Római császári palota maradványait kutatják Szávaszentdemeter közelében

2026. november 20.-Múlt-kor

A lengyel és szerb régészek lezárták annak a közös kutatási projektnek az első szezonját, amely egy monumentális, lehetséges késő római császári palotát vizsgál az ókori Sirmium közelében. A Varsói Egyetem Mediterrán Régészeti Központja, a Belgrádi Régészeti Intézet és a szávaszentdemeteri múzeum szakemberei roncsolásmentes módszerekkel a korábban feltáratlan déli területet mérték fel, hogy megállapítsák a tetrarchia korából származó épületegyüttes pontos kiterjedését.

Összefoglaló
  • A lengyel és szerb régészek felmérték a szerbiai Glac késő római épületegyüttesét.
  • A talajradaros vizsgálatok a Száva felé terjedő felszín alatti falakat jeleztek.
  • A komplexum Maximianus császár ókori forrásokban említett palotája lehetett.
Fotó: Konrad Uhma

A kutatások a szerbiai Sremska Mitrovica (Szávaszentdemeter) közelében található Glac (más néven Glacov Salaš) régészeti lelőhelyen zajlanak. A helyszínen egy nagyméretű, a négyes császári uralom (tetrarchia) időszakára datálható épületkomplexum maradványai rejtőznek a föld alatt. Bár a létesítmény pontos azonosítása még további vizsgálatokat igényel, léptéke és díszítése egyértelműen kiemelkedő rangú építményre utal.

A komplexum része egy monumentális fogadócsarnok, egy kiterjedt oszlopos udvar, valamint több, mozaikokkal és falfestményekkel díszített helyiség. A feltárások során nagy távolságokból szállított, presztízsértékű díszítőkövek töredékei is előkerültek, köztük vörös egyiptomi porfír, a Peloponnészoszról származó zöld porfír és a mai Tunézia területén fekvő Chemtou kőbányáiból származó numidiai márvány. Ezek az anyagok a késő ókorban szorosan kötődtek a birodalmi elit és a császári udvar építkezéseihez.

Fotó: Slobodan Maksić
Fotó: Slobodan Maksić

Az idei ásatási szezon a lelőhely déli peremére összpontosított, amelyet korábban még nem vizsgáltak régészeti módszerekkel. A kutatók talajradart, geológiai felméréseket és geoarcheológiai elemzéseket alkalmaztak a felszín alatt megbúvó szerkezetek felderítésére, valamint az alapkőzet, az üledékek és az egykori táj alakulásának megismerésére. A talajradaros mérések előzetes bizonyítékokat szolgáltattak a föld alatti épületmaradványok létére.

A szakemberek elsősorban arra keresik a választ, hogy a monumentális komplexum milyen messzire nyúlt el a közeli Száva folyó irányába, és álltak-e további, a működést kiszolgáló épületek a folyóparti zónában. A Szávához és a Sirmiumba vezető fontos útvonalakhoz való közelség arra utal, hogy Glac nem csupán egy elszigetelt császári rezidencia volt, hanem a késő ókori nagyvárost övező közigazgatási és logisztikai infrastruktúra szerves részét képezhette.

A lengyel kutatócsoportot Piotr Zakrzewski, a szerb szakembereket pedig Stefan Pop-Lazić vezeti. Mivel az első évad elsősorban felderítő jellegű volt, az összegyűjtött adatok a következő évek célzott ásatásainak alapjául szolgálnak. A kutatás egyik legfontosabb tudományos célja annak eldöntése, hogy a glaci romok kétséget kizáróan azonosíthatók-e Maximianus Herculius császár palotájával. Ezt a Sirmium közelében álló uralkodói rezidenciát a 4. századi római történetíró, Aurelius Victor is megemlíti művében. A jövőbeli feltárások tisztázhatják az épületegyüttes teljes kiterjedését, a Száva völgyével való kapcsolatát, valamint az írott forrásokkal való pontos összefüggéseit.

A lelőhely korát meghatározó tetrarchia rendszerét Diocletianus császár vezette be a 3. század végén, Kr. u. 293-ban, hogy stabilizálja a polgárháborúk és külső támadások által meggyengített Római Birodalmat. A hatalommegosztás értelmében két főcsászár (augustus) és két alcsászár (caesar) osztozott az állam irányításán, mindegyikük saját közigazgatási központtal és katonai körzettel. Maximianus, aki Diocletianus harcostársaként a nyugati birodalomrész augustusa volt, a hadjáratok és a kormányzás megkönnyítése érdekében több stratégiai ponton, például Mediolanumban és a balkáni régióban is kiépített uralkodói székhelyeket. Ebben a korszakban a császári udvar mobillá vált, Róma politikai központi szerepe pedig háttérbe szorult a határvidékekhez közelebb fekvő új rezidenciák javára.

A mai Szerbia területén fekvő ókori Sirmium a késő ókorban a Római Birodalom egyik legfontosabb politikai, katonai és igazgatási központjává emelkedett. A Balkán-félsziget és a dunai határvidék (limes) védelmében betöltött kulcsszerepe miatt a 3. és 4. században számos császár származott a térségből, és sokan közülük hosszabb időt töltöttek a városban. Sirmiumban reprezentatív császári palota, cirkusz, fürdők és pénzverde is működött, a környező vidékeken pedig reprezentatív villagazdaságok és vidéki rezidenciák sorakoztak. A glaci komplexum szisztematikus vizsgálata új adatokkal egészíti ki a sirmiumi császári központ működéséről, térszervezéséről és a késő római uralkodói reprezentáció vidéki színtereiről alkotott történelmi képet.