Megcáfolták a Parthenon optikai csalódásairól szóló ókori mítoszt
Egy új matematikai vizsgálat megcáfolta azt az évezredes elképzelést, miszerint az athéni Parthenón építészeti görbületeit az optikai csalódások korrigálására tervezték. Az Alain Goriely oxfordi professzor által vezetett, a Royal Society Open Science folyóiratban publikált tanulmány rámutatott az ókori elmélet fizikai hiányosságaira. A Kr. e. 5. században emelt görög templom kialakítását magyarázó hagyományos nézet egy római kori szerző munkáján alapult, amelyet a tudomány most geometriai modellezéssel felülvizsgált.
- Az Oxfordi Egyetem matematikusa matematikai modellezéssel vizsgálta meg az athéni Parthenón építészeti sajátosságait és az azokhoz kapcsolódó optikai elméleteket.
- A Royal Society Open Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint az épület finom görbületei nem az emberi szem érzékelési hibáit hivatottak korrigálni.
- Az optikai korrekciókról szóló, Vitruvius római építésztől származó tézis helyett a görbületeknek valószínűleg vízelvezetési és esztétikai okai voltak.
A kutatás az épület alapzata, a sztülobatész, valamint a dór oszlopok kialakítását elemezte. A mérések alapján a templom alapja nem vízszintes, a középpont felé mintegy hat centimétert emelkedik. Ezt az ívet az építészettörténet egy olyan optikai csalódás korrekciójaként értelmezte, amely miatt a hosszú vízszintes vonalak középen megereszkedettnek tűnnének.
Goriely professzor matematikai modellezése azonban bizonyította, hogy az emberi szemnél ilyen torzítás nem lép fel. A másik teória, amely az oszlopok és az alap találkozásánál fellépő úgynevezett Hering-illúzióra hivatkozik, szintén tévesnek bizonyult, mivel a templom oszlopai túlságosan függőlegesek ahhoz, hogy ezt a hatást a térben előidézzék.
A tanulmány kitért az oszlopok enyhe, sudarasodó megvastagodására, az entázisra is. A korábbi feltételezések szerint a tizennyolc milliméteres kidudorodás azt a látszatot hivatott ellensúlyozni, amely miatt az oszlopok középtájon elvékonyodónak hatnának. A mostani eredmények alapján ez az eltérés a tipikus megfigyelési távolságból szinte észrevehetetlen.
Ez is érdekelhet
A szerző megállapítása szerint az ókori görög építészek egészen más megfontolásból alkalmazták ezeket a megoldásokat. Az alapzat görbülete a gyakorlatban megakadályozhatta az esővíz megrekedését, a finoman ívelt oszlopok pedig esztétikailag vonzóbb látványt nyújtottak a teljesen egyenes formáknál.
A megcáfolt mítosz eredete a Kr. e. 1. században élt római építészhez, Vitruviushoz vezethető vissza. A szakíró mintegy négyszáz évvel a Parthenon építése után jegyezte le elméletét, amely az építészeti szakirodalom alapvetésévé vált. Frank Salmon, a Cambridge-i Egyetem professzora jelezte, hogy a kutatók egy része már korábban is fenntartásokkal kezelte a római szerző magyarázatait. Vitruvius munkássága felbecsülhetetlen forrás, de érvelését gyengíti, hogy a görög templomépítészetről szóló eredeti szövegek elvesztek.
