Előkerült telefonhívás árnyalja a CDU és a CSU szakítását
Ötven évvel a nyugatnémet CDU és CSU történelmi frakciószakítása után egy eddig ismeretlen, 1976-os telefonbeszélgetés átirata került nyilvánosságra. A 2021-ben elhunyt Kurt Biedenkopf volt CDU-főtitkár magánirataiból származó, 16 oldalas feljegyzés új megvilágításba helyezi Franz Josef Strauß bajor pártelnök szerepét a konzervatív tábor legmélyebb válságában.
- 50 év után előkerült Franz Josef Strauß és Kurt Biedenkopf 1976-os telefonbeszélgetésének átirata.
- A dokumentum alapján a CSU elnöke nem akart nyílt háborút Helmut Kohl ellen.
- A kutatók szerint Strauß megpróbálta elhárítani magáról a kreuthi szakítás felelősségét.
Az előzmények 1976. november 19-ig nyúlnak vissza, amikor a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) frissen megválasztott szövetségi parlamenti képviselői a felső-bajorországi Wildbad Kreuthban gyűltek össze. A politikusok 30 szavazattal 18 ellenében úgy döntöttek, hogy felmondják az 1949 óta fennálló közös parlamenti frakciót a Kereszténydemokrata Unióval (CDU).
A döntés hátterében az október 3-i szövetségi választás eredménye állt, amelyen a Helmut Kohl vezette uniópártok ugyan 48,6 százalékot szereztek, a Bajorországban 60 százalékot elérő CSU pedig kifejezetten jól szerepelt, ám a szociáldemokrata SPD és a liberális FDP koalíciója 10 mandátummal megőrizte többségét. A váratlan szakítás a teljes polgári oldal megosztásával és a két testvérpárt országos versengésével fenyegetett.
A most nyilvánosságra került dokumentum egy 3 nappal későbbi, 1976. november 22-i telefonbeszélgetést rögzít, amelyet Strauß kezdeményezett otthonából Biedenkopfnál. A korabeli csúcspolitikában bevett gyakorlat volt a fontos hívások kazettára rögzítése és legépelése, amivel vélhetően a bajor pártelnök is tisztában volt. Strauß a hívás során élesen kifogásolta a CDU heves reakcióját és azt a fenyegetést, hogy a kereszténydemokraták Bajorországban is elindulnak a választásokon. Bár bírálta Helmut Kohlt és a CDU egyes vezetőit, többször is hangsúlyozta, hogy nem akar háborút, a szakítási indítvány pedig állítása szerint számára is váratlanul érkezett. Ezt fia, Max Strauß is megerősítette a lapnak, elmondva, hogy a családi beszélgetésekben korábban nem merült fel a frakció felbontása.
Biedenkopf higgadtan kezelte Strauß kirohanásait, igyekezve csillapítani az indulatokat és gyors tárgyalásokat szorgalmazva, amelyek végül december 9-én a szakítási határozat visszavonásához vezettek. Strauß a hívásban pontos politikai elemzést is adott a kormánypártokról, megjósolva, hogy az SPD balra tolódása Helmut Schmidt kancellár ellenére folytatódni fog, és a kormányfő felőrlődik ebben a folyamatban. Thomas Petersen, az Allensbachi Közvélemény-kutató Intézet elemzője szerint az átirat azt mutatja, hogy Strauß igyekezett elhárítani magáról a felelősséget. A szakértő felvetette, hogy a bajor politikus talán valóban nem maga idézte elő a kreuthi döntést, bár más, kiszivárgott bizalmas beszédei ellentmondanak ennek, így további kutatásokra lesz szükség.
Ez is érdekelhet
A CDU és a CSU közötti feszültségek mély történelmi gyökerekkel rendelkeztek, amelyek már a második világháború utáni megalakulásuk óta jelen voltak. A német politikai katolicizmus bajor ága már 1918-ban önállósodott a Centrum Párttól Bajor Néppárt néven, és ez a regionális autonómia iránti igény a Németországi Szövetségi Köztársaság 1949-es létrejötte után is megmaradt. A két testvérpárt egyedülálló szövetségi rendszerben működött: a CSU kizárólag Bajorországban, a CDU pedig a többi tartományban indult a választásokon, a Bundestagban azonban közös frakciót alkottak. Ez az együttműködés tette lehetővé, hogy az uniópártok az NSZK első 27 évéből 20 éven át adhatták a szövetségi kancellárt.
Az 1976-os válság végül a két párt kibékülésével zárult, de a személyes és stratégiai ellentétek Helmut Kohl és Franz Josef Strauß között továbbra is fennmaradtak. Az 1980-as szövetségi választáson Strauß lett a konzervatívok közös kancellárjelöltje, ám vereséget szenvedett a hivatalban lévő Helmut Schmidttől. A bajor politikus 1976-os jóslata azonban néhány éven belül beigazolódott, mivel a NATO 1979-es kettős határozata körüli viták mélyen megosztották az SPD-t. A szociálliberális koalíció végül 1982-ben felbomlott, amikor az FDP átállt az uniópártok oldalára, megnyitva az utat Helmut Kohl 16 éven át tartó kancellársága előtt.