Így törték fel Alan Turing és társai az Enigma kódját
A német Enigma gépet a második világháború idején szinte feltörhetetlennek tartották, hiszen a folyamatosan változó titkosítás és a hatalmas számú lehetséges beállítás rendkívül nehézzé tette az üzenetek megfejtését. A Bletchley Park kódfejtői azonban megtalálták a rendszer gyenge pontjait, és gépekkel kezdték felgyorsítani a keresést.
- Az Enigma titkosítását már a háború előtt sikerült feltörniük lengyel matematikusoknak, akik 1939-ben átadták módszereiket a szövetségeseknek.
- A Bletchley Parkban Alan Turing és Gordon Welchman elektromechanikus gépei (bombe) segítették a gép beállításainak gyors felderítését.
- A feltört kódokból származó Ultra hírszerzési adatok kulcsszerepet játszottak többek között a normandiai partraszállás sikerében.
Az 1920-as években a Németországban gyártott Enigma titkosítógép kereskedelmi változatát még vállalatok és más szervezetek is megvásárolhatták. Katonai alkalmazásának lehetőségét azonban hamar felismerték: a német haditengerészet 1926-ban, a hadsereg 1928-ban, a légierő pedig 1935-ben kezdte el használni a gép különböző, továbbfejlesztett katonai változatait.
A második világháború idején az Enigma a német katonai üzenetek titkosításának egyik legfontosabb eszköze volt. A kezelő egy billentyű lenyomásával elektromos jelet indított el. A jel áthaladt a belső, huzalozott rotorokon, egy reflektor visszafordította, majd ismét áthaladt rajtuk. A gép végül egy lámpatáblán jelezte a titkosított betűt.
A jobb oldali rotor minden leütéskor elfordult, a többi pedig meghatározott helyzetekben lépett tovább. Emiatt a betűk megfeleltetése folyamatosan változott: ugyanaz a betű egy üzeneten belül többféle titkosított karakterként is megjelenhetett. A katonai változatok dugaszolótáblája tovább növelte a lehetséges beállítások számát. Tíz összekötött betűpár esetén önmagában ezt az alkatrészt több mint 150 billióféleképpen lehetett beállítani.
Az Enigma titkosítását azonban már a háború kitörése előtt sikerült megfejteni. Marian Rejewski, Jerzy Różycki és Henryk Zygalski lengyel matematikusok az 1930-as években kulcsfontosságú eredményeket értek el, majd 1939-ben megosztották módszereiket és ismereteiket a brit, valamint a francia kódfejtőkkel.
A Bletchley Parkban dolgozó brit szakemberek ezekre az eredményekre is építettek. Munkájukat nagyban segítette az Enigma egyik legnagyobb tervezési hibája: a gép egyetlen betűt sem titkosított önmagaként. Az üzenetekben várható ismétlődő fordulatok – például egyes időjárás-jelentések rutinszerű szövegrészletei – szintén támpontot adhattak. A kódfejtők ezek alapján tudták kizárni a lehetséges beállítások egy jelentős részét.
Ez is érdekelhet
A munka felgyorsítására Alan Turing egy olyan elektromechanikus berendezés tervén dolgozott, amely a feltételezett szövegrészletek segítségével vizsgálta a rotorok lehetséges beállításait. A brit *bombe* hatékonyságához Gordon Welchman fejlesztése, valamint a gépet megépítő mérnökök munkája is jelentősen hozzájárult. A berendezés nem közvetlenül az üzeneteket fejtette meg, hanem a kódfejtők számára használható gépbeállításokat segített megtalálni.
A megfejtett német üzenetekből származó hírszerzési információk a szövetségesek számos hadműveletét segítették. A normandiai partraszállás előkészítésekor például döntő fontosságú adatokat szolgáltattak a német erők elhelyezkedéséről. Az Enigma kódjának feltörése így a lengyel, brit és más szövetséges matematikusok, kódfejtők, mérnökök, valamint a gépeket kezelő munkatársak közös, történelmi teljesítményéről szól.
