Habarcsba keverték az egyiptomi kék festéket egy római villánál
Egy észak-olaszországi római villa falfestményeinek elemzése során az egyiptomi kék pigment eddig ritkán látott technológiai alkalmazását azonosították a szakemberek, ahogy az az Archaeometry folyóiratban S. Dilaria és kutatócsoportja által publikált friss tanulmányból kiderül. A kutatás bizonyítja, hogy az ókori mesterek a drága színezőanyagot esetenként közvetlenül az alapozó habarcsba keverték, felülírva a hagyományos freskókészítési eljárásokat.
- Olasz kutatók egy észak-olaszországi római villa falfestményeit elemezve az egyiptomi kék pigment szokatlan felhasználására bukkantak.
- A mikroszkópos és spektroszkópos vizsgálatok kimutatták, hogy az ókori mesterek a drága festékanyagot nem a felületre vitték fel, hanem a mészhabarcsba keverték.
- A tengeri élővilágot ábrázoló 1-2. századi töredékek bizonyítják az értékes nyersanyag folyamatos és bőséges római piaci jelenlétét.
A különleges leletegyüttes a Friuli-Venezia Giulia régióban fekvő Torre di Pordenone római kori villájának ásatásáról került elő. A falfestmény-töredékeken kék háttér előtt különféle tengeri élőlények, köztük márnák, polipok, skorpióhalak és homárok láthatók. A dekoráció egykor minden bizonnyal egy díszes halastó falát borította. Az ábrázolásmód szoros rokonságot mutat a Brescában, Pompejiben és Rómában korábban feltárt hasonló jelenetekkel, amely párhuzamok alapján a kutatók a töredékeket az 1. század végére vagy a 2. század első felére datálták.
A szakemberek tíz kiválasztott töredéken végeztek átfogó archeometriai vizsgálatokat. Az optikai és pásztázó elektronmikroszkópos elemzések, a röntgendiffrakció, a Raman-spektroszkópia, valamint a mikro-röntgenfluoreszcencia egyaránt a kuprorivait jelenlétét mutatták ki, amely az egyiptomi kék legfőbb kristályos alkotóeleme.
A tesztek igazolták, hogy a színezőanyag nem csupán a festett felületen, hanem az alatta lévő habarcsréteg belsejében is megtalálható. A kék szemcsék egytől három milliméteres mélységig hatoltak a kötőanyagba, ami egyértelműen kizárja, hogy a festék egyszerűen a felületről szivárgott volna be a nedves vakolatba.
A lelet egy szándékos keverési eljárás bizonyítéka, amely jelentősen eltér a klasszikus római freskótechnikától, ahol a festéket a frissen felvitt vakolatra kenték fel. A Torre di Pordenone villájában dolgozó munkások az egyiptomi kéket mésszel és adalékanyagokkal keverték össze a felvitel előtt, így egy egységes, színezett habarcsréteget hoztak létre. A technológia komoly gyakorlati előnyökkel járt, mivel széles és egyenletes alapot biztosított a tengeri motívumokhoz, miközben csökkentette a vakolók és a festők munkájának szigorú összehangolásából fakadó logisztikai terheket.
Ez is érdekelhet
Az emberiség első mesterséges pigmentje, az egyiptomi kék a római korban drága luxuscikknek számított. Általában vékony felületi rétegként alkalmazták, a habarcsba való tömeges bekeverése kivételes ritkaság a szakirodalomban. A tanulmány becslése szerint az értékes színezőanyag a habarcs térfogatának mintegy öt százalékát tette ki. Mivel a drága pigmentet helyi, fosszíliákban gazdag mészkővel dolgozták össze, a lelet bizonyítja, hogy az egyiptomi kék bőségesen rendelkezésre állt a birodalmi piacokon.
Más római kori, kék hátterű faliképek jövőbeli felülvizsgálata tisztázhatja, hogy ez a különleges habarcstechnika elszigetelt megoldás volt-e, vagy szélesebb körben elterjedt innováció az ókorban.
