Norvégia északi partjainál fenyegethetett Odüsszeusz veszedelme
Évszázadokon keresztül hajókat elnyelő, feneketlen örvényként tartották számon a Norvégia északi partjainál kialakuló Moskstraument. A Lofoten-szigetek délnyugati részén található áramlatot kora újkori térképészek Homérosz tengeri szörnyével, Kharübdiszszel is kapcsolatba hozták, később pedig Edgar Allan Poe és Jules Verne műveiben vált halhatatlanná.
- A norvégiai Lofoten-szigeteknél található Moskstraumen nevű egyedülálló, nyílt tengeri árapályörvény működésének tudományos hátterét elemezték.
- A jelenséget a tengerfenék hirtelen domborzati változása, a norvég-tengeri áramlatok és a jelentős árapály-ingadozás együttesen alakítják ki.
- Bár az irodalom évszázadokig feneketlen örvényként írta le, az oceanográfiai mérések szerint a valóságban sokkal kisebb sebességű és szerényebb jelenségről van szó.
A Moskstraumen valójában nem egyetlen, állandóan forgó óriásörvény, hanem egy több mint négy kilométer széles árapályáramlat, amely Lofotodden, vagyis Moskenesøya déli csúcsa és a Mosken szigetétől északra fekvő kisebb szigetek között alakul ki. A tenger itt mindössze 40–60 méter mély, tehát jóval sekélyebb, mint a belső Vestfjordban és a külső Norvég-tengerben.
A dagály naponta kétszer tölti fel a Vestfjordot. A fjord belső és külső vízszintje között akár 40 centiméteres különbség is kialakulhat, a víz pedig nagy sebességgel áramlik át a sekélyebb területen. Az áramlat iránya a dagály és az apály között megfordul, sebessége pedig elérheti a hat csomót, vagyis megközelítőleg az óránkénti 11 kilométert. A felszínén kisebb-nagyobb örvények, tajtékzó hullámok és egymással ütköző áramlatok jelennek meg, és a Herjeskallen nevű zátony fölött a tenger még szélcsendben is állandóan háborog. A jelenség ezért valóban veszélyes lehetett a kisebb hajók számára, az óriási tölcsérről és a tenger mélyére rántott hajókról szóló leírások azonban erősen eltúlozták valódi erejét.
Homérosz Odüsszeiájában Kharübdisz Szküllával együtt egy szűk tengerszorost őrzött. A szörny naponta háromszor magába szívta, majd ismét kiköpte a tengervizet, és a közelébe sodródó hajókat is elnyelte. Az ókori Kharübdiszt hagyományosan a Szicília és az itáliai szárazföld közötti Messinai-szorossal azonosították. A történet ennek ellenére a távoli északi örvény ábrázolására is hatott. Olaus Magnus svéd egyházi író és térképész 1539-ben megjelent Carta Marina című térképén egy hajó éppen eltűnik a Lofoten-szigetek közelében rajzolt örvényben, és mellette a következő latin felirat olvasható: „Hec est horrenda Caribdis”, vagyis „Itt van a rettenetes Kharübdisz”.
A térkép nem feltétlenül azt állította, hogy a homéroszi történet valóban Norvégiában játszódott, viszont a reneszánsz térképészek gyakran az ókori műveltségből ismert nevekkel és történetekkel magyarázták az európaiak számára még kevéssé ismert természeti jelenségeket. Kharübdisz így a veszélyes örvény általánosan érthető jelképévé válhatott.
Akadt azonban olyan szerző is, aki szó szerint vette a kapcsolatot. Jonas Ramus norvég lelkész és történetíró 1702-ben megjelent munkájában azt állította, hogy Odüsszeusz és Odin ugyanaz a személy volt, az Odüsszeia egyes eseményei pedig Norvégiában játszódtak. Szerinte a Moskstraumen volt Homérosz valódi Kharübdisze. Elmélete később külföldön is ismertté vált, történeti vagy földrajzi bizonyítékok azonban nem támasztják alá.
A Moskstraumen mégis a 19. századi világirodalom egyik leghíresebb természeti jelenségévé vált. Edgar Allan Poe 1841-ben megjelent A Descent into the Maelström című novellájában egy lofoteni halász meséli el, hogyan került testvéreivel együtt a hatalmas örvénybe, ezzel tovább erősítve a hajókat magába szippantó tengeri tölcsér képét.
Jules Verne szintén a Moskstraument választotta a Húszezer mérföld a tenger alatt egyik legdrámaibb jelenetének helyszínéül: Nemo kapitány tengeralattjárója, a Nautilus a norvég örvényben tűnik el. Petter Dass, Herman Melville és más szerzők műveiben is felbukkant a jelenség, amelynek irodalmi híre végül messze túlnőtt tényleges méretein.
