Középkori pincét tártak fel a helmarshauseni bencés kolostornál

2026. szeptember 14.-Múlt-kor

Egy nyolcszáz éves középkori pince maradványaira bukkantak a hesseni Helmarshausen egykori bencés kolostorának szomszédságában. A lelet fizikai bizonyítékokkal segíthet a reformáció idején felszámolt apátság gazdasági hátterének pontosabb megismerésében.

Összefoglaló
  • Német régészek egy több mint nyolcszáz éves pince maradványaira bukkantak a hesseni Helmarshausen egykori bencés kolostorának közelében.
  • A feltárás során 19. és 16. századi épületek alapjait, valamint 12. századi kerámiatöredékeket is azonosítottak a szakemberek.
  • A magas minőségű falazat és az archív adatok alapján a kutatók feltételezik, hogy az építmény a kolostort ellátó gazdasági udvar része volt.
Fotó: Dorothee Klein, Warneke Archäologie GmbH

A Bad Karlshafenhez tartozó Helmarshausen központjában egy új köztér kialakítását megelőzően végeztek leletmentő feltárásokat. Franka Schwellnus kerületi régész kezdeményezésére a Warneke Archäologie munkatársai vizsgálták át a Poststraße melletti területet. Thilo Warneke ásatásvezető csapata először egy 19. századi udvarház, az 1967-ben lebontott Hille- vagy Strutzke-udvar maradványait tárta fel. A felső rétegek eltávolítása után a régészek két 16. századi, favázas szerkezetű épület kőalapozását is azonosították, amelyek meglétét korabeli térképek is alátámasztják.

A kutatók a mélyebb talajrétegekben egy kiterjedt középkori falrendszerre és egy pincére bukkantak. A felette fekvő földrétegekből előkerült kerámiatöredékek a 12-13. századból származnak, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a kőből épült pince ennél is régebbi, kora meghaladja a nyolcszáz évet. Az építmény mérete, a falazat kiemelkedő minősége és a településen belüli központi elhelyezkedése arra utal, hogy a létesítmény kiemelt jelentőséggel bírt.

A helmarshauseni bencés kolostor több mint ötszáz éven keresztül határozta meg a régió gazdasági arculatát. A bencés rendházak a középkor folyamán kiterjedt mezőgazdasági hálózattal rendelkeztek, amelyek biztosították az apátságok önellátását. A helyi intézmény virágkora a 16. századig tartott, amikor a reformáció térhódításának következtében a szerzetesi közösséget feloszlatták. Napjainkban a hajdani apátsági templom alaprajza még kivehető a talajban, a megmaradt épületrészek pedig ifjúsági központként funkcionálnak.

A feltárt középkori pince funkciójának meghatározását Dorothee Klein levéltári kutatásai segítették. Az archív dokumentumok tanúsága szerint a 16. század elején a kolostor eladta azt a központi gazdasági udvart, amely az élelmiszer-ellátásért felelt. A régészeti hatóság feltételezése szerint a most megtalált épületalapok ehhez a létesítményhez tartoztak, bemutatva a bencés gazdálkodás építészeti lenyomatát.

A leletanyag tudományos feldolgozása jelenleg is zajlik. A városrendezési terveknek köszönhetően a történelmi építményt a felszín alatt eredeti helyén konzerválják, így az új tér egyik fája a nyolcszáz éves boltozat felett fog magasodni.