Bíróságon bizonyítaná Romanov-rokonságát egy orosz férfi
Egy szibériai férfi hivatalos bírósági eljárást indított annak bizonyítására, hogy egyenesági rokonságban áll a Romanov-dinasztiával. Az Argumenti i Fakti orosz lap regionális kiadásának beszámolója szerint a Kemerovói Járásbíróság befogadta a keresetet, amelyben a felperes azt állítja magáról, hogy az utolsó orosz cár, II. Miklós (Nyikolaj Alekszandrovics Romanov) öccsének a dédunokája. A jogi lépés célja az állítólagos nagyhercegi leszármazotti státusz hivatalos, állami elismertetése.
- Egy kemerovói mérnök bírósághoz fordult, hogy hivatalosan elismertesse Romanov-származását.
- Vjacseszlav Trofimov azt állítja, hogy II. Miklós cár öccsének, Mihail Alekszandrovicsnak a dédunokája.
- A férfi genetikai vizsgálatot követel a családi legendák és fényképek alapján vélt rokonság igazolására.
Vjacseszlav Trofimov, a kemerovói színházi és múzeumi komplexum építkezésén dolgozó automatizálási mérnök először 2025-ben nyújtotta be a rokonság megállapítására irányuló keresetét. A bíróság akkor hiánypótlásra szólította fel, majd mivel ez nem történt meg, a beadványt elutasították. A mostani, ismételt benyújtáskor a felperes 128 fényképet csatolt a saját családjáról és a cári család tagjairól, amelyek véleménye szerint egyértelmű vizuális hasonlóságot bizonyítanak. A férfi az eljárást azzal indokolta, hogy személyes, nem vagyoni jogait kívánja érvényesíteni, beleértve a családja történetének megismeréséhez és a névváltoztatáshoz való jogát.
A felperes a helyi sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a Romanov-rokonságról szóló információkat a nagymamájától hallotta először, bár a pontos családi kapcsolat sokáig tisztázatlan maradt. Trofimov apja korábban kiterjedt fotógyűjteményt halmozott fel a cári családról anélkül, hogy megmagyarázta volna a gyűjtőszenvedély okát.
A férfi arra kéri a bíróságot, hogy rendeljen el hivatalos genetikai vizsgálatot egy olyan intézményben, amely tapasztalattal rendelkezik a Romanovok DNS-ének elemzésében, bár tart attól, hogy a hiányos adatok miatt az eredmény manipulálható. Trofimov tervezi, hogy felkeresi a brjanszki régióban fekvő Braszovót, Mihály nagyherceg (Mihail Alekszandrovics) egykori uradalmát, hogy további bizonyítékokat keressen.
Mihail Alekszandrovics Romanov nagyherceg, III. Sándor cár és Marija Fjodorovna cárné negyedik fia 1878-ban született, és bátyja, II. Miklós uralkodása alatt a birodalom egyik legmagasabb rangú méltóságának számított. A nagyherceg az 1900-as évek elején az Államtanács és a Miniszterek Bizottságának tagjaként politikai funkciókat is ellátott. Élete 1907-ben vett radikális fordulatot, amikor egy katonai bálon megismerkedett Natalja Szergejevna Vulferttel, beosztott tisztjének feleségével. A viszonyból 1910-ben megszületett Georgij nevű fiuk, majd a nagyherceg 1912-ben egy bécsi szerb ortodox templomban titokban, morganatikus (rangon aluli) házasságot kötött az asszonnyal.
Ez is érdekelhet
A botrányos házasságkötés súlyos politikai következményekkel járt: II. Miklós cár megfosztotta öccsét minden tisztségétől, vagyonát gondnokság alá helyezte, és megtiltotta számára az Orosz Birodalomba való belépést. A nagyherceg csak az első világháború kitörésekor, 1914-ben térhetett haza. Történelmi szerepe az 1917-es februári forradalom idején vált sorsdöntővé, amikor II. Miklós március 15-én nemcsak a saját, hanem beteg fia, Alekszej cárevics nevében is lemondott a trónról Mihály javára. A nagyherceg azonban másnap, az Állami Duma és az Ideiglenes Kormány nyomására aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben visszautasította a legfőbb hatalmat, és a jövőbeli orosz államforma kérdését az Alkotmányozó Nemzetgyűlésre bízta.
A bolsevik hatalomátvétel után Mihail Alekszandrovicsot Gatchinába internálták, majd 1918 tavaszán a Permi kormányzóságba száműzték. Az egykori trónörököst 1918. június 13-án éjjel a helyi Cseka (a bolsevik titkosrendőrség) és a milícia tagjai titkárával, Nyikolaj Johnsonnal együtt elrabolták és meggyilkolták; földi maradványaikat máig nem találták meg. A nagyherceg egyetlen ismert, törvényesített fia, Georgij Braszov gróf túlélte a forradalmat, de 1931-ben, alig 21 éves korában egy autóbalesetben életét vesztette, és Párizsban temették el. A kemerovói felperes állításainak bizonyítása így történelmileg és genetikailag is rendkívül nehéz feladatnak ígérkezik.
