Példátlanul ép, 17. századi tölgyfahordókat találtak a norvégiai Skien belvárosában
Kivételes állapotban fennmaradt, a 17. századi építkezésekhez és városrehabilitációhoz köthető, oltott mésszel teli tölgyfahordókat és egy nagyméretű kádat tártak fel a dél-norvégiai Skien városközpontjában – számolt be a legújabb régészeti eredményekről a Norvég Kulturális Örökségkutató Intézet (NIKU).
A Skien önkormányzata által megrendelt, a városi víz- és csatornahálózat felújítását kísérő régészeti leletmentés – amely az 1970-es évek óta az első jelentős ásatás a településen – a Torggata (Piac utca) történelmi nyomvonala mentén, speciális védősátrak alatt zajlott. Kristine Ødeby Haugan (NIKU), az ásatás vezetője szerint a feltárás legizgalmasabb, a helyi lakosság körében is komoly érdeklődést kiváltó lelete az a három, szinte teljesen ép hordó és egy méretes kád, amelyeket az egykori járószint alá ástak be. Bár a közösségi médiában sokan arra tippeltek, hogy a hordók egykori heringek csontvázait rejtik, a feltárás során kiderült, hogy az aljukon vastag mészréteg, a tetejükön pedig törmelék található.
A kutatók megállapították, hogy a földbe ásott hordók a 17. században az oltott mész fagymentes, biztonságos és hosszú távú tárolására szolgáltak, mielőtt azt homok és víz hozzáadásával habarccsá keverték volna. A mészhabarcs a korszak legfontosabb kötő- és vakolóanyaga volt. A régészek feltételezik, hogy az ipari mennyiségű építőanyagot Skien belvárosának egy pusztító tűzvész utáni, kőépületekkel történő újjáépítése során használták fel. A kivételesen ritka "in situ" (eredeti helyzetükben lévő) leletek – amelyeket a tervek szerint konzerválnak és újra összeállítanak – egyedülálló bepillantást engednek a kora újkori városi kézművesipar és infrastruktúra-fejlesztés mindennapjaiba.
A Telemark megyében fekvő Skien Norvégia egyik legrégebbi, folyamatosan lakott városa. Az 1970-es évek ásatásai és a legújabb kutatások is igazolják, hogy a kikötő környékén már a 10. században (a viking korban) megindult a településfejlődés. A város gazdasági felemelkedése szorosan összefüggött az eidsborgi kőbányákból származó, egész Európában keresett fenőkövek (brynestein) exportjával, majd később a fa- és vaskereskedelemmel.
Ez is érdekelhet
A 17. század – amelyből a most feltárt hordók is származnak – kritikus időszak volt a norvég városépítészetben. Ebben az időszakban a skandináv városokat (köztük a szintén dél-norvégiai Oslót is) rendszeresen pusztították el a tűzvészek a sűrűn beépített fatetős házak miatt. A dán–norvég uralkodók (például IV. Keresztély) szigorú tűzvédelmi rendeletekkel ösztönözték a kő- és téglaépítkezésre való áttérést, valamint az utcahálózatok szélesítését. A skieni Torggatában talált mészeshordók, valamint a velük egy rétegben feltárt egyéb leletek – például 1576-os svéd ezüstérmék (Johan III. típus) és nagy koncentrációban előkerült 1600-as évekbeli krétapipák – egy gyorsan urbanizálódó, intenzíven újjáépülő, a nemzetközi kereskedelembe mélyen beágyazott kereskedőváros dinamikus, tűzvészek utáni regenerációjának közvetlen fizikai bizonyítékai.
