Újabb mükénéi agyagtábla erősíti a független politikai központok elméletét
Egy több mint 3300 éves, apró agyagtábla töredéke lángolta fel újra a vitát a mükénéi világ politikai struktúrájának kialakulásáról a dél-görögországi Iklaina ősi városában. A Missouri Egyetem Saint Louis-i kampuszának sajtóközleménye arról számolt be, hogy a lineáris B írással ellátott lelet tovább erősíti azt az elméletet, miszerint a Mükénéi Görögországot kezdetben nem egyetlen hatalmas palotaközpont irányította, hanem az önálló politikai egységek fokozatos egyesülésével jöttek létre a nagyobb királyságok. A friss felfedezést Michael Cosmopoulos régész mutatta be az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban rendezett tudományos konferencián.
- A dél-görögországi Iklaina régészeti lelőhelyén egy újabb, lineáris B írással ellátott agyagtáblát találtak.
- A lelet alátámasztja, hogy a város Pülosz felemelkedése előtt önálló adminisztratív központként működhetett.
- Az iklainai írásos emlékek mintegy másfél évszázaddal korábbiak a nevezetes püloszi palota nagy archívumánál.
A mintegy 1,3 centiméter magas agyagtáblatöredék mindkét oldalán őriz írásnyomokat. Bár a lelet erősen töredékes állapota miatt a kutatók csupán egy-egy szótagjelet és a körülöttük lévő valószínűsíthető számjegyeket tudtak azonosítani, a felfedezés jelentősége nem a konkrét tartalomban, hanem az alkalmazás helyében és idejében rejlik. A 2025-ös ásatási szezon során előkerült töredék már a második írásos emlék a településen a 2010-ben feltárt első iklainai lineáris B tábla után. Ez egyértelműen arra utal, hogy az adminisztratív nyilvántartás nem egyedi, elszigetelt tevékenység volt a városban.
Iklaina a Peloponnészoszi-félsziget délnyugati részén, Messzénia régiójában fekszik, mintegy 14 kilométerre északkeletre a híres püloszi Nesztór-palotától. A település a késő bronzkorban jelentős infrastrukturális fejlettséget ért el. A régészek masszív kőtömbökből emelt monumentális épületeket, köztük az úgynevezett Küklópsz-teraszt, továbbá fejlett vízvezetékhálózatot, műhelyeket és kiterjedt lakónegyedeket azonosítottak.
A hajókat és delfineket ábrázoló freskótöredékek jelenléte bizonyítja a település szoros beágyazottságát a mükénéi művészeti hagyományokba, a második agyagtábla pedig megerősíti, hogy a város nem pusztán Pülosz mezőgazdasági hátországa volt, hanem saját gazdasági erőforrásokat kezelő adminisztratív központ.
A régészeti feltárások egy drasztikus töréspontot is kimutattak Iklaina történetében. A Megaron Gamma nevű épülettől délre a kutatók két jól elkülöníthető települési fázist azonosítottak, amelyeket egy 40 centiméter vastag pusztulási réteg választ el egymástól. Az égett föld, a szétszórt kerámiák, az építőanyagok és az állatcsontok a települést ért súlyos károkról tanúskodnak.
Cosmopoulos modellje szerint Iklaina kezdetben független politikai entitásként fejlődött, de a Kr. e. 13. század közepe táján a terjeszkedő püloszi királyság uralma alá kerülhetett. Noha a pusztulási réteg közvetlenül nem bizonyítja Pülosz fegyveres támadását, a folyamat jól illeszkedik a mükénéi világ azon trendjébe, amelynek során a kisebb hatalmi központokat fokozatosan felszámolták és beolvasztották a nagyobb államalakulatokba.
A lineáris B írás a görög nyelv legkorábbi ismert lejegyzési formája, amelyet a mükénéi bürokraták használtak az adminisztráció, a földbirtokviszonyok, az adózás és az árukészletek nyilvántartására. Az iklainai táblák jelentőségét tovább növeli, hogy koruk mintegy 150 évvel megelőzi a püloszi Nesztór-palota hatalmas, a Kr. e. 13. század legvégéről származó lineáris B archívumát. Ez a kronológiai különbség azt sejteti, hogy a korai írásbeliség és a bürokratikus államszervezés nem kizárólag a már kiépült, központosított nagy paloták kiváltsága volt, hanem a kisebb regionális központokban, mint amilyen Iklaina is lehetett, párhuzamosan fejlődött ki.
Ez is érdekelhet
A Mükénéi Görögország (Kr. e. 1600–1100) a bronzkori égei civilizációk utolsó, a szárazföldi görögség dominanciájával fémjelzett korszaka volt. Ebben az időszakban alakultak ki a palotagazdaságokon alapuló királyságok, mint Mükéné, Tirünsz, Théba vagy Pülosz, amelyek kiterjedt kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat ápoltak a Földközi-tenger keleti medencéjével, Egyiptommal és a Hettita Birodalommal.
Bár a püloszi palota évtizedekig a centralizált mükénéi hatalom tankönyvi példájaként szolgált, az iklainai ásatások új eredményei arra figyelmeztetnek, hogy e nagyhatalmi státusz elérését egy jóval összetettebb, a helyi hatalmi központok bekebelezésével és asszimilációjával járó folyamat előzte meg.


