Kétmillió éves emberős maradványait azonosították Dél-Afrikában
Mintegy kétmillió évvel ezelőtt legalább két különböző emberféle élt a mai Dél-Afrika területén, ám fejlődésük egészen eltérő irányt vett. Egy nemrég megjelent kutatás újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a Homo erectus már jóval korábban jelen volt a térségben, mint azt egykor feltételezték. A tudósok tizennyolc ősi kövületet vizsgáltak meg, amelyek az emberré válás egyik legizgalmasabb időszakába engednek betekintést.
- Dél-Afrikában egy mintegy kétmillió éves, feltehetően felnőtt Homo erectus koponyatöredékét azonosították.
- A kutatók összesen 18 ősi kövületet vizsgáltak meg, amelyek két eltérő fejlődési utat követő emberféle történetébe engednek betekintést.
- A leletek újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a Homo erectus és a Paranthropus robustus már kétmillió évvel ezelőtt egymás mellett élt Dél-Afrikában.
A Johannesburg közelében található Drimolen a világ egyik leggazdagabb ősembertani lelőhelye. A terület a Világörökség részét képező dél-afrikai ősemberlelőhelyek közé tartozik, amelyeket gyakran az emberiség bölcsőjeként emlegetnek. Az 1992-ben felfedezett lelőhelyen azóta számos korai emberféle maradványai kerültek elő, a kutatók azonban a mostani vizsgálatig több tucat, korábban feltárt kövületet még nem dolgoztak fel részletesen.
A La Trobe Egyetem kutatói dél-afrikai és amerikai kollégáikkal együtt most tizennyolc ilyen leletet vizsgáltak meg. Közülük tizennégyet a Paranthropus robustus fajhoz, egyet a Homo erectushoz soroltak, három további maradvány pontos rendszertani hovatartozását pedig egyelőre nem sikerült meghatározni.
A legjelentősebb eredményt egy DNH 127 jelzésű koponyatöredék azonosítása hozta. A csont egy felnőtt Homo erectushoz tartozhatott, amely mintegy kétmillió évvel ezelőtt élt a mai Dél-Afrika területén. A lelet azért különösen fontos, mert a lelőhelyen korábban már felfedeztek egy hasonló korú Homo erectus-koponyát, az azonban egy mindössze néhány éves gyermeké volt.
A DNH 134 jelzésű gyermekkoponya felfedezéséről 2020-ban számoltak be a Science folyóiratban. A több mint 150 töredékből összeállított maradvány korát mintegy 2,04–1,95 millió évre becsülték. Akkor ez számított a Homo erectus egyik legkorábbi, egyértelműen azonosított bizonyítékának, és az újonnan feldolgozott felnőtt koponyatöredék további adatokkal támasztja alá a faj korai dél-afrikai jelenlétét.
A korábbi elképzeléseket elsősorban a grúziai Dmanisziben feltárt, körülbelül 1,8 millió éves Homo erectus-maradványok határozták meg, de a dél-afrikai leletek ezeknél mintegy kétszázezer évvel idősebbek lehetnek. Ez fontos támpontot jelent a faj korai történetének rekonstruálásához, bár önmagában nem bizonyítja, hogy a Homo erectus pontosan a mai Dél-Afrika területén alakult volna ki.
Az új kutatás másik fontos eredménye a Homo erectusszal egy időben élő Paranthropus robustus fejlődéséhez kapcsolódik. Ez az emberféle viszonylag kis agytérfogattal, rendkívül erős állkapoccsal és nagy zápfogakkal rendelkezett. Anatómiai sajátosságai lehetővé tették, hogy jelentős rágóerőt fejtsen ki, így olyan keményebb vagy rostosabb táplálékokat is feldolgozhatott, amelyek más emberfélék számára nagyobb nehézséget jelentettek.
A tudósok a drimoleni maradványokat egy másik dél-afrikai lelőhely, a mintegy 1,8 millió éves Swartkrans kövületeivel is összehasonlították. Az eredmények arra utalnak, hogy a Paranthropus robustus fejlődése során fokozatosan nagyobb zápfogakat és erősebb rágóizmokat alakított ki. A két lelőhely között megfigyelhető különbségek így egy viszonylag rövid, körülbelül kétszázezer éves időszak evolúciós változásait is megmutathatják.
Eközben a Homo erectus egészen más fejlődési irányt képviselt. A faj későbbi képviselőire a nagyobb agytérfogat és a kisebb zápfogak váltak jellemzővé. Ezek a változások részben az étrend átalakulásával, például a húsfogyasztás növekvő szerepével is összefügghettek.
Ez is érdekelhet
A két emberféle tehát ugyanazon a vidéken élt, mégis eltérő anatómiai sajátosságokkal alkalmazkodott környezetéhez. A kutatók szerint a Paranthropus robustus maradványai Drimolenben több mint tízszer olyan gyakoriak, mint a Homo erectus leletei. Ez jól érzékelteti, mennyire más képet mutatott az emberfélék világa kétmillió évvel ezelőtt, bár a fennmaradt kövületek arányából nem lehet közvetlenül meghatározni az egykori népességek nagyságát.
A tizennyolc kövület részletes elemzése azt is megmutatta, hogy az emberi evolúció kutatásában a régebbi leletek újravizsgálata legalább olyan fontos lehet, mint az új felfedezések. Az évtizedekkel korábban feltárt, múzeumi gyűjteményekben őrzött csontokból ma már olyan következtetések vonhatók le, amelyek korábban elérhetetlenek voltak.
