Nem tudni, miért temették el arccal lefelé a Splitben talált férfit
Egy ritka, arccal lefelé eltemetett halott maradványait azonosították a horvátországi Split közelében fekvő római kori Salona nyugati temetőjében, amint arról a spliti Régészeti Múzeum beszámolt. A szokatlan temetkezési pozíció ellenére a sír figyelemre méltóan gazdag leletanyagot rejtett.
- A horvátországi Split közelében fekvő ókori Salona romjainál harminckét újabb sírt dokumentáltak a kutatók az idei ásatási szezonban.
- A legkülönlegesebb lelet egy arccal lefelé eltemetett halott maradványa, akit a szokatlan póz ellenére kiemelkedően gazdag mellékletekkel helyeztek végső nyugalomra.
- A feltárás stratigráfiai kérdéseket is felvetett a Hortus Metrodori néven ismert, a korai császárkortól használt temető építési fázisaival kapcsolatban.
A Horvát Konzerválási Intézet és a helyi szakmai intézmények együttműködésében zajló, 2022-ben indult ásatási program idei szezonja során a szakemberek harminckét új sírt dokumentáltak a Hortus Metrodori néven ismert nekropoliszban, fele-fele arányban hamvasztásos és csontvázas temetkezéseket.
A leletek közül kiemelkedik a 162-es számú, a hát helyett a hasára fektetett halott sírja. A test körül üvegpalackokat, parfümös üvegcséket, kerámiaedényeket, vésett drágaköveket és egy bronztárgy töredékeit találták meg. A beszámoló szerint ez a szezon leggazdagabb temetkezése, ami alapvetően ellentmond annak az általános régészeti feltevésnek, hogy az arccal lefelé történő elhantolás pusztán a társadalmi kirekesztettség vagy az erőszakos halál jele lett volna.
Salona közel négy évszázadon át a római Dalmácia provincia közigazgatási központjaként működött, lakossága virágkorában meghaladta a hatvanezer főt. A város kiemelt közigazgatási jelentőséggel bírt a birodalomban, és a hagyomány szerint itt született Diocletianus császár, aki a 305-ös hatalomátadása után a közeli palotájába vonult vissza.
A település a 7. századi avar és szláv betörések során pusztult el, lakói ekkor a császári palota falai között kerestek menedéket, megvetve a mai Split városának alapjait. A városfalakon kívül húzódó Hortus Metrodori temető az 1-4. századig volt folyamatos használatban, nevét pedig egy ókori sírfeliratról kapta.
A helyszínen azonosított leletanyag, különösen a balzsamozáshoz vagy áldozati felajánlásként használt üvegcsék jelenléte a temető folytonos, több évszázados használatát bizonyítja. A kisméretű tárgyak a hamvasztásos és a csontvázas sírokban egyaránt felbukkantak, hűen tükrözve azt az átmeneti korszakot, amikor a két rítus még párhuzamosan létezett, mielőtt a 3. századtól kezdve a csontvázas temetkezés szinte kizárólagossá vált volna a birodalom területén. A hamvasztásos síroknál megfigyelték, hogy a maradványokat leggyakrabban közvetlenül a gödörbe helyezték, majd a felszínen egy megmunkált kővel jelölték a helyszínt.
Ez is érdekelhet
A 162-es számú temetkezés fontos rétegtani dilemmát is felvet, mivel közvetlenül egy már az ókorban lerombolt fal felett helyezkedik el. Mivel a sír az 1. századból származik, az alatta lévő építménynek az egész temetőt elkerítő védőfalnál is régebbinek kell lennie. A horvát régészek jelenleg is vizsgálják a terület építési fázisainak pontos sorrendjét és összefüggéseit.
A rendhagyó módon eltemetett személy halálának okát és a póz indokát a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia laboratóriumában végzett bioarcheológiai elemzések tisztázhatják a jövőben.
