Hatalmas ókori hun sírt tártak fel Kelet-Mongóliában

Egy négyéves régészeti projekt eredményeként tárták fel Mongólia eddig ismert legnagyobb, mintegy kétezer éves ázsiai hun (hsziungnu) sírját az ország keleti részén található Duurlig Nars temetőben. Az Arkeonews régészeti portál beszámolója szerint a feltárásokat a Koreai Nemzeti Múzeum, a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a Mongol Nemzeti Múzeum munkatársai közösen végezték 2023 és 2026 között. A leletanyag bizonyítja, hogy az ázsiai hun elit kiterjedt eurasiai kereskedelmi és diplomáciai hálózatokkal rendelkezett, miközben a temetkezés szokatlan szerkezeti felépítése a nomád birodalom hanyatlásának időszakára enged következtetni.

A vizsgált, 160. számú sírkomplexum a déli bejárati folyosóval együtt körülbelül 73 méter hosszan terül el. Az építők a földbe lépcsőzetesen, mintegy 14,5 méter mélyre ástak le, majd az elkészült szerkezetet kilenc különálló kőréteggel zárták le. A régészek ezen rétegek eltávolítása után jutottak el a középpontban elhelyezett fa sírkamrához, amelyben egyetlen koporsót találtak.

Közvetlenül a központi temetkezési rész fölött egy lakkbevonatú kocsi maradványait is azonosították, ami az elhunyt kiemelkedő társadalmi státuszára utal. A kutatók a koporsóból emberi fog- és hajmaradványokat is biztosítottak, amelyeket a jövőben DNS-vizsgálatnak vetnek alá, hogy megállapítsák az egyén biológiai nemét, életkorát, valamint a környező sírokban nyugvókkal fennálló lehetséges rokonsági kapcsolatait.

A feltárt 413 műtárgy közül kiemelkedik egy átlátszó, fogantyúval ellátott üvegedény, amely a kutatók gyanúja szerint a Római Birodalom területéről származhat; a pontos eredet megállapításához azonban további kémiai elemzésekre lesz szükség. A koporsó alján 15 darab kínai jádetárgyat találtak, amelyek a Han-dinasztia temetkezési rítusaiban használt „bi” korongokat idézik, bár az itteni, szabálytalan alakú és rendkívül részletgazdag díszítésű példányok azt mutatják, hogy a hsziungnuk a saját kulturális preferenciáikhoz igazították a kínai hagyományokat.

A leletanyag részét képezik továbbá azok a vékony ezüstlemezekből készült lóhámszerszám-díszítések is, amelyek az Észak-Korea területén található (lelángi) sírokból előkerült példányokhoz hasonlítanak. A mesterek a hegyikristályréteg alá aranyfüstöt, valamint piros és kék anyagokat is elhelyeztek; ezt az átlátszó, a színeket láttatni engedő díszítési technikát első alkalommal figyelték meg egy ázsiai hun sírban.

Bár a sír hatalmas kiterjedése és a gazdag mellékletek magas rangú vezetőre utalnak, a központi sírkamra mérete meglepően kicsi a mongóliai hasonló emlékekhez képest, amelyek mélysége akár a 22 métert is elérheti. A kutatók a Kr. u. 1. vagy 2. századra datálják az építményt, arra az időszakra, amikor a hsziungnu politikai hatalom jelentős változásokon és hanyatláson ment keresztül.

A szakemberek szerint a sírépítészetben megfigyelhető belső anomáliák a politikai és társadalmi átalakulást tükrözik, noha ennek igazolásához további vizsgálatokra van szükség. A Koreai Nemzeti Múzeum, amely mintegy harminc éve végez ásatásokat Mongóliában, a leletek konzerválása után átfogó jelentést tervez közzétenni a projektről.

A hsziungnuk a Kr. e. 3. századtól kezdve a mai Mongólia területéről kiindulva hoztak létre egy hatalmas, az eurázsiai sztyeppe jelentős részét uraló nomád birodalmat. Modu sanjü uralkodása alatt (Kr. e. 209–174) a hsziungnu törzsszövetség az ázsiai térség legjelentősebb katonai hatalmává vált, amely komoly fenyegetést jelentett a kínai Han-dinasztia számára is.

A két nagyhatalom viszonyát évszázadokon át háborúk, diplomáciai házasságok és a selyemút feletti ellenőrzésért folytatott gazdasági küzdelmek jellemezték. Mivel a hsziungnuk nem hagytak hátra saját írásos emlékeket, a nomád társadalom elitjének kultúráját és nemzetközi kapcsolatait a történészek elsősorban a kínai évkönyvekből, valamint a Duurlig Nars-ihoz hasonló fejedelmi sírok (kurgánok) régészeti feltárásából ismerhetik meg.