Római katonacsászárok és IV. Béla érméit találták meg
Kr. u. 3. századi római katonacsászárok vereteit, IV. Béla ezüstpénzeit, valamint kelta és késő római tárgyakat találtak a Dráva és a Balaton partján végzett terepbejárásokon. A terepmunka során az intézmény eddigi legfiatalabb kutatói is hozzájárultak a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményének gyarapításához egy épségben megmaradt középkori dénár megtalálásával.
- A Rippl-Rónai Múzeum munkatársai a Dráva és a Balaton partján végeztek terepbejárást.
- A Drávánál Maximinus Thrax, Trebonianus Gallus és IV. Béla érméi kerültek elő.
- A Balatonnál késő római pénzek, fibulák és egy kelta nyílhegy is előkerült.
A Dráva mentén végzett terepbejárás ismét a Kr. u. 3. század időszakából, a katonacsászárok korából származó pénzérmékkel gazdagította a múzeum anyagát. Az egyik kiemelkedő találat Maximinus Thrax, az első katonacsászár verete, amelynek hátlapján Salus, az üdvösség és a jólét római istennője látható. Ugyanezen a lelőhelyen került elő Trebonianus Gallus egy ezüstözött érméje is, amelynek hátlapján az egyetértést jelképező Concordia istennő alakja szerepel. A két veret jól dokumentálja a térség 3. századi pénzforgalmát és a római jelenlétet a folyó mentén.
A Dráva-parti helyszínen egy kiemelkedő állapotú középkori pénz is előkerült, amelyet a terepbejárás eddigi legfiatalabb résztvevői, Gréta és Áron találtak meg. A kifogástalan épségben megmaradt lelet IV. Béla magyar király egyik szlavón dénárja. A tatárjárás idején uralkodó király egy másik ezüstpénzére a második, Balaton-parti terepbejárás során is rábukkantak a kutatók. Ez a helyszín változatos, több korszakot felölelő felszíni leletanyagot szolgáltatott, amely a térség hosszú távú lakottságát jelzi.
A Balaton partján a középkori ezüstpénz mellett több késő római kori érme is napvilágra került, amelyek a birodalom utolsó évszázadainak helyi forgalmára utalnak. A fémleletek sorát különböző fibulamaradványok, köztük egy kisméretű ezüstfibula töredéke egészíti ki, amelyek egykor ruhakapocsként szolgáltak. A résztvevők emellett egy kelta nyílhegyet is azonosítottak, ami a római hódítást megelőző vaskori népesség jelenlétét igazolja. A terepbejárás során begyűjtött kerámiatöredékek és római üvegtöredékek tovább árnyalják a tóparti lelőhely egykori használatáról alkotott képet.
Ez is érdekelhet
A Drávánál talált római érmék a Római Birodalom Kr. u. 3. századi válságának időszakából származnak. A Kr. u. 235 és 238 között uralkodó Maximinus Thrax volt az első olyan császár, aki a hadsereg támogatásával, egyszerű katonából jutott a trónra, míg a Kr. u. 251 és 253 között regnáló Trebonianus Gallus gót betörések és járványok közepette kormányozta a birodalmat. A Salus és Concordia istennőket ábrázoló hátlapok a császári propaganda jellegzetes elemei voltak, amelyek a jólét és a belső béke ígéretét közvetítették. A mai Dunántúl területét magában foglaló Pannonia provincia ekkor a birodalom fontos katonai és gazdasági bázisa volt, ahol a folyami átkelők mentén élénk pénzforgalom zajlott.
A középkori ezüstpénzek IV. Béla (1235 és 1270 között) uralkodásához és az Árpád-kor jelentős pénztörténeti reformjához kapcsolódnak. A király az 1241 és 1242 közötti tatárjárás pusztításai után a gazdaság stabilizálása érdekében értékálló, magas ezüsttartalmú pénzeket, köztük szlavón dénárokat veretett. Ezek az érmék gyorsan elterjedtek a Magyar Királyság déli és nyugati vidékein, így a Dráva és a Balaton térségében is a kereskedelem megbízható eszközei lettek. A kelta, római és Árpád-kori leletek együttes megjelenése jól mutatja, hogy a vízpartok kedvező adottságai évezredeken át vonzották az emberi közösségeket.