1868 sikeres év volt Édouard Manet számára. Az Olympia 1865-ös botránya óta most először sikerült újra bejutnia a hivatalos Szalon kiállítására, és rögtön két képpel is. Ráadásul a festményei – Émile Zola portréja és egy, az öt érzékről szóló allegória – a szokásos gúnyolódások mellett, pozitív kritikákat is kaptak. Ilyesmi korábban ritkán fordult elő vele. Így nyáron boldogan indult a tengerhez, Boulogne-sur-Merbe a családjával együtt, hogy kikapcsolódjon egy kicsit. De nem hagyta otthon a vázlatfüzetét és a festőkellékeit sem. Több ceruzarajzot és akvarellt készített a kikötőben és a parton, ám ezek mellett egy jókora, másfél méter széles beltéri jelenet megfestésébe is belekezdett. 

A nagyszabású kompozíció egy egészen egyszerű, banális jelenetet ábrázol. Három embert látunk egy asztal körül, annak a háznak az ebédlőjében, amelyet a festő a nyaralás idejére egy tengerésztől bérelt. Középen a 16 éves Léon Koëlla-Leenhoff áll, Manet egyik legkedvesebb modellje. A fiú valószínűleg a festő és a holland zongoraművésznő, Suzanne Leenhoff gyermeke volt, bár Manet „hivatalosan” csak a keresztapaságát vállalta el.

A festmény tulajdonképpen Léon portréja, a kép minden más eleme, a többi szereplő is neki lett alárendelve. Asztalnak támaszkodó, távolba révedő alakja a kép teljes magasságát kitölti. Úgy van öltözve, mint egy modern dandy: világos nadrágot, sötétbarna sportkabátot, csíkos inget és nyakkendőt, valamint szalmakalapot visel. Magába zárkózottnak és megközelíthetetlennek tűnik. Kifejezéstelen arca és testtartása is azt üzeni, hogy szeretne elkerülni minden képen belüli és kívüli interakciót. Elegáns figurája zárt és kissé mesterkélt, akárcsak egy műalkotás, amelyet nem könnyű értelmezni. Elég nagy a kontraszt az egy évvel korábban festett Szappanbuborékot fújó fiúval, amelynek szintén ő volt a modellje. Ott még gyereknek látszik, 1868 nyarán azonban Edgar Degas apjának bankjában lett kifutófiú, azaz innentől kenyérkereső felnőtté vált.

Lovagi sisak a fotelben?

Mögötte az asztalon egy osztrigalakoma maradványai, XVII. századi holland csendéletekről kölcsönzött kunkorodó citromhéjjal és az asztal szélén egyensúlyozó késsel. A kép jobb sarkában szivarozva, kávét és gyomorkeserűt iszogatva Manet jó barátja, a festő Joseph-Auguste Rousselin üldögél, aki gyakori vendég volt Boulogne-ban. Léon másik oldalán egy szürke ruhás szolgálólány áll. Ő a képen az egyetlen, aki a nézőre tekint, de ezt olyan tartózkodóan teszi, hogy szinte észrevétlen marad. Sokkal jobban leköti a figyelmünket a kéztartása: vajon hogyan került a bal keze a kanna füléhez?

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. nyár számában olvasható.