Ahogy még Ferenc József látta: a megújuló budai vár
Budapest aranykora
A századfordulóra Budapest igazi világvárossá fejlődött, sorra emelkedtek ki a földből a szebbnél szebb építészeti műalkotások az Operaháztól kezdve az Országházon át a számos hídig. Nem maradhatott el Budavár megújulása sem. A magyar nemzetnek régi vágya volt egy méltó királyi palota, a nagyközönség ugyanis úgy vélte, azért nem tölt Ferenc József több időt Budapesten, mert nem elég színvonalas a szálláshelye. A Hauszmann Alajos fémjelezte 1890–1905 között zajló monumentális építkezések gyümölcsét Budapest mindössze négy évtizedig élvezhette. A világháborús bombázások, a pénzhiány, majd a kommunista tervek miatt a gigantikus egység megbomlott, a Várnegyed az elmúlt 60-70 évben kiszakadt a város szövetéből, egyfajta régies díszletté vált. A 2010-es években induló Hauszmann-terv az elvesztegetett évtizedeket kívánja pótolni és visszaadni a közönségnek a Várnegyedet abban a formájában, ahogy azt a hely szelleme megkívánja.
Régi fényében
Az elmúlt évek építkezéseinek és rekonstrukciós munkálatainak köszönhetően hamarosan a világégés előtti képet fogja mutatni az arra járónak a budai Vár, amely az akadálymentesítéssel és mélygarázs létesítésével a XXI. század kihívásaira is felkészül. A karmelita épületegyüttes, valamint a Várkert Bazár már a régi fényében tündököl, csakúgy mint a Lovarda, az Udvarlaki Őrség épülete és a Hunyadi udvar, a Csikós-udvar pedig jövőre születik újjá. A tervek szerint megkezdődik a királyi palota építészeti felmérése, rendbe teszik a sétányokat, várfalakat és a kerteket, nekikezdenek a Dísz téri és a Szent György téri paloták újjáépítésének, a Halászó fiú és a Mátyás-kút nevű szökőkutak pedig már a restaurátorműhelyben állnak.
A csikós őrizte Lovarda
75 éve elfeledett látvány várja a Dózsa György téren sétálót, aki ma a Budavári Palota krisztinavárosi szárnya felé tekint. Hamvaiból támadt fel ugyanis a Királyi Lovarda 1944–1945-ben lebombázott épülete.
Az eredeti neobarokk, egyszintes épület Ybl Miklós, majd annak halála után Hauszmann Alajos tervei alapján készült el 1899 és 1901 között. Tetőszerkezetét majolikadíszekkel csipkézték, színes üvegablakain túlra pedig hajdanán csak a császári és királyi család, valamint a sereg lovai tehették be lábukat. A századfordulón a bámészkodók közel sem mehettek hozzá, IV. Károly koronázását például a körbefutó balusztrádos mellvéd mögül követhették figyelemmel. Az épület bejárata előtt állt hajdanában a paripáját megfékezni igyekvő csikós szobra, amely a környező épületegyüttes egyetlen háborús túlélője. A második világégés után a Hunyadi-udvaron várta, hogy visszakapja eredeti helyét, amire tavaly került sor.
A bombázások során súlyosan, de nem menthetetlenül sérült meg a Lovarda épülete. Könnyebben lehetett volna újjáépíteni, mint például a Sándor-palotát, ám az 1950-es években elbontották, mert útban volt a kommunista állampárt a palotaegyüttest központjává és elnöki rezidenciává átalakítani kívánó terveinek.
A várbeli rekonstrukciós munkálatok keretében az eredeti helyén építették vissza a Lovardát, mégpedig a korabeli anyagok felhasználásával. Alatta mélygarázs kap helyet. A rendezvénytérként is működő Lovarda már év elején elkészült, ismét láthatók a kék-zöld színben pompázó üvegablakok és a mintás tetőpalák, átadására a tereprendezések miatt a tervek szerint jövőre kerül sor.
Fess legények központja: az Udvarlaki Őrség épülete
„A Mátyás-kúttal szemközt, a tér jobb oldalán a Főőrség terraszos épülete. Minden vasár- és ünnepnap délben, pontosan háromnegyed egy órakor itt tartják a zenés őrségváltást, amely […] olyan hatásos kép – amellett annyira magyar –, hogy megcsodálását egyetlen külföldi sem szokta elmulasztani” – hangoznak Megyery Ella újságíró szavai az 1930-as évekből.
A Lovarda és a Palota között álló, 1909-re felépülő Udvarlaki (Udvari) Őrség épületét eklekticizálóan szecessziós stílusban tervezte Hauszmann. A környezetébe egyszerűen belesimuló, a szomszédaihoz képest aprócska épület a fess katonák miatt ugyanakkor mégiscsak kitüntetett figyelmet kapott (főként a fiatal hölgyektől), ugyanis a Horthy-korszakban a Magyar Királyi Testőrség állomáshelye volt.
Míg a 20–30-as években hadapródok lepték el oszlopos loggiáját, kiugró falrészeiről pedig a túloldalon álló házak kivilágított ablakait kémlelték az élelmes bakák, a világháború poklát viszonylag csekély sérülésekkel túlélő épület később már elvesztette régi báját. A Főőrségben a hatvanas években még irodák működtek, majd 1971-ben teljesen lebontották.
A Hauszmann-tervnek köszönhetően azonban a XXI. század emberei is láthatják e csodát. A Hunyadi-udvar felől csupán egyszintesnek tűnő, ám valójában négyemeletes, nemrég újjászületett épület bonyolult alapozását úgy tervezték meg, hogy a régészeti értékeket „kikerülje”. Ezek fölé ugyanis egy monolit vasbeton födém került, amely alatt könnyedén megközelíthető lesz a középkori feltárás.
A feltámadó Szent István terem
Kiégett, bombatámadás áldozata lett vagy a didergő katonák tüzelték el a téli ostrom napjaiban annak a csodaszép teremnek a berendezéseit, amelynek helyén később a Budapesti Történeti Múzeum kutató- és dolgozószobái, valamint tárolóhelyiségei kaptak helyet.
A valaha volt Szent István terem létrehozását Zsolnay Vilmos kezdeményezte 1897-ben, a terveit Hauszmann Alajos formálta át. A reprezentációra szolgáló, kb. 80 négyzetméteres alapterületű díszterem 5,5 méter magas falait diófából készült burkolat és a Szent Koronát ábrázoló motívumokból összeállított falikárpit fedte, padlóját tölgy- és mahagóniparketta borította. A Tabánra és a Gellért-hegyre néző ablakait aranyhímzéses, színes üvegekkel és hegyi kristályokkal kirakott ablakfüggönyök keretezték, velük szemben Zsolnay pirogránit kandalló állt, amelyet szalongarnitúra vett körül. Olajfestményszerű hatású kerámiaképein az Árpád-ház tagjai jelentek meg.
Berendezését először Thék Endre Üllői úti gyárában, majd az 1900-as párizsi világkiállításon állították fel, két évvel később pedig a Királyi Palotában avatták fel. Főként udvari bálok során használták, de IV. Károly koronázása idején például itt őrizték a Szent Koronát. A helyiség kezdettől fogva látogatható volt, 1904-ben már 30 krajcár fejében bárki beléphetett. A II. világháború során semmisült meg. Bár Budapest ostroma előtt néhány darabját sikerült kimenekíteni, ezeknek végül nyoma veszett.
A Hauszmann-terv részeként a Szent István terem teljes rekonstrukcióját is célul tűzték ki. Mindez nem kis feladat, ugyanis az elképzelések szerint az új terem megszólalásig hasonlítani fog az eredetire. A falat burkoló textilből maradtak fenn mintadarabok, továbbá a korabeli fotók és a szkenneléses mikroszkóp-vizsgálatok is a nemzetközi restaurátorgárda segítségére lesznek. A szakértők ily módon az anyagok pontos összetételével is tisztában lehetnek. A csillárt vagy a bronz falikarokat pedig egy gazdag fakereskedő villája alapján tudják rekonstruálni, amelyet a Szent István terem mintájára alakított ki. A műgonddal kivitelezett, tudományos munkán alapuló replikán 2016 vége óta dolgoznak a szakemberek, előreláthatólag 2021-re lesz újra látogatható.
Védműből királyi kert
A budai várhegy déli részén Luxemburgi Zsigmond idején még egy védmű állt, amelynek zárófalai a Dunáig lenyúlva a királyi flottát védték. Később ágyúöntő műhelyek működtek a területen, amelyet az 1870-es évekre már lakóházak és kertek borítottak be.
1874-ben Ybl Miklóst kérték fel a várhegyen lévő királyi kertek egységesítésére, a rakpart rendezésére, valamint a várba történő közlekedés kidolgozására. Az építészmester tervei alapján végül egy páratlanul impozáns épületegyüttest alakítottak ki. Lépcsős rámpák, nyitott fülkéjű, emeletes pavilonok, csodás díszkert, gloriett, díszkutak, grották tartoztak egykoron hozzá, amelyeket szobrokkal és plasztikákkal díszítettek. A művészi munkálatok kivitelezésében a kor legjelentősebb művészei vettek részt. Érdekesség, hogy itt jelent meg először épületen a Zsolnay-mázas épületkerámia. Az összművészeti alkotás természetes módon integrálta a funkcióját vesztett középkori várfalakat a kerti együttesbe.
Az 1883-ra elkészülő Királyi Várkert Budapest ostroma során súlyos csapást szenvedett. 1945 után a régészeti feltárásoké lett a főszerep, majd műtermek és kiállítások helyszíne lett a kert. Az 1960-as években itt kezdte meg működését a Budai Ifjúsági Park, amelyet 1984-ben be kellett zárni, mert életveszélyessé vált az épületegyüttes.
Ez is érdekelhet
A Várkert Bazár rekonstrukciója 2011 végén vette kezdetét, amivel egy már leépült műemléket mentettek meg, és hoztak vissza a pusztulásból. Újra van közvetlen kapcsolat a Duna felé, helyreálltak a korabeli kertelemek, és a fejlesztési koncepcióba a mozgólépcsővel és a gyorslifttel egy kis 21. századot is bele tudtak csempészni.
A cikk a Budapesti Fejlesztési Központ Nonprofit Zrt. támogatásával valósult meg.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
