Titokzatos kőköröket fedeztek fel Szaúd-Arábia délnyugati részén

2026. november 16.-Múlt-kor

Különleges, vulkáni kőzetekből épült, egymásba fonódó kőköröket azonosítottak Szaúd-Arábia délnyugati részén, amelyek a levegőből vizsgálva összetett geometriai mintázatokat alkotnak. Az újonnan felfedezett építmények pontos kora egyelőre ismeretlen. A szakemberek feltételezik, hogy a talajszintről nehezen kivehető struktúrák nem lakóhelyként funkcionáltak, hanem matematikai vagy csillagászati célokat szolgálhattak.

Összefoglaló
  • Egymásba fonódó kőkörökre bukkantak a szaúd-arábiai Háli völgyében vulkáni kőzetekből.
  • A kutatók szerint a geometrikus alakzatok csillagászati vagy meteorológiai célokat szolgálhattak.
  • A felfedezés illeszkedik az Arab-félsziget egyre jobban megismert ókori építészeti leletanyagába.
Fotó: Arab News

A Háli völgyében azonosított struktúrákat a Szaúdi Sajtóügynökség felvételei tették láthatóvá a kutatók számára. A képeken jól kivehető, hogy a helyi vulkáni kőzetből emelt, eltérő méretű és elrendezésű gyűrűk egymást metsző hálózatot alkotnak. Mivel a felszínről vizsgálva az építmények rendszere szinte átláthatatlan, a légirégészeti módszerek elengedhetetlenek voltak a formációk kiterjedésének és formájának megértéséhez.

Mohammed al-Marhabi történész a felfedezés kapcsán rámutatott, hogy a kövek elrendezésének pontossága tudatos tervezésre utal, nem pedig véletlenszerű felhalmozásra. A kutató elemzése szerint a struktúrák alaprajza kizárja a lakó- vagy temetkezési funkciót. Ehelyett valószínűbb, hogy az építmények egyfajta obszervatóriumként működtek, amelyek segítségével az egykor itt élők az időjárási mintázatokat, az évszakok váltakozását vagy a különböző égitestek mozgását követték nyomon. A szakember célzott régészeti feltárásokat sürget a pontos funkció és a keletkezési idő meghatározása érdekében.

A Háli völgye történelmi léptékben is kiemelkedő jelentőséggel bír a régióban. A termékeny terület évszázadokon át fontos népességi központként működött, amely szoros történelmi kapcsolatokat ápolt a tőle északabbra fekvő Mekkával. Al-Marhabi hangsúlyozta, hogy a helyi közösségek körében komoly hagyománya volt az évszakok és a naptári ciklusok pontos nyomon követésének. A mezőgazdasági termelés szempontjából kulcsfontosságú völgy lakói számára a csillagászati és meteorológiai megfigyelések a mindennapi túlélés és a gazdálkodás alapját jelenthették.

A mostani leletegyüttes jól illeszkedik abba a régészeti folyamatba, amely az elmúlt években finomította az Arab-félsziget ókori közösségeiről alkotott képet. Az al-Ula Királyi Bizottság korábban a Kr. e. 6. és 5. évezredre datálható neolitikus kőköröket tárt fel Szaúd-Arábia északnyugati részén. A négy-nyolc méter átmérőjű építmények a kutatások szerint lakóépületekként szolgáltak, ahol a perem mentén két sorban felállított kőlapok a tetőszerkezetet tartó faoszlopok alapjait jelentették. A helyszínen talált szerszámok és ékszerek egy kiterjedt, a Vörös-tengerig és a mai Jordániáig érő kereskedelmi hálózattal rendelkező, letelepedett társadalomra utaltak.

Szintén ezt az összetett képet erősíti a Hajbar-oázisban azonosított, an-Natah nevű bronzkori település, amely a becslések szerint mintegy ötszáz embernek adott otthont a Kr. e. 2400 és 1500 közötti időszakban. A 2,6 hektáros, tizenöt kilométer hosszú kőfallal körülvett, többszintes lakóépületekkel és temetkezési zónákkal rendelkező város felfedezése rávilágított arra, hogy a térségben a nomád pásztorkodás mellett magasan szervezett közösségek is léteztek. A Háli völgyében talált kőkörök további vizsgálata bebizonyíthatja, hogy a délnyugati régió lakói az építészet mellett a tudományos megfigyelések terén is sajátos gyakorlatokat alakítottak ki.