Kutyákat akasztó gyilkos nyulak, nemi szerveket fáról szüretelő apácák, a kezükben falloszt tartó szerzetesek, vérszomjas csigákkal küzdő lovagok, dudán játszó majmok, templomi szörnyek: ilyen meghökkentő jelenetekkel találkozhatunk egyes középkori kódexek lapjain vagy egyéb korabeli ábrázolásokon. De mégis hogyan férhettek bele ezek a mai kor véleménye szerint ájtatos, szigorú szabályok szerint élő, rugalmatlannak és merevnek gondolt középkori társadalom normáiba és erkölcseibe? A sok esetben szerzetesek által rajzolt, kőművesmesterek által faragott, megdöbbentő, olykor arcpirító – ugyanakkor nemcsak szórakoztatás céljából készült, hanem metaforikusan értelmezendő – illusztrációk átalakíthatják a középkori emberekről alkotott képünket, feltárva a korszak kevéssé ismert, olykor humoros oldalát.

A sokak által sötétnek feltételezett évszázadok hétköznapjairól elsősorban az utcákra öntött szennyvíz, a zavaros babonák, a járványok és a kifejezetten alacsony átlagéletkor juthat eszünkbe, pedig a középkor sokkal több ennél. Az akkori emberek bizonyos tekintetben hozzánk hasonló módon élték életüket: bennük is érzelmek, vágyak és igények harcoltak, kihívásaikon pedig – hozzánk hasonlóan – olykor tréfával próbáltak úrrá lenni.

Humor az apátság falain belül

Izgalmas világ tárulhat fel előttünk, ha kezünkbe kerül egy-egy középkori kódex. A nyomtatás előtti időkben ezeket szerzetes írnokok másolták, valamint díszítették napkeltétől napnyugtáig, sőt gyakran az éjszakába nyúlva, gyertyafény mellett. A munka precizitást igényelt, és fizikailag is kimerítő volt, ez pedig a lapszéleken is meglátszódott. A művészi pontossággal megfestett iniciálék mellett néha egészen arcpirító, pajzán ábrázolások jelentek meg.
Még inkább zavarba ejtő, hogy a szexuális tartalmú firkák nem elhanyagolható része a szüzességet fogadó szerzetesek tollából származott, hiszen a marginália – vagyis egyes dokumentumok margóján található ábrák és széljegyzetek – műfaja elsősorban a kódexmásolókhoz köthető. Unatkoztak, így vezették le a munka során felgyülemlett feszültségeket, mélyre temetett vágyaik törtek felszínre rajzolás közben, vagy így űztek gúnyt a társadalmi normákból? Esetleg csak nyomot szerettek volna hagyni az örökkévalóságnak? A választ nem mindig tudhatjuk.
 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. nyár számában olvasható.