Faévgyűrűk segítségével határozták meg Babilon bukásának pontos évét

2026. november 17.-Múlt-kor

Modern kormeghatározási eljárások és anatóliai faanyagok vizsgálata révén a kutatóknak sikerült pontosan azonosítaniuk Babilon bukásának évét, lezárva egy régóta húzódó történettudományi vitát. A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) tudományos folyóiratban megjelent interdiszciplináris kutatás a korábbi csillagászati és írott forrásokat precíz radiokarbonos adatokkal ötvözve rögzítette az ókori Közel-Kelet kronológiáját.

Összefoglaló
  • Amerikai és európai kutatók anatóliai faanyagok szénizotópos vizsgálatával oldották meg az ókori kronológiai vitát.
  • A radiokarbonos adatok alapján az Óbabiloni Birodalom bukása pontosan Kr. e. 1587-ben következett be.
  • Az eredmények az eddigi kronológiai modellek közül egy közepesen alacsony időrendet támasztanak alá.

Mezopotámia a Kr. e. 2. évezredből rendkívül gazdag írásos emlékanyagot hagyott hátra, beleértve a királylistákat és a közigazgatási feljegyzéseket. Ezek a dokumentumok azonban a folyamatos naptári évek helyett az uralkodók regnálási idejéhez kötötték az időszámítást. Ammiszaduka király idején a babilóniai írnokok csillagászati jóslatok céljából feljegyezték a Vénusz bolygó feltűnését és eltűnését a horizonton. Mivel a Vénusz ciklusai ismétlődnek, a történészek több lehetséges idővonalat (magas, középső, alacsony és ultraalacsony kronológiát) állítottak fel, amelyek Babilon bukását egymástól akár 150 évnyi eltéréssel határozták meg.

Charlotte Pearson, az Arizonai Egyetem Faévgyűrű-kutató Laboratóriumának munkatársa vezette azt a nemzetközi csoportot, amely új megközelítést alkalmazott a kormeghatározási probléma megoldására. A svájci ETH Zürich Ionnyaláb-fizikai Laboratóriumával együttműködve a szakemberek a mai Törökország területén, Anatóliában feltárt ókori faépítményekből származó mintákat elemeztek. A kutatók a faévgyűrűk egyedi szén-14 izotópos méréseit alkalmazták a naptári pontosságú datáláshoz. A vizsgált anatóliai faanyagok az óasszír kereskedelmi hálózaton keresztül régészetileg közvetlenül összekapcsolhatók a mezopotámiai térséggel.

Az anatóliai faminták pontos időbeli elhelyezéséhez a kutatók európai fákat használtak referenciaként. Osztrák területről származó tiroli cirbolyafenyők és németországi tölgyfák már meglévő évgyűrű-sorozataihoz igazították a közel-keleti mintákat. Kurt Nicolussi, az Innsbrucki Egyetem kutatója elmondta, hogy a módszerrel az anatóliai sorozat minden egyes évgyűrűje a Kr. e. 2072 és 744 közötti időszakra rögzíthetővé vált. A szénizotópos adatok és a jégmagok nagy felbontású elemzésének kombinálása egyértelműsítette a mezopotámiai régészeti rétegek korát.

A vizsgálatok végleges eredménye szerint az Óbabiloni Birodalom bukása Kr. e. 1587-ben következett be. Ez a dátum az eddig használt elméleti keretek közül az úgynevezett közepesen alacsony kronológiát támasztja alá. A szerzők szerint a nagy pontosságú radiokarbonos módszerek és az interdiszciplináris bizonyítékok együttes alkalmazása bizonyította, hogy a technológia alkalmas a vitatott történelmi korszakok időrendjének finomítására. A dátum rögzítése megkönnyíti a tágabb térség, köztük a Földközi-tenger keleti medencéje eseményeinek pontosabb összehangolását.

Az Eufrátesz partján fekvő Babilon a Kr. e. 2. évezred során vált az ókori világ egyik legjelentősebb hatalmi központjává. A birodalom legnagyobb felvirágzása Hammurapi király uralkodásához köthető, aki katonai és diplomáciai sikereivel kiterjesztette a város fennhatóságát Mezopotámia jelentős részére. Az uralkodó nevéhez fűződik az ókor egyik legismertebb jogi gyűjteménye, a bazaltoszlopra vésett törvénykönyv, amely a korabeli társadalmi, gazdasági és büntetőjogi viszonyokat szabályozta. Az óbabiloni korszak a jogtudomány mellett az írásbeliség, a matematika és a csillagászat terén is komoly kulturális fejlődést hozott.

Az Óbabiloni Birodalom Hammurapi halála után fokozatosan meggyengült, és az utódok egyre nehezebben tudták fenntartani az állam területi egységét. A birodalom végső összeomlását a hettita uralkodó, I. Murszilisz hadjárata okozta, aki csapataival Anatóliából délre vonulva kifosztotta a várost. Bár a hettiták nem szállták meg tartósan a területet, a pusztítás megnyitotta az utat a kassziták előtt, akik ezt követően évszázadokra átvették a hatalmat Babilon felett. A város hettita ostromának pontos dátuma, amely a legújabb kutatások alapján Kr. e. 1587-re rögzült, évtizedek óta a Közel-Kelet történelmi időrendjének legfontosabb sarokpontja.