Búvárok eredtek a tenger mélyéről hallatszó harangszó nyomába
Tenger alatti kutatások során vizsgálták meg az angliai Norfolk partjainál fekvő, mintegy 700 évvel ezelőtt elsüllyedt Shipden középkori városának maradványait. A Cromer partjainál végrehajtott búvárexpedíció eredményei nemcsak a tenger által elnyelt települést övező évszázados legendákat cáfolják meg, hanem egyedülálló fizikai bizonyítékokkal szolgálnak a 14. századi partvédelmi kísérletekről is.
- Tengeri régészeti kutatás indult az angliai Norfolk partjainál a 14. században elsüllyedt Shipden település maradványainak feltérképezésére.
- A búvárok huszonöt mesterséges alakzatot, köztük egy középkori partvédművet azonosítottak, de a helyi legendákban szereplő templomromot nem találták meg.
- A helyi múzeumbarátok egyesülete a történelmi dokumentumok és a friss felvételek összevetésével készít háromdimenziós modellt a tenger által elnyelt középkori kikötővárosról.
Shipden egykor a kelet-angliai partvidék jelentős települése volt, amelynek korai gazdagságát a Hódító Vilmos által 1086-ban összeíratott Domesday Book is rögzítette. A dokumentum szerint a kikötővel rendelkező városkának 117 lakosa, 36 sertése és 2 temploma volt.
A középkor végén, a 14. század folyamán azonban a térségben felerősödő vihartevékenység és a tengerpart folyamatos eróziója megpecsételte a település sorsát. Az észak-norfolki önkormányzat korábbi kutatásai megerősítik, hogy a tengerparti sáv drasztikus pusztulása miatt a város és annak főtemploma az 1400-as évekre teljesen a víz alá került.
A település pusztulását az évszázadok során mítoszok vették körül, amelyek közül a legismertebb a hullámsírba veszett templomtorony története, amelynek harangjait a legenda szerint viharos időben a mélyből is hallani lehetett. A mostani víz alatti felmérés során a búvárok huszonöt mesterséges eredetű alakzatot fotóztak le, azonban nem találtak egyértelmű nyomot a feltételezett templomromra.
Peter Stibbons, a Cromer Múzeum Baráti Körének elnöke a BBC-nek rámutatott, hogy a helyi hagyomány valószínűleg téves, és a Szent Péter-templom eredetileg a hagyományosan azonosított helyszíntől északabbra és nyugatabbra feküdt. A mederben azonosított faragott kovakőtömbök egy része ráadásul egy sokkal későbbi eseményhez, a Victoria nevű gőzhajó 1888-as balesetéhez köthető.
A Nick Schiller által vezetett búvárcsapat speciális víz alatti fotózási eljárásokat alkalmazott, amelyek lehetővé teszik a feltárt építészeti elemek térhatású modellezését. A vizsgálat legjelentősebb tudományos felfedezése egy kovakőből és habarcsból álló, ládaszerű alapozási vonal azonosítása volt. A szakemberek ezt a keszonokból álló struktúrát egy 14. századi, kétségbeesett partvédelmi próbálkozásként értelmezik, amellyel a helyiek a szárazföldet próbálták megóvni a tenger térhódításától. A kötőanyag figyelemre méltó módon több mint hét évszázadot vészelt át a tengervízben.
Ez is érdekelhet
A Cromer Múzeum szakemberei jelenleg is dolgoznak a középkori okleveles források és a frissen feltárt fizikai leletek összevetésén, hogy pontosabb képet kapjanak Shipden kései történetéről és egykori kiterjedéséről. Az egyesület az elkövetkező hónapokban tervezi közzétenni az interneten az új elméleteket és a város rekonstrukciós modelljeit.
A tengerfenék módszeres feltérképezése nem csupán egy helyi legenda tisztázását teszi lehetővé, hanem fontos adatokkal szolgál a késő középkori éghajlati anomáliák társadalmi hatásainak, valamint a természeti erőkkel szembeni emberi védekezés korai történetének kutatásához.
