Több ezer archív légifelvétellel bővült a fentrol.hu archívuma

Több ezer történelmi értékű, az enyészettől megmentett archív légifelvétellel gazdagodott a hazai településhálózat múltját dokumentáló online adatbázis. A Lechner Tudásközpont friss tájékoztatása szerint a fentrol.hu platformra 7848 új felvétel került fel, így a nyilvánosan kutatható állomány mérete már meghaladja a kétszáznyolcvanezer darabot.

Az újonnan publikált anyagok digitalizálása során a szakemberek szigorú állományvédelmi szempontokat követtek. Azok a felvételek kaptak elsőbbséget, amelyek fizikai állapota a leginkább veszélyeztetett volt. A frissített gyűjteménybe túlnyomórészt fekete-fehér képek kerültek, de a csomag 327 színes fotográfiát is tartalmaz.

A projekt keretében folytatódott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fotogrammetria és Térinformatika Tanszékének birtokában lévő archív filmek szkennelése is. Ez a lépés olyan egyedi képkockákkal egészítette ki az országos gyűjteményt, amelyek eddig teljesen hiányoztak a központi archívumból.

A Lechner Tudásközpont által fenntartott fentrol.hu jelenleg Magyarország egyik legnagyobb ingyenesen hozzáférhető légifotó-archívuma. A platform statikus adatbázis helyett interaktív felületként funkcionál. A felhasználók nemcsak böngészhetik és letölthetik a felvételeket, hanem részt vehetnek a fejlesztésben a képek címkézésével és a földrajzi elhelyezkedésük térképes pontosításával.

Ez a közösségi adatgyűjtés kiemelt jelentőséggel bír a tudományos munka szempontjából, mivel az azonosított képek nélkülözhetetlen forrást biztosítanak a várostervezők, történészek és mérnökök számára a környezet hosszú távú változásainak elemzéséhez.

A hazai légifényképezés több mint évszázados múltra tekint vissza, a technológia kezdetben kizárólag katonai felderítési célokat szolgált az első világháború időszakában. Az 1950-es évektől kezdve a térképészeti és polgári célú légifotózás intézményesült formát öltött. A hidegháború évtizedeiben a repüléseket szigorú állambiztonsági szabályok övezték, a nyersanyagok jelentős része titkosított minősítést kapott, így a kutatók sokáig nem férhettek hozzá az adatokhoz. A rendszerváltást követő feloldások és a digitális technológiák megjelenése tette lehetővé, hogy ez a több százezer celluloidkockát jelentő nemzeti vagyon széles körben kutathatóvá váljon.

Az analóg hordozókon őrzött képanyagok az idő múlásával természetes kémiai bomlásnak indulnak, amely a felvételek visszafordíthatatlan megsemmisüléséhez vezethet. A Lechner Tudásközpont digitalizálási programja éppen ezért elengedhetetlen a pótolhatatlan vizuális információk kimentése érdekében.

A magas felbontású szkennelés nem csupán megmenti a fizikai pusztulástól az egykori tájak hiteles lenyomatait, hanem a modern térinformatikai rendszerekbe integrálva a huszonegyedik századi kutatások alapvető eszközévé formálja ezt a technikatörténeti örökséget.