Az Egyesült Államok titokban haditervet dolgozott ki Kanada ellen
Az Egyesült Államok hadereje 1930-ban egy átfogó, Kanada lerohanását célzó katonai stratégiát készített elő, amely Vörös Haditerv néven vonult be a történelembe. Ahogy arra a Military.com cikke is rávilágít, a két világháború közötti titkos dokumentumok hűen tükrözik a huszadik század eleji észak-amerikai geopolitikai feszültségeket, amely különös aktualitást nyer a Donald Trump amerikai elnök nevéhez fűződő, az Ontario-tó átnevezését is magában foglaló jelenlegi diplomáciai feszültségek idején.
- Az Egyesült Államok hadvezetése 1930-ban Vörös Haditerv néven titkos katonai stratégiát dolgozott ki a Brit Birodalom és Kanada esetleges inváziójára.
- A tervek között szerepelt Halifax kikötőjének elfoglalása és a niagarai erőművek megszerzése is.
- A dokumentum csupán védelmi esélylatolgatás volt a két világháború között, amelyet felváltott a második világháború után kialakult, napjainkig tartó szoros észak-amerikai katonai szövetség.
Az észak-amerikai kontinens jelenlegi politikai viszonyait éles viták terhelik, miután az amerikai adminisztráció augusztusban elnöki rendeletben utasította a szövetségi hivatalokat az Ontario-tó Amerika-tóra történő átnevezésére. A Mark Carney kanadai miniszterelnök által visszautasított lépés egy évszázados történelmi paradigmát idéz fel. Bár a két ország viszonyát ma szoros szövetség jellemzi, a fegyveres konfliktus korábban történelmi realitás volt.
Amikor az Egyesült Államok 1812-ben hadat üzent Nagy-Britanniának, az amerikai erők több alkalommal is megpróbálták elfoglalni a brit ellenőrzés alatt álló kanadai területeket. Bár York, a mai Toronto városát sikerült bevenniük, a hadjárat egészében kudarcba fulladt, a brit csapatok pedig válaszul 1814-ben Washingtonig nyomultak, felgyújtva a kormányzati épületeket. A konfliktust lezáró ghenti béke visszaállította a háború előtti határokat, a katonai tervezők azonban a következő évszázadban sem zárták ki egy újabb fegyveres konfliktus lehetőségét.
A lehetséges fenyegetésre reagálva először a kanadai haderő dolgozott ki megelőző stratégiát. James Sutherland Brown alezredes, a kanadai katonai hírszerzés igazgatója 1921-ben készítette el az 1. számú védelmi tervet. A szigorúan titkos dokumentum egy amerikai invázió esetére vázolt fel elméleti válaszlépéseket. A koncepció szerint a kanadai csapatok gyors ellentámadásokat hajtottak volna végre a határ mentén, amellyel elegendő időt nyertek volna a brit erősítés tengeren túlról történő megérkezéséig. A tervet a huszadik század húszas éveinek végére elavultnak minősítették, mivel a két ország közötti politikai viszony jelentős javulásnak indult.
Ezzel párhuzamosan az amerikai hadsereg és haditengerészet is elkészítette a saját, színkódokkal ellátott vészforgatókönyveit. A legjelentősebb ezek közül az 1930-ban elfogadott Vörös Haditerv volt, amely egy Nagy-Britanniával és szövetségeseivel vívandó háború lépéseit modellezte. A dokumentumban az Egyesült Államok a kék, Nagy-Britannia a vörös, míg Kanada a karmazsin kódnevet kapta.
A stratégia értelmében egy konfliktus esetén az amerikai erők Maine államból kiindulva vágták volna el Québec és Montréal összeköttetését a keleti parti tartományokkal. A tervek között szerepelt a kulcsfontosságú Halifax kikötőjének elfoglalása a brit flotta blokkolása céljából, valamint a niagarai erőművek megszerzése, amellyel megbénították volna a kanadai hadiipart és a nyersanyagellátást.
Ez is érdekelhet
A stratégiai dokumentum, amelyet csak 1974-ben oldottak fel a titkosítás alól, a korabeli katonai tervezés rutinszerű részét képezte, és a kutatók szerint nem egy tényleges, küszöbön álló inváziót készített elő. A két világháború közötti időszakban az amerikai hadvezetés igyekezett a lehető legtöbb eshetőségre felkészülni.
A történelem végül más irányt vett, és a második világháború kitörésével a két nemzet szoros szövetségre lépett. Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és William Lyon Mackenzie King kanadai miniszterelnök már 1940-ben megkezdte az észak-amerikai kontinens közös védelmének kidolgozását, amely 1957-ben az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság, a NORAD megalapításában csúcsosodott ki. A korábbi inváziós tervek így mára csupán történelmi dokumentumok, amelyek éles kontrasztban állnak a jelenlegi, mélyen integrált védelmi együttműködéssel.
