Mesterségük címere: Budapest – akiknek a főváros legkiemelkedőbb épületeit köszönhetjük

A főváros mai képét meghatározó épületek nagy része a 19. század második felében, illetve a századforduló környékén született meg. Ezeket jól ismerjük, ám tervezőikről már sokkal kevesebbet tudunk. Lássuk, kik voltak azok a korszakalkotó mesterek, akik munkájukkal hozzájárultak az egységes budapesti városkép kialakításához, illetve ahhoz, hogy épületeik egész Magyarország és a magyar nemzet szimbólumaivá váljanak.

Pollack Mihály (1773–1855)

Osztrák származású volt, mégis a magyar reformkor egyik legkiválóbb klasszicista építészeként tarjuk számon. Lakóépületei, palotái és közintézményei által közel 50 éven át formálta a főváros és az ország képét. Bécsi, majd itáliai tanulmányai után 1798-ban telepedett le Budapesten. Az 1802-ben polgárjogot nyerő Pollack jelentős szerepet töltött be a mai budapesti városkép kialakításában a József nádor által létrehozott Szépészeti Bizottmány építészeként és elnökeként.

A bizottmány feladata az új építkezések felügyelete mellett a városrendezési tervek létrehozása, az egységes városkép kialakítása volt. Az ő nevéhez fűződik a Magyar Nemzeti Múzeum, a Ludovika főépülete, a Deák téri evangélikus templom és a Sándor-palota megépítése is.

Pollack klasszicista alkotásai anyagukban és méretükben is szerényebbek a külföldi rokonaiknál, ezért a hideg és sokszor merev stílus helyett emberibb formavilág jellemzi őket. A Magyar Nemzeti Múzeum épülete, életművének fő alkotása az átadásának évében, 1847-ben a harmadik ilyen jellegű intézmény volt egész Európában.

Hild József (1814–1867)

Csak Pesten közel 900 tervre kapott engedélyt, élete utolsó éveit mégis elfeledve, szegénységben töltötte. A hazai klasszicista építészet másik nagy képviselője, az építész családból származó Hild József édesapjától, majd a Bécsi Művészeti Akadémia elvégzése után az Esterházyak udvari építésze mellett és Itáliában tanulta ki a mesterséget. 1854-ben „Pest város architektor-építészévé” nevezték ki, tevékenysége nagymértékben hozzájárult a 19. századi főváros arculatának kialakításához.

Számos budapesti lakóház és hűvösvölgyi villa mellett ő tervezte a Gerbeaud-házat, a Hermina-kápolnát, a Császár fürdő klasszicista épületét, és az ő elképzelése alapján kezdték el építeni a Szent István-bazilikát. Miután 1861-ben a Pest város építészeként kapott 1000 forintos fizetését megvonták tőle, visszavonulva, szegényen élt haláláig.

1841–44 között épült meg a Császár fürdő gyógyszállóként is működő nagy klasszicista fürdőépülete Hild József tervei szerint. Ekkor alakították ki köré a ma is látható nagy gyógyudvart, amely a korszak kedvelt társasági helyszíne volt.

Ybl Miklós (1814–1891)

„Örülj neki, hogy nem vagy építész!” – fakadt ki állítólag egy alkalommal Ybl Miklós a fiának, Félixnek. A székesfehérvári születésű építész Bécsben tanult, ezt követően Pollack Mihály irodájában inaskodott, majd németországi és itáliai tanulmányai után tért haza. Építőmesteri folyamodványát a céh mesterei első ízben elutasították. Céhtagsága hiányában olyan társat keresett, akinek mesterjoga Ybl számára is lehetővé tette a szabályos működést. Pollack Mihály fiával nyitottak közös irodát.

Dolgozott a Károlyi, a Széchenyi és más nemesi családoknak, neve és munkái nagy népszerűségnek örvendtek. 1865-ben lett céhtag, a céhbe történő felvétele ekkor már inkább formális, mintsem szakmai jelentőségű volt. Ybl a romantika korának neves művészegyénisége, egyik legnagyobb építészünk, az eklektika kiemelkedő mestere, aki a gótika kivételével valamennyi történelmi stílus formáit magas szinten felhasználta.

Legismertebb művei közé tartozik az Operaház, a Budapesti Corvinus Egyetem főépülete, a Várkert Bazár, a Bakáts téri templom vagy az egykori Képviselőház épülete. Hild József halála után őt kérték fel a Szent István-bazilika terveinek átdolgozására, annak neoreneszánsz kialakítását is Ybl mesternek köszönhetjük.

A Bródy Sándor utca 8. szám alatti Képviselőház – amelyben ma a Budapesti Olasz Kultúrintézet működik – építése 1865 szeptemberében kezdődött, s néhány hónap leforgása alatt el is készült. Ybl elnyerte vele a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Az épület a 20 000 forintos bankjegy hátoldalán látható.

Steindl Imre (1839–1902)

„Nem jó, ha az építész nagyon szépen rajzol! Mert beleszeret a saját rajzába, elveszti kapcsolatát a térbeli lehetőségekkel, és végül szomorúan tapasztalja, hogy az, ami a papiroson szép és festői, a valóságban lapos, üres és semmitmondó” – fogalmazta meg Steindl saját filozófiáját. A 19. század második felének kiemelkedő építésze a Műegyetem elvégzése után bécsi és Rajna menti tanulmányútjait követően tért vissza Budapestre.

1870-től harminckét éven át a középkori építészet történetének volt a tanára a fővárosban. Követője volt a romantikus életszemléletben gyökerező historizmusnak. Bérházak és vidéki kastélyok mellett ő tervezte a Váci utcai Új Városházát és a templomot a Rózsák terén. Életének fő műve a főváros és Magyarország egyik jelképe, a neogótikus stílusú Országház megépítése volt. A barokk alaprajzú és tömeghatású épület a historizáló eklektika jegyében közel húsz éven át épült.

A világ harmadik legnagyobb parlamentje, stílusát és vízparti elhelyezkedését tekintve a londoni mintájára készült. Az első kapavágástól az 1904-es átadásig átlagban ezer ember dolgozott az építkezésen, amely során legalább félmillió követ faragtak meg, és 40 millió téglát használtak fel. Steindl mester fő műve befejezését nem érhette meg, 1902 nyarán elhunyt.

Schulek Frigyes (1841–1912)

A felvidéki családból származó Schulek még harmincéves sem volt, amikor az ulmi székesegyház restaurációs munkáira szóló felkérést visszautasította: tudását a hazai műemlékek megőrzésére kívánta fordítani. Először kőművessegédként ismerkedett a mesterséggel, majd akadémiai tanulmányait Bécsben végezte. Alapítója és építésze volt az 1872-ben létrehozott Műemlékek Országos Bizottságának. Az ország első restaurátora lett, számos vidéki templom helyreállítását irányította, miközben tanított a Műegyetemen.

A századfordulóra hazánk egyik legismertebb gótikus alkotása, a Mátyás-templom olyan rossz állapotban volt, hogy újjáépítése elkerülhetetlenné vált, helyreállítását Schulek Frigyes végezte. A gótikus hatást az építész azzal fokozta, hogy a szomszédos épületek helyére, a várhelyi sáncok mentén 1899 és 1902 között megépítette a fő művének számító neoromán stílusú Halászbástyát, amely a mai napig Budapest egyik leglátogatottabb objektuma. A néhány évvel később átadott János-hegyi Erzsébet-kilátó is az ő alkotása.

A Halászbástya az elnevezését az alatta egykor elterülő Halászvárosról kapta. A középkorban a halászok a Mátyás-templom melletti térség piacára vitték portékáikat, szükség esetén pedig a várfalat és a hozzá tartozó bástyát védték az ellenséges betörés elől. A főváros arculatát meghatározó építmény kőtornyai a hét vezért szimbolizálják, grandiózus lépcsője pedig a tervező, Schulek Frigyes nevét viseli.

Lechner Ödön (1845–1914)

„Mint távoli ideál, mindig egy magyar nemzeti stílus megalkotása lebegett előttem” – vallotta a magyar szecesszió megteremtője. Lechner pesti téglagyáros fiaként született, ennek köszönhetően korán megszerette a kerámiák különböző technikáit. Az építészmesterséget a berlini akadémián sajátította el. Lechner jó barátságot ápolt Zsolnay Vilmossal – épületeihez rendszerint hozzákapcsolódnak a Zsolnay-díszítőelemek –, akivel 1889-ben Angliába utazott, hogy a Victoria és Albert Múzeum indiai kerámiáit tanulmányozzák.

Ezen az angliai úton alakult ki benne az a meggyőződés, miszerint az építészetet a népművészethez visszanyúlva lehet csak megújítani és kivezetni a történelmi korokhoz ragaszkodó eklektika útvesztőjéből. Virágok, angyalszárnyak, pikkelyes sárkányfarkak, szívek, indák, allegorikus figurák díszítik épületeit, rendszerint olyan motívumok, amelyek az épületek rendeltetésére is utalnak. Elsőként a Balettintézetként ismert Andrássy úti Dreschler-palota épületén alkalmazta ezeket az elemeket. Az Iparművészeti Múzeum, a Földrajzi Intézet, a Hold utcai Postatakarékpénztár épülete a lechneri életmű legjavát jelentik.

A magyar szecessziós építészet egyik legszebb példája a Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett Iparművészeti Múzeum az Üllői úton. A színes, keleties stílusjegyeket hordozó épületet 1896-ban a „cigányprímás palotájának” gúnyolták.

Schickedanz Albert (1846–1915)

„Játékos gyönyörködéssel rajzolgatta klasszikus művészettől és reneszánsztól megihletett ornamentumait, oszlopfejeit és az építészet egyéb díszítő motívumait” – írta a galíciai Bielsko Bialában a német származású, de magát magyarnak valló családban születő építészről kritikusa a Nyugat hasábjain. Schickedanz a szakmát Karlsruhéban, majd Bécsben sajátította el, Pestre 1868-ban került.

Először Ybl irodájában kezdett dolgozni, 1879-től titkári állást kapott az akkori Magyar Iparművészeti Múzeumban, majd 1884-től a Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda építészeti rajz- és alaktantanára volt. Neki köszönhetjük a Hősök tere kialakítását, középen a Millenniumi emlékművel,  bal oldalon a Szépművészeti Múzeum palotájával, jobbra pedig a Műcsarnok épületével.

A Millenniumi emlékmű Schickedanz Albert és Zala György közös munkája. A félkör alakú oszlopcsarnok oszlopai  között 14 magyar király és erdélyi fejedelem szobra áll, a félkör középpontjában, a 30 méter magas oszlopon Gábriel arkangyal szobra látható, aki a monda szerint megjelent Szent István király álmában, és elhozta neki a koronát.

Hauszmann Alajos (1847–1926)

Ybl Miklósnak meg kellett halnia ahhoz, hogy Hauszmann élete egyik fű művét megalkothassa. Budapesti, berlini, majd olaszországi tanulmányait követően érkezett vissza a fővárosba. Az építész 1868-tól a Műegyetem tanára volt több mint 40 éven keresztül. Hauszmann korai munkáit az olasz reneszánsz jellemezte, amit később barokk, majd szecessziós elemekkel ötvözött.

Számos vidéki és budapesti lakóházat, középületet, villát tervezett. Ybl halála után őt bízták meg a budai királyi palota átépítésének megtervezésével és annak lebonyolításával, amelyért később megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét, 1918-ban pedig IV. Károly magyar király a „velenczei” nemesi előnevet adományozta neki. Az eklektikus építészet nagy mesterének alkotása a Kúria számára készült igazságügyi palota (jelenleg a Néprajzi Múzeum), a Műszaki Egyetem főépülete és a Szent István Kórház is.

Az Erzsébet körút 9–11. szám alatti New York-palota 1894 októberében nyílt meg Hauszmann Alajos, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. Az eklektikus stílusú négyszintes épület földszintjén helyet kapó kávéház a századelő irodalmi életének központja volt. Városi legenda, hogy a megnyitása napján a budapesti bohém írók a Dunába dobták a kávéház kulcsait, hogy az éjjel-nappal nyitva lehessen.

Alpár Ignác (1855–1928)

„Na, de Ignác! Nem szégyelli magát? Mit csinált maga itt?” – állítólag így kiáltott fel Alpár Ignác felesége, amikor 1910-ben megpillantotta férje legújabb munkáját, az osztrák Anker Biztosító Társaság újdonsült Deák téri palotáját. Stöckl néven született a budapesti Józsefvárosban, édesapja asztalosmester volt, az ő cége készítette a Feszl Frigyes által tervezett pesti Vigadó ablakait. Kezdetben kőművesinasként dolgozott Hauszmann irodájában, majd a mesterséget Berlinben sajátította el.

Külföldi tanulmányútjai és munkái után 1882-ben – már Alpár vezetéknévvel – tért haza a Műszaki Egyetemre oktatni. A hírnevet a reneszánsz és a barokk elemekkel alkotott, historizáló stílusú középületei hozták meg a számára. Közel 130 épülete található meg a történelmi Magyarország különböző pontjain. Alpár számos megyeházát, középiskolát, templomot, fürdőt, bérházat, kastélyt tervezett, munkájával jelentősen formálva a mai Budapest képét. Az 1890-es években pályafutásának legnagyobb sikerét a millenniumi kiállításra készült Vajdahunyad várával érte el, de a nevéhez fűződik a Szabadság tér arculatának kialakítása is a Tőzsdepalotával (egykori tv-székház) és a Magyar Nemzeti Bank főépületével együtt.

A grandiózus és a sokak szerint „pöffeszkedő” épületet, amely az Anker Társaság nagyságát volt hivatott szimbolizálni, még átadása után is sokáig kritizálta a köznyelv. 1941-ben a főváros úgy határozott, hogy a környezetükből kirívó épületeket – az Anker-palotát is – a kedvezőbb városkép érdekében át kell építeni. A „lefejezéstől” a háború kitörése mentette meg az épületet.

A cikk a Budapesti Fejlesztési Központ Nonprofit Zrt. támogatásával valósult meg.