Mérgező vegyszerek veszélyeztetik Norvégia műemlékeit

2026. november 20.-Múlt-kor

Norvég kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a történelmi épületek megóvására korábban alkalmazott vegyszerek napjainkban komoly egészségügyi és környezeti kockázatot jelenthetnek. Az Oslói Egyetem és a Norvég Kultúrtörténeti Múzeum szakembereinek vizsgálatai több műemlékben, köztük egy középkori fatemplomban is veszélyes anyagok magas koncentrációját mutatták ki. Az eredmények alapjaiban kérdőjelezhetik meg a hagyományos műemlékvédelmi gyakorlatot, amelynek egyik legfontosabb célja az épületek eredeti állapotának minél hosszabb ideig történő megőrzése.

Összefoglaló
  • Norvég kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a történelmi faépületek megóvására korábban alkalmazott mérgező vegyszerek napjainkban is jelentős egészségügyi és környezeti kockázatot jelenthetnek.
  • Egy 2026-os norvég vizsgálat kilenc történelmi épületben, köztük a világörökségi jelentőségű urnesi dongatemplomban is veszélyes vegyi anyagok jelenlétét mutatta ki.
  • A szakemberek további kutatásokat sürgetnek, és felvetették az „irányított pusztulás” lehetőségét, amely bizonyos esetekben elfogadhatónak tartja a műemlékek természetes állagromlását.
Az urnesi dongatemplom Norvégiában. Forrás: Wikipédia / Leo-setä - Flickr / CC BY 2.0

Norvégia szabadtéri múzeumaiban számos több száz éves faház és porta őrzi az ország építészeti örökségét, ezek fennmaradását azonban sokáig különféle vegyszeres kezelésekkel biztosították. Anne-Sofie Hjemdahl, az Oslói Egyetem kultúrtörténésze szerint a 20. század folyamán jelentős mennyiségű mérgező anyagot használtak fel a faanyagok korhadásának és gombásodásának megakadályozására, amelyek hosszú távú következményeit Norvégiában csak az elmúlt években kezdték felismerni.

A problémára a Norvég Kultúrtörténeti Múzeum egyik fejlesztési projektje során figyeltek fel, amikor a szakértők egy régi pajtát hagyományos kézművesműhellyé szerettek volna átalakítani, ám az épületben jellegzetes, kátrányszerű szaggal találták szembe magukat. A vizsgálatok később kimutatták, hogy a faanyagot korábban kreozottal kezelték, amelyet évtizedeken keresztül alkalmaztak a fa tartósítására, noha rákkeltő összetevőket tartalmaz. Terje Planke, a múzeum vezető kurátora szerint a mérgező anyagok koncentrációja olyan magas volt, hogy végül inkább új épületet emeltek a műhely számára, a pajtát pedig csupán raktárként használják azóta. 

A norvég Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság 2026-ban közzétett kísérleti vizsgálata az ország különböző területein található kilenc történelmi épületben mutatott ki veszélyes vegyi anyagokat, köztük a világörökségi jelentőségű urnesi dongatemplomban is. Bár a kreozot és több hasonló anyag használatát az 1980-as évektől kezdve fokozatosan korlátozták vagy betiltották, maradványaik sok helyen beleivódtak az épületek szerkezetében. Hjemdahl szerint további problémát jelent, hogy az azóta bevezetett újabb vegyszerek hosszú távú hatásairól, különösen azok együttes jelenlétének következményeiről továbbra sem rendelkeznek elegendő ismerettel.

A kutatók szerint a probléma nemcsak a múzeumokat és a műemléki védelem alatt álló épületeket érintheti, hanem olyan régi lakóházakat is, amelyek faanyagát korábban hasonló módszerekkel kezelték. Hjemdahl és Planke ezért további vizsgálatokat sürgetnek annak megállapítására, hogy mely épületekben találhatók veszélyes anyagok, és azok milyen mértékben veszélyeztetik a dolgozókat és a látogatókat. A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a műemlékvédelem hagyományos szemlélete, amely az épületek változatlan állapotban történő megőrzésére törekszik, nem minden esetben valósítható meg káros mellékhatások nélkül. Hjemdahl szerint éppen ezért a jövőben nagyobb szerepet kaphat az úgynevezett „irányított pusztulás” (curated decay) gyakorlata, amely bizonyos esetekben elfogadhatónak tartja a történelmi épületek természetes változását és fokozatos állagromlását.

A kutatás egy másik, természetvédelmi szempontból is érdekes ellentmondásra is rávilágított: a történelmi faépületeket károsító rovarok között ugyanis számos olyan, a korábbi gyakorlatok alapján pusztulásra ítélt faj található, amelyek rajta vannak a veszélyeztetett állatok listáján - ilyen például a házicincér (Hylotrupes bajulus) is, amelynek lárvái jelentős károkat okozhatnak a faanyagban. Egyes múzeumok ezért már mérgező rovarirtó szerek helyett a rovartevékenység folyamatos megfigyelésével próbálják összeegyeztetni az épületek védelmét és a természetvédelmi szempontokat.