Bűnös vagy áldozat, céda férjgyilkos vagy a környezetének elvárásaitól szabadulni képtelen gyenge nő? Sem a kortársaknak, sem az utókornak nem sikerült eldöntenie, ki is volt valójában Nápolyi Johanna, hivatalos címe szerint I. Johanna, Jeruzsálem és Szicília királynője, Provence és Forcalquier grófnője. Életéről írtak regényeket és tudományos elemzéseket, ábrázolták őt egykorú freskókon, miniatúrákon és XIX. századi festményeken is. Tudjuk, hol és hogyan élt, kik alkották a környezetét, milyen volt az ország, amelynek a koronáját viselte, miféle nehézségekkel kellett szembenéznie, de a róla tudósító ellentmondásos híradások mögött mindmáig rejtve maradt, mennyire vett részt ténylegesen az események alakításában.

1325 végén (más források szerint 1326-ban) született a nápolyi uralkodó, Anjou (Bölcs) Róbert fiának, Károly calabriai hercegnek a gyermekeként. Felnőhetett volna nagycsaládban is, de nem így történt: szüleit nagyon korán elveszítette, öt testvére közül pedig csak húga, Mária érte meg a felnőttkort. Károly herceg halála nehéz döntés elé állította Róbertet. A középkorban ritkán került nő a trónra, egy kiskorú leány öröklése pedig különösen sok veszélyt hordozott magában. Johanna alig háromévesen mégis trónörökös lett, neveltetéséről pedig a nagyszülei gondoskodtak. Testvérével „szépséges hajadonokká váltak, valamint igen műveltté és erényessé, mivel maga Róbert király és Sancia királynő oktatta őket” – írta a kortárs krónikás, Domenico da Gravina.

Testamentum váratlan fordulatokkal

A várható nehézségek miatt észszerű volt mielőbb kiválasztani Johanna jövendőbelijét, aki részt kaphat az uralkodás nehéz munkájában. A leendő férj kijelölése egyúttal lehetőséget nyújtott Róbert számára, hogy rendezzen egy régi „adósságot”. A király nem volt elsőszülött, az utódlási sorban két, korán elhunyt fivére is megelőzte: Martell Károly, illetve az egyházi pályára lépő Lajos. Testvérei halála után jog szerint nem őt, hanem Martell Károly elsőszülöttjét, az Anjou-ház magyar ágát megalapító, I. Károly (Károly Róbert) magyar uralkodót illette volna a nápolyi trón is. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. nyár számában olvasható.