Újratemették Nagy Ottó német-római császárt a magdeburgi dómban
Több mint ezerötven évvel a halála után ismét végső nyugalomra helyezték Nagy Ottó német-római császárt a magdeburgi dómban, lezárva egy nagyszabású európai örökségvédelmi projektet. A Szász-Anhalt tartományi hatóságok hivatalos beszámolói alapján az uralkodó földi maradványainak modern titánkoporsóba történő áthelyezése és a megelőző tudományos vizsgálatok nemcsak a síremlék hosszú távú fennmaradását biztosítják, hanem a középkori európai történelem egyik legfontosabb alakjának fizikai megismeréséhez is egyedülálló adatokat szolgáltattak.
- Átfogó állagmegóvási és régészeti munkálatokat követően újratemették Nagy Ottó császárt a magdeburgi székesegyházban.
- A tizedik századi uralkodó földi maradványait egy modern, titánból és nemesfémekből készült új koporsóban helyezték vissza a restaurált kőszarkofágba.
- A sírfeltárás során végzett antropológiai és genetikai vizsgálatok megerősítették az identitását, valamint új részleteket tártak fel a fizikumáról.
A szeptember elsején tartott, mintegy hatszáz meghívott vendég részvételével zajló ökumenikus ceremónia során az uralkodó csontjait egy kifejezetten erre az alkalomra tervezett új koporsóban eresztették le a történelmi kőszarkofágba.
A régi fakoporsó súlyos állagromlása miatt a Szász-Anhalti Művészeti Alapítvány pályázatot írt ki egy új tárolóalkalmatosság megtervezésére. A szakmai zsűri Silke Trekel ékszerművész alkotását választotta, amely a középkori formák másolása helyett egy kortárs, titánból, finomezüstből és aranyból készült dizájnt valósított meg. A felhasznált anyagokat a tartósságuk alapján választották ki, így az új koporsó a kutatók szerint további évezredeken át képes megóvni a maradványokat.
A nagyszabású újratemetés egy kiterjedt restaurálási program végpontja volt, amelyet a síremlék 2024 végi állapotfelmérése során felfedezett súlyos szerkezeti problémák tettek indokolttá. A szakemberek repedéseket, korróziót és káros sólerakódásokat azonosítottak a mészkőszarkofágon, amelyet évszázadokon keresztül közvetlenül terhelt a háromszáz kilogrammos márvány fedőlap.
A korábbi javítások során beépített vas kapcsok rozsdásodása további repedéseket okozott. A Szász-Anhalti Kulturális Alapítvány és a tartományi műemlékvédelmi hivatal beavatkozásának köszönhetően a sír alatti talajt stabilizálták, a szarkofágba pedig egy rozsdamentes acél tartószerkezetet építettek be, amely immár viseli a fedőlap súlyát.
A sír felnyitása ritka lehetőséget biztosított a negyvenfős kutatócsoport számára az uralkodói maradványok és a temetkezési hely alatti középkori rétegek vizsgálatára. Az antropológiai és genetikai elemzések nagyon magas valószínűséggel igazolták, hogy a csontok valóban Nagy Ottóhoz tartoznak. Az orvosi vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy az uralkodó hatvanegy éves korában is izmos és fizikailag aktív férfi volt, bár enyhe ízületi gyulladásban szenvedett, valamint hiányzott három foga. Harald Meller tartományi régész tájékoztatása szerint a csontvázról pontos modellt készítettek, ami a jövőben lehetővé teszi a császár arcának és testalkatának tudományos rekonstrukcióját.
Ez is érdekelhet
A 912-ben született Nagy Ottó a tizedik századi Európa legbefolyásosabb uralkodója volt. A 936-tól keleti frank királyként uralkodó, majd 962-ben császárrá koronázott vezető megszilárdította a hatalmat, és a 955-ös lechfeldi csatában megállította a kalandozó magyarok hadjáratait. Kiemelt figyelmet fordított Magdeburg fejlesztésére, császári palotát építtetett, és 968-ban létrehozta a magdeburgi érsekséget.
Bár 973-as halála után a városban temették el, ennek a tizedik századi sírnak a pontos helye a mai napig ismeretlen. A maradványokat a jelenlegi dóm tizenharmadik századi építésekor helyezték át a főszentélybe, ahol a mostani munkálatoknak köszönhetően a sírhely hosszú távon is biztosított maradt.
