A spanyol hódítás előtt készült a betiltott maja kódex
Radiokarbonos vizsgálatokkal bizonyították be a kutatók, hogy a mezoamerikai kultúra egyik legfontosabb írásos emléke, az Aubin Tonalámatl-kódex valóban a spanyol hódítás előtt keletkezett. A Mexikói Nemzeti Embertani és Történeti Intézet (INAH) és a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (UNAM) közös kiadásában augusztus végén megjelent új tanulmánykötet mérföldkőnek számít a történettudományban, mivel végleg lezárja a prekolumbián dokumentum eredetét és pontos korát övező több évtizedes szakmai vitát.
- Radiokarbonos vizsgálatok igazolták, hogy az ősi mexikói Aubin Tonalámatl-kódex még a spanyol hódítás előtti évtizedekben, nagy valószínűséggel 1494 körül készült.
- A felfedezést egy újonnan bemutatott, nemzetközi szakértők által írt kötet részletezi, amely lezárja a kézirat eredetével kapcsolatos több évtizedes tudományos vitát.
- A dokumentum a gyarmati időszakban betiltott vallási szövegként titokban maradt fenn, ami a helyi lakosság hódítókkal szembeni kulturális ellenállását is jelképezi.
A Tonalámatl de Aubin: Új tanulmányok egy jóslási kódexről című kötetet a Nemzetközi Egyetemi Könyvvásáron mutatták be a nagyközönségnek. Baltazar Brito Guadarrama, a Mexikói Nemzeti Embertani és Történeti Könyvtár (BNAH) vezetője szerint a Coloradói Egyetemmel közösen végzett gyorsítós tömegspektrometriás szénizotópos kormeghatározás kimutatta, hogy a kézirat alapanyagát 1424 körül készíthették elő.
A szakemberek a laboratóriumi adatok alapján a kódex tényleges összeállításának legvalószínűbb időpontját 1494-re teszik. Ez az eredmény tudományosan is megcáfolja azokat a korábbi elméleteket, amelyek szerint a kézirat a gyarmati korszakban készült gyenge másolata, vagy esetleg újkori hamisítványa lenne a hasonló tematikájú Codex Borbonicusnak.
A mintegy 4,86 méter hosszú, harmonikaszerűen hajtogatott Aubin Tonalámatl-kódex tizennyolc, úgynevezett chimaltizatl bevonat nélküli amate papírlapból áll. A dokumentum a tonalpohualli, vagyis a közép-mexikói népek által használt kétszázhatvan napos szent naptári ciklus rögzítésére szolgált. A piktogramok az egymást követő tizenhárom napos periódusokhoz kapcsolódó istenségeket és szimbólumokat ábrázolják, amelyek a korabeli vallási és jóslási hagyományok alapját képezték.
A tizenhat fizikus, kémikus, biológus és régész bevonásával készült kötet a kormeghatározás mellett részletesen elemzi a felhasznált pigmentek eredetét, valamint az alkotási folyamat során végzett szerzői módosításokat is.
Ez is érdekelhet
A kézirat spanyol hódítást követő sorsa a bennszülött népek vallási ellenállásának egyedi mementója. A gyarmati hatóságok a hasonló vallási szövegeket szigorúan tiltották és pusztították, az Aubin Tonalámatl-kódex azonban évszázadokon át titokban maradt fenn. Brito, valamint Gerardo Gutiérrez és William Taylor amerikai régészek megállapították, hogy a dokumentumot 1614 és 1648 között szándékosan elrejthették a hatóságok elől. Ez a cselekedet nem csupán a fizikai megőrzést szolgálta, hanem a hódítás után rájuk kényszerített vallási rendszerrel szembeni tudatos kulturális ellenállás eszköze is volt.
A kódex létezéséről végül Lorenzo Boturini olasz történész szerzett tudomást, aki 1740 körül vásárolta meg a felbecsülhetetlen értékű, az eredeti mezoamerikai világképet megőrző ritkaságot.
