Középkori leleteket hoztak a felszínre a bergeni kikötő iszapjából

2026. november 19.-Múlt-kor

Víz alatti régészeti feltárás keretében térképezik fel a norvégiai Bergen történelmi kikötőjének (Vågen) iszapját, amely évszázadok óta őrizte meg a város tengeri és kereskedelmi múltjának emlékeit. A Norvég Kulturális Örökségkutató Intézet (NIKU) közleménye szerint az iszapos, oxigénhiányos környezetből számos kiváló állapotú középkori lelet, többek között hal- és állatcsontok, kerámiák, valamint megmunkált szerves anyagok kerültek elő. A Bergeni Tengerészeti Múzeum búváraival együttműködésben végzett ásatás egy nagyszabású kikötőtisztítási projekt része, amelynek célja az ipari korszakban felhalmozódott szennyeződések semlegesítése.

Összefoglaló
  • Víz alatti régészeti feltárás zajlik a bergeni Vågen-öbölben.
  • A kikötő oxigénhiányos iszapja kiváló állapotban őrzött meg középkori állatcsontokat és szerves anyagokat.
  • A felszínre hozott, emberi megmunkálás nyomait viselő bálnacsont a középkori bálnavadászat bizonyítéka.
Fotó: NIKU

A Munkebryggen móló közelében végzett első próbaásatások során a tengerfenékről kiemelt leletek között emberi megmunkálás nyomait viselő emlőscsontok is előkerültek, amelyek közül a legkiemelkedőbb egy bálnacsigolya darabja volt. Ambjørg Reinsnos, a NIKU projektvezetője szerint a bálnacsonton egyértelmű vágásnyomok láthatók, ami a középkori norvég tengeri vadászat fejlettségét bizonyítja.

A bálnavadászat – a hagyományos halászattal ellentétben – magas fokú társadalmi szervezettséget, összehangolt munkát és speciális eszközöket igényelt. Az állati csontok, a szarvak és a bálnaszilák a középkorban rendkívül fontos nyersanyagnak számítottak, amelyeket hajfésűk, varrótűk és különféle használati eszközök faragásához használtak fel.

A régészek a kikötőből kinyert üledéket két milliméteres lyukbőségű finomszitákon mosták át, így a legapróbb halcsontokat is sikerült rögzíteniük. Kristin Møller-Nilsen zooarcheológus megjegyezte, hogy ez a precíz módszertan cáfolta azt a korábbi feltételezést, miszerint a középkori bergeni lakosok kevés halat fogyasztottak. 

Az étrend elemzése mellett az egzotikus állatcsontok a Hanza-szövetség kiterjedt kereskedelmi kapcsolataira is rávilágítanak, míg a helyi halfajok maradványai a kikötői munkások és a tenger mindennapi kapcsolatát dokumentálják. Az állatcsontokon túl a búvárok kötélzetet, középkori cipőtalpakat, valamint holland és kínai porcelántöredékeket is a felszínre hoztak.

A régészeti beavatkozás elengedhetetlen előfeltétele a „Tisztább Kikötő Bergen” nevű környezetvédelmi programnak. A történelmi Vågen-öböl fenekét ugyanis jelentős mértékben szennyezik a nehézfémek és más toxikus anyagok. A Riksantikvaren (Norvég Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság) csak azzal a feltétellel engedélyezte az iszapréteg kotrását és a szennyeződések izolálását célzó betakarását, ha azt megelőzően a szakemberek megvizsgálják a tengerfenék felső rétegeit. A régészek jelenleg egyetlen szektorra kaptak finanszírozást, ám a teljes terv öt ilyen kutatóárok megnyitását irányozza elő a végső lezárás előtt.

Bergen városa a norvég középkor egyik legfontosabb kereskedelmi és politikai központja volt. Noha a hagyomány szerint a várost 1070 körül alapította III. (Békés) Olaf norvég király, a régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a Vågen-öböl partján már jóval korábban is jelentős kereskedelmi tevékenység zajlott. A 13. századra Bergen vált a Norvég Királyság fővárosává, a 14. századtól pedig az északnémet Hanza-szövetség egyik legfontosabb tengerentúli kontorja (kereskedelmi telepe) lett. A Hanza-kereskedők elsősorban az észak-norvég szárított tőkehalat exportálták Európába, cserébe gabonát, sót és luxuscikkeket importáltak.

A Vågen-öböl nyugati partján működtek a püspöki intézmények, a városi piac és a kézművesnegyedek, míg a keleti parton a híres, ma az UNESCO Világörökség részét képező Bryggen faházai sorakoztak. Évszázadokon át a lakosok és a hajósok a tengerbe dobták a hulladékot, az ételmaradékokat és az elhasználódott tárgyakat, létrehozva ezzel egy rendkívül gazdag víz alatti rétegsort.