Dokumentumokkal idézik fel az Irán-kontra-botrány 40. évfordulóját
Az Irán-kontra-botrány kirobbanásának 40. évfordulója alkalmából 12 kiemelt történeti dokumentumot tett közzé a washingtoni Nemzetbiztonsági Archívum. A National Security Archive (NSA) összeállítása a Reagan-kormányzat 1986-ban leleplezett titkos műveleteinek hátterét mutatja be, rávilágítva arra, hogyan próbálta a Fehér Ház megkerülni a kongresszusi ellenőrzést egy tiltott fegyvereladási és lázadótámogatási hálózat működtetésével.
- A Nemzetbiztonsági Archívum 12 kiemelt iratot tett közzé az Irán-kontra-botrány évfordulójára.
- Az 1986-os válság titkos fegyvereladásokat és nicaraguai lázadók támogatását kötötte össze.
- A kongresszusi ellenőrzés megkerülése négy évtized után is fontos alkotmányos tanulság.
A válság 1986. november 25-én csúcsosodott ki, amikor Ronald Reagan elnök és Edwin Meese igazságügyi miniszter elismerte a kormányzat érintettségét két titkos műveletben. Október elején Nicaraguában lelőttek egy teherszállító gépet, amelynek túlélője, Eugene Hasenfus felfedte a CIA szerepét a kontra lázadók ellátásában. Egy hónappal később egy libanoni lap leleplezte, hogy Washington tiltott fegyvereladásokkal próbálta kiváltani a Hezbollah által fogva tartott amerikai túszokat Irán segítségével. Meese bejelentése szerint az iráni fegyverüzletek hasznából finanszírozták a kontrákat.
A vizsgálatok feltárták, hogy a kormányzat fegyvert adott el egy terrorizmust támogató államnak, megsértette a kongresszusi tilalmakat, bizonyítékokat semmisített meg, és félrevezette a törvényhozást. Az ügyben 1987 nyarán három hónapos, televíziós kongresszusi meghallgatássorozatot tartottak, miközben Lawrence Walsh független ügyész büntetőeljárásokat indított. Bár a közvélemény a pénzek átirányítására figyelt, a műveleteket irányító Oliver North alezredes is felvetette, hogy Meese éppen olyan részletre terelte a figyelmet, amelyről Reagan tagadhatta a tudomását.
A visszaélések ellenére a felelősök többsége elkerülte a börtönt, a kongresszus pedig az elnök elleni vádeljárástól is eltekintett. Oliver North és John Poindexter nemzetbiztonsági tanácsadó ítéletét technikai okokból megsemmisítették, George H. W. Bush elnök pedig 1992 karácsonyán kegyelmet adott Caspar Weinberger volt védelmi miniszternek és több társának. Walsh ekkor az eltussolás betetőzéséről beszélt. A Malcolm Byrne, Peter Kornbluh és Tom Blanton által szerkesztett válogatás kongresszusi aktákból, Walsh irataiból és információszabadsági perek anyagából merít.
Ez is érdekelhet
Az Irán-kontra-botrány gyökerei a késői hidegháború feszült geopolitikai viszonyaiban kereshetők. Miután 1979-ben a baloldali sandinista mozgalom hatalomra került Nicaraguában, a Reagan-kormányzat a kommunista befolyás visszaszorítása érdekében támogatta a kontra fegyvereseket, ám a kongresszus az 1980-as évek közepén betiltotta a csoport közvetlen finanszírozását. Ezzel párhuzamosan az amerikai diplomáciai kapcsolatok az 1979-es iszlám forradalom óta megszakadtak az Irakkal háborúzó Iránnal. A fegyverhiánnyal küzdő Teherán és a libanoni túszok kiszabadítására törekvő Washington érdekei így titkos csatornákon találkoztak.
Az ügy a Watergate-botrány után ismét alapvető alkotmányos kérdéseket vetett fel a hatalmi ágak megosztásáról. A titkosszolgálati műveletek feletti kongresszusi felügyelet megkerülése próbára tette a fékek és ellensúlyok rendszerét. Tom Blanton, az archívum igazgatója kiemelte, hogy a végrehajtó hatalom túlkapásai, a hivatalos félrevezetés és a számonkérés elmaradása hosszú távon is gyengítette az intézményekbe vetett közbizalmat. A levéltári források négy évtized távlatából is tanulságos képet adnak az alkotmányos rend sebezhetőségéről.
