Az olasz értelmiség is bedőlt a mesterséges intelligencia Umberto Eco-cikkének
Olasz értelmiségieket tévesztett meg egy mesterséges intelligenciával generált hamis Umberto Eco-cikk, amely a technológia lehetséges társadalmi veszélyeit vizionálta. A Finestre sull'Arte olasz művészeti és kulturális portál beszámolója szerint az akciót Ciro Ascione médiumkutató, korábbi tanár hajtotta végre a ChatGPT nyelvi modelljének irányításával. A kísérlet heves szakmai vitát generált a hitelesség, a dezinformáció és a mesterséges intelligencia etikai kérdéseiről.
- Egy olasz médiaszakember, Ciro Ascione mesterséges intelligencia segítségével generált egy hamis Umberto Eco-cikket, amely a technológia veszélyeiről szólt.
- A L'Espresso magazin népszerű La Bustina di Minerva rovatának arculatával ellátott szöveget több olasz értelmiségi, köztük a Nobel-díjas Giorgio Parisi fizikus is hitelesnek vélte.
- Az eset rámutatott a digitális tartalomfogyasztás sebezhetőségére, miközben a szakértők a dezinformáció és a koncepcionális művészet határeseteiként értelmezték a jelenséget.
A közösségi médiában sebesen terjedő dokumentum a L'Espresso olasz magazin népszerű, La Bustina di Minerva című rovatának formai elemeit utánozta. A megosztott kép egy 2010. április 11-i dátumozású oldalt ábrázolt, amely A gép, amely mindent olvasott címmel jelent meg, és állítólag a 2016-ban elhunyt olasz író, szemiotikus Umberto Eco írta. A hamisítvány rendkívül hitelesen tükrözte a professzor esszéinek stílusjegyeit: a kiterjedt műveltséget, a középkori hivatkozásokat, valamint a tömegkultúrára vonatkozó ironikus utalásokat.
A szöveg látnoki módon vizionálta a mesterséges intelligencia legújabb kihívásait, köztük a szöveggenerátorok működését, a digitális tartalom előállításának devalválódását és a modell-összeomlást. Ez utóbbi azt a folyamatot írja le, amikor a gépek más gépek által generált, sokszor hibás szövegekből tanulnak, ezáltal a hagyományos történeti relikviák hamisításánál is gyorsabban hoznak létre fiktív történelmi hagyományokat.
Az imitáció professzionalizmusát jól mutatja, hogy számos vezető olasz értelmiségi, kutató, újságíró és egyetemi oktató hiteles Eco-szövegként hivatkozott az írásra. A megosztók között volt Giorgio Parisi Nobel-díjas fizikus és Luciano Floridi filozófus is.
A dokumentum hitelességét először az olasz független tényellenőrző portálok, köztük az Open és a BUTAC (Bufale un tanto al chilo) vizsgálták meg. A szakemberek több egyértelmű hibára bukkantak: az OpenAI elemző eszközeivel kimutatták, hogy a bevezető nagy iniciáléja alatt értelmetlen, mesterséges intelligencia által generált grafikai elemek találhatók. Ezenkívül a megadott 2010. április 11-i dátum vasárnapra esett, amikor a L'Espresso nem jelent meg.
Ez is érdekelhet
A lebuktatást követően Ciro Ascione nyilvánosan is elismerte, hogy ő állt a manipuláció mögött. A magát tömegmédia-szakértőként aposztrofáló férfi már az 1990-es évek óta hajt végre hasonló internetes provokációkat, úgynevezett trollkodásokat az olasz digitális térben. Ascione elmondása szerint az akció nem csupán az algoritmusok képességeinek demonstrációja volt, hanem egy célzott társadalomkritika a technológia feletti kontroll illúziójáról. Nyilatkozatában bírálta azokat a véleményformálókat, akik kényelmesebbnek találták, hogy a manipulációért egy gonosz gépezetet okoljanak, ahelyett, hogy szembesülnének saját elemzői kompetenciájuk hiányosságaival, és azzal, hogy egy ember tervezte meg az átverést.
A szakmai visszhang vegyes volt. Míg egyes elemzők veszélyes dezinformációs precedensnek nevezték az esetet, mások, így a szintén provokatív internetes akcióiról ismert Ermes Maiolica, konceptuális művészeti aktusként, a szituacionista esztétika megnyilvánulásaként értelmezték. A kritikusok rámutattak arra az ironikus párhuzamra, hogy maga Umberto Eco is sokat foglalkozott a hamisítás szemiotikájával, az összeesküvés-elméletek felépítésével és a dokumentumok erejével olyan jelentős regényeiben, mint A Foucault-inga és a Baudolino.
