Földcsuszamlás hozta felszínre az ókori sírt Olaszországban
Heves esőzések nyomán keletkezett földcsuszamlás hozta felszínre egy több mint kétezer-ötszáz éves picentinus temetkezés maradványait az olaszországi Marche régióban. A váratlan felfedezés értékes leletekkel gazdagítja a római hódítást megelőző vaskori itáliai népességről, a görögökkel kiterjedt kereskedelmi hálózatot fenntartó picén kultúráról alkotott tudományos képet.
- Heves esőzéseket követő földcsuszamlás hozta felszínre egy időszámításunk előtt hatodik századi picentinus sír maradványait az olaszországi Marche régióban.
- A régészeti hatóságok az illegális kincskeresők megelőzése érdekében azonnal feltárták és biztonságba helyezték az ép kerámialeleteket.
- A felfedezés újabb értékes adatokkal szolgál a római hódítás előtti, a görögökkel kiterjedt kereskedelmet folytató itáliai vaskori kultúráról.
A felszínre került régészeti emlékeket a Sant'Elpidio a Mare település temetője alatti domboldalon azonosították a lakosok bejelentése nyomán. A leletmentést az Ascoli Piceno, Fermo és Macerata megyék örökségvédelmi felügyelősége végezte Giovanni Issini építész és Francesco Belfiori régész irányításával.
A szakemberek a fosztogatók megelőzése érdekében órákon belül dokumentálták és kiemelték a kerek kerámiaedényeket és egyéb sírmellékleteket. Bár a pontos datálás a több hónapos restaurálási és elemzési munka lezárultával várható, a kutatók előzetes becslései szerint a temetkezés a Krisztus előtti hatodik századból származik.
Ez az időszak a római királyság utolsó évtizedeit öleli fel, mintegy évszázaddal a köztársaság Krisztus előtt 509-ben történt megalapítása előtt. Miközben Róma ekkor még csak egy feltörekvő városállam volt a Tiberis partján, Közép-Olaszország adriai partvidékén az etruszkok kevésbé ismert rokonai, a picentinusok már fejlett anyagi kultúrával rendelkeztek. Sírjaik kialakítása jellemzően egyszerűbb volt az etruszkok monumentális kamráinál, azonban a földbe ásott gödrökből a római kort megelőző Itália leggazdagabb sírmellékletei kerültek elő az elmúlt évszázad ásatásai során.
A népcsoport genetikai hátterét a Genome Biology folyóiratban 2024 novemberében publikált tanulmány tisztázta. A római Sapienza Egyetem vezetésével végzett kutatás száz picentinus csontváz ősi DNS-ét elemezve megállapította, hogy genetikailag közös alapon osztoztak a többi vaskori itáliai csoporttal.
A picentinusok kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak a Földközi-tenger keleti medencéjével. Ennek bizonyítékai a legfőbb kikötőjükben, Numanában feltárt attikai kerámiák és peloponnészoszi bronztárgyak, amelyek a picentinus közvetítés révén mélyen bejutottak a kontinentális Európába.
Ez is érdekelhet
Temetőik vizsgálatakor a történészek számára kiemelt jelentőségű a magas rangú nők társadalmi pozíciója. A szirolói királynő sírjaként ismert leletegyüttes a férfitemetkezésekkel egyenrangú gazdagságot mutatott. Bár a mostani, Sant'Elpidio a Mare-i lelőhelyen egyelőre csak mindennapi és rituális kerámiák kerültek elő, a felfedezés szorosan illeszkedik a régió régészeti térképébe.
Szirolóban nemrég egy kétkerekes szertartási szekeret rejtő fejedelmi sírt tártak fel, a közeli Porto Sant'Elpidio területén pedig egy Krisztus előtti 10. századtól használt temetkezési területet tartanak nyilván. A most feltárt kerámiákat a restaurálás után várhatóan egy helyi kiállítótérben mutatják be.
