Tovább kutatják az Óbudán feltárt monumentális római építmény rendeltetését
Monumentális, egyelőre ismeretlen rendeltetésű római kori építmény maradványait tárták fel a régészek az egykori Óbudai Szeszgyár területén, a Waterfront City beruházásához kapcsolódó munkálatok során - számoltunk be róla korábban. A kivitelező és az ásatást vezető régészek közreműködésével lebonyolított sajtóbejáráson a szakemberek részletesen is bemutatták a felfedezett építményt, és választ adtak arra a kérdésre, miért nem lehetett a különleges létesítmény Aquincum katonai védelmi rendszerének része.
- Monumentális, egyelőre ismeretlen rendeltetésű késő római kori építmény maradványait tárták fel az egykori Óbudai Szeszgyár területén.
- A jelenleg ismert, mintegy 70 méteres építmény egy nyolc méter széles folyosóból és az ahhoz csatlakozó sokszögletű toronyból áll.
- A régészek kizárták a katonai funkciót, bár a csapatbélyeges téglák alapján a római hadsereg építőalakulatai is részt vehettek a kivitelezésben.
Az egykori Óbudai Szeszgyár mintegy öt hektáros területe a római kori Aquincum katonavárosának északkeleti negyede és annak északi előtere fölött fekszik, ezért a beruházás kezdete óta régészeti kutatások kísérik az építkezést. A 2017-es próbaásatást követően 2018 őszén kezdődött meg a nagyobb feltárássorozat, amelynek során a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának régészei egy mintegy negyven százalékban érintetlenül fennmaradt római kori városrész számos részletét azonosították, sőt 2023-ban még egy nagy port kavaró Mithrász-szentélyt is találtak itt, amely a településkomplexum területéről ismert hatodik ilyen kultuszhelynek számít.
A most vizsgált építmény egyik, támpillérekkel megerősített falának részlete már a 20. században is ismert volt, újabb szakasza azonban csak a 2017-es próbaásatás során került elő. A régészek ekkor még nem láthatták a teljes szerkezetet, ezért a maradványt egy nagyobb területet határoló kerítőfal részeként értelmezték, rétegtani helyzete azonban már ekkor fontos támpontokat adott a lelet korának meghatározásához: az épületrész ugyanis több korábbi, Kr. u. 2-3. századra keltezett római épület falait, padlóit és közműveit is átvágta, vagyis csak ezek funkcióvesztése után épülhetett meg az új építmény. Erre utalt az is, hogy kialakításához a környező, addigra elhagyott épületekből származó köveket használtak fel, így a kutatók a létesítmény építését az északkeleti külváros elhagyása utáni időszakra, a Kr. u. 3. század végére vagy a 4. századra keltezik.
A 2026 tavaszán végzett ásatások során derült ki, hogy a korábban egyszerű támpilléres kerítőfalnak gondolt maradvány valójában egy nyolc méter széles, az egykori járószintnél mélyebben fekvő folyosó keleti zárófala, amelyet tíz centiméter vastag alapozás és vakolat fedhetett egykor. Hogy az építmény valóban a késő római korban épült, alátámasztja a tipikus késő római falazás is - emelte ki Kostyál Gergely ásatásvezető régész a sajtóbejáráson. Az építmény jelenleg ismert szakasza mintegy 70 méter hosszú, észak felé pedig egy kereknek tűnő, de alaprajza alapján valójában sokszögletű toronyban végződik. A különleges építmény déli kiterjedését egyelőre nehéz meghatározni, de a régészek reményei szerint az egykori Buszesz mellett található sárga épület lebontása után pontosabb választ tudnak majd adni erre a kérdésre is.
Bár az építmény keletkezési ideje, illetve az erődhöz túl vékony falak alkalmazása miatt a szakértők kizárták, hogy katonai célokból emelték volna a létesítményt, a falazat és az építési megoldások magas színvonala, illetve a téglákon talált katonai csapatbélyegek alapján a kivitelezésben a római hadsereg építőalakulatai is részt vehettek. A szakemberek emellett kiemelték: a talált leletek alapján az egykori középület jelentős részét a katonaváros egyes részeinek visszabontása után emelhették, és jóval később is hasznosíthatták - erre utal legalábbis, hogy az ókori romok mellett számos jóval későbbi falrészletet is találtak a területen. Az épületrész környékén a szakértők számos kerámiatöredéket és érmét is találtak, amelyek többsége szintén a 2-3. századból származik.
Az építmény eredeti rendeltetése továbbra is kérdéses, ezért a régészek tervásatás keretében folytatják a terület kutatását, amelyre összesen hatvan munkanap áll rendelkezésükre. A maradványok értelmezésébe külföldi szakembereket is bevontak, abban bízva, hogy a más római kori lelőhelyekről származó párhuzamok segíthetnek meghatározni a különleges létesítmény egykori funkcióját. A feltárás jelenlegi szakaszát Kostyál Gergely, a BTM Aquincumi Múzeum Ókortörténeti Főosztályának régésze vezeti, szakmai konzulensként pedig Budai-Balogh Tibor régész-főmuzeológus vesz részt a kutatásban.
Ez is érdekelhet
A feltárás anyagi hátterét a kivitelező, vagyis a Biggeorge Homes Zrt. állja. A területre tervezett Waterfront City hetedik ütemének területén zajló régészeti feltárások kapcsán Kutasi Gábor, a cég ingatlanfejlesztési igazgatója elmondta: mivel a harmadik kerület ezen részének régészeti érintettsége már a beruházás kezdete óta ismert, ezért a tervezési és kivitelezési munkálatokat a legnagyobb körültekintéssel, a hatóságokkal és a BTM Aquincumi Múzeum szakembereivel folyamatosan egyeztetve végzik. A leletek jelentőségéről és végső sorsáról az Örökségvédelmi Hatóság fog dönteni, a BTM Aquincum Múzeum és az Ásatási Bizottság szakmai állásfoglalásának figyelembevételével.
Dr. Láng Orsolya, az Aquincumi Múzeum régész-főmuzeológusa elmondta: az ókori leleteket általában vagy kiemelik környezetükből és kiállítják – ahogy az a Mithrász-szentély esetében is történt –, vagy részletes dokumentálásukat követően visszatemetik, vagy a szükséges vizsgálatok után elbontják őket. A most feltárt építmény esetében ugyanakkor már eldőlt, hogy a folyosó és a hozzá csatlakozó torony régészeti védelemben részesül, ezért a feltárás után sem bonthatók el, hanem eredeti helyükön kell megőrizni őket.
