Mindössze két közel teljes sisakot ismerünk a vikingek korából
A vikingek a középkor legismertebb harcosai közé tartoznak, régészeti emlékeik között mégis feltűnően ritkák azok a sisakok, amelyeket egykor a csatákban viselhettek. Jelenleg mindössze két közel teljes ilyen példányt ismernek a kutatók, miközben a népszerű ábrázolásokból jól ismert szarvakkal ellátott sisakokra ennyi meggyőző régészeti bizonyíték sem áll rendelkezésünkre.
- Mindössze két közel teljes viking kori sisak ismert, ami arra utalhat, hogy a fémből készült fejvédők korántsem voltak olyan elterjedtek.
- Az egyetlen biztosan Skandináviából származó közel teljes példány a 10. századi Gjermundbu-sisak, amelyet 1943-ban tártak fel Norvégiában.
- A másik közel teljes példány, az Angliában megtalált Yarm-sisak szintén a viking korból származik, és a Gjermundbu-sisakhoz hasonlóan nincsenek szarvai.
- A szarvas sisakos vikingek képének nincs meggyőző régészeti bizonyítéka; kialakulásához korábbi skandináv ábrázolások és a 19. századi művészet is hozzájárulhatott.
A világ egyetlen biztosan Skandináviából származó, közel teljes viking kori sisakja a Gjermundbu-sisak, amelyet 1943-ban tártak fel a norvégiai Ringerike területén. A lelet egy hatalmas földhalomból került elő, amely több viking kori temetkezést rejtett, köztük egy feltehetően magas rangú harcos sírját. A 950 és 975 között elhunyt férfit fegyverekkel és lovas felszerelésekkel együtt temették el, mellékletei között pedig ott volt a később híressé vált vassisak is.
A Gjermundbu-sisak valójában kilenc különálló töredékből áll, amelyeket a feltárást követően illesztettek össze. Skandináviából egyelőre nem ismert hozzá hasonlóan teljes példány, Dániában és Svédországban csupán néhány elszigetelt sisaktöredéket találtak. A Gjermundbu-sisak 2026 végéig az oslói Történeti Múzeumban látható, később pedig az Oslói Egyetemhez tartozó Viking Kor Múzeumának gyűjteményébe kerül.
A sisakok feltűnő hiánya azért is érdekes, mert a vikingek a 8–11. század folyamán Európa jelentős részét bejárták, miközben portyáik és kereskedelmi útjaik a Földközi-tenger térségétől Észak-Afrikán és a Közel-Keleten át egészen Észak-Amerikáig vezettek. Marianne Moen, az oslói Történeti Múzeum és a Viking Kor Múzeuma régészeti részlegének vezetője szerint az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a fejvédők jelentős része szerves anyagokból készült, ezért az ilyen leletek az évszázadok során nyomtalanul lebomlottak.
Moen ugyanakkor egy másik lehetőséget sem zár ki, nevezetesen azt, hogy a viking harcosok körében a sisakviselés sokkal kevésbé lehetett általános, mint ahogyan azt napjainkban elképzeljük. Bár a vikingek modern ábrázolásainak szinte elengedhetetlen kelléke a látványos fejvédő, a fennmaradt leletek csekély száma arra utalhat, hogy a valóságban a fémsisakok korántsem voltak alaptartozékai minden harcos felszerelésének.
Még bizonytalanabb régészeti alapokon áll a vikingek szarvakkal díszített sisakjainak közismert képe, amelyet rajzfilmek, illusztrációk és jelmezek tettek a korszak egyik legismertebb jelképévé. Moen szerint a szarvakkal díszített viking sisakokról kialakult elképzelés egyik forrását a viking kort közvetlenül megelőző, nagyjából a 6–8. századra keltezett skandináv Vendel-korszak ábrázolásai jelenthetik: a korszak egyes díszített tárgyain olyan fegyveres, feltehetően rituális jelenetekben szereplő alakok láthatók, akiknek a fején vagy feje fölött szarvszerű elemek jelennek meg. Ezeket a figurákat később könnyen szarvas sisakot viselő harcosokként értelmezhették, noha nem egyértelmű, hogy ezek valóban szarvakkal díszített sisakokat viselő embereket ábrázolnak-e, vagy inkább a skandináv mitológia szarvakkal rendelkező természetfeletti lényeit jelenítik meg.
Ez is érdekelhet
A szarvas viking sisak modern képének elterjedéséhez a 19. századi művészet is jelentősen hozzájárult, egyik korai ismert példája ugyanis Richard Wagner északi mitológiából merítő A Nibelung gyűrűje című operaciklusának egyik jelmeztervén is megjelent. A látványos motívum ezt követően tartósan beépült a vikingek populáris ábrázolásába, annak ellenére, hogy jelenleg alig akad bizonyíték arra, hogy a viking korban valóban ilyen fejvédőket használtak volna.
A másik közel teljes viking kori sisak Angliából került elő, ahol a skandináv harcosok 793-ban, a lindisfarne-i kolostor elleni támadással kezdték meg nagyobb szabású portyáikat. Az úgynevezett Yarm-sisakot az 1950-es években találták meg Észak-Yorkshire-ben, amikor munkások egy új szennyvízvezeték számára ástak árkot. Bár a lelet hiányosabb a norvégiai Gjermundbu-sisaknál, lekerekített felső része és a szemet védő elemei ma is jól felismerhetők. Szarvak ezen a példányon sincsenek, így egyik közel teljes viking kori sisak sem támasztja alá a jól ismert szarvas sisak képét.
