háztartási szolgálat, a gyári munka és a prostitúció között. Trádler azt is vizsgálja, hogyan teremtette meg a rendőrség, a sajtó és az akkori kriminológia a „veszélyes cseléd” archetípusát.

Külön fejezet foglalkozik Márk Anna - vagy ahogy többen ismerték, Vonyica - sorsával, aki gyermekként került a Boncza családhoz, majd Csinszkával együtt Ady Endre, később pedig Márffy Ödön háztartásában élt. Bár Csinszka őt és a gyermekét is támogatta, kapcsolatukban a családias közelség ellenére is mindvégig megmaradt a társadalmi alávetettség. A kötetben bemutatott további sorsok - mint például Dadáé és Lujzáé - pedig azt érzékeltetik, hogy a háztartási szolgálat 1945 után sem tűnt el, csupán új elnevezéseket és szabályozottabb kereteket kapott.

Trádler Henrietta társadalomtörténész doktori kutatásából született könyve anyakönyvek, rendőrségi és bírósági iratok, börtöntörzskönyvek, sajtóforrások, magánlevelezések és családi interjúk alapján építi fel szereplőinek életét. Ezt a módszert mozaikos cselédbiográfiának nevezi, mivel a házi alkalmazottak saját naplói és levelei csak a legritkább esetben maradtak fenn.

"Az igazi Édes Annák" című kötet legnagyobb erőssége, hogy a száraz statisztikai adatok és a büntetőügyek aktái mögött önálló vágyakkal, tervekkel, de rendkívül korlátozott döntési lehetőségekkel rendelkező hús-vér embereket mutat meg. Szerkezete miatt a könyv azonban inkább egymást kiegészítő életutak és esettanulmányok sora, mintsem egyetlen lineáris elbeszélés. A mintegy háromszáz oldalas kötet ennek ellenére egyszerre olvasható Kosztolányi klasszikus regényének történeti háttereként és a láthatatlan női munka izgalmas krónikájaként.

Trádler Henrietta: Az igazi Édes Annák. Budapest, Jaffa Kiadó, 2026. 260 o.