Aukciós rekordot döntött Van Gogh egyik utolsó festménye
Vincent van Gogh egyik utolsó alkotása, az 1890-ben készült Virágzó gesztenyefák (Châtaigniers en fleurs) 190,4 millió dollárért (mintegy 63,4 milliárd forintért) kelt el a Sotheby’s november 18-i New York-i árverésén, megdöntve ezzel a holland festő korábbi aukciós rekordját. A történelmi jelentőségű eladást azonban csak azután bonyolíthatták le, hogy az aukciósház megállapodásra jutott a festmény második világháború idejéig visszanyúló tulajdonjogi vitájának érintettjeivel.
- Vincent van Gogh 1890-ben készült Virágzó gesztenyefák című festménye 190,4 millió dollárért (mintegy 63,4 milliárd forintért) kelt el a Sotheby’s november 18-i New York-i árverésén.
- Az eladási ár jelentősen meghaladta a festmény 180 millió dolláros (körülbelül 60 milliárd forintos) becsértékét, és megdöntötte Van Gogh korábbi, 117,2 millió dolláros (nagyjából 39 milliárd forintos) aukciós rekordját.
- Az árverést tulajdonjogi vita előzte meg, mivel Samuel Fischer magyar származású zsidó könyvkiadó örökösei szerint a festményt 1936-ban náci üldöztetés miatt kényszerültek eladni.
A Van Gogh életének utolsó két hónapjában készült olajfestményért a várakozásokat meghaladó összeget fizettek, hiszen az aukció előtt mintegy 180 millió dollárra (megközelítőleg 60 milliárd forintra) becsülték az értékét. A Sotheby’s szerint az alkotás a művész utolsó korszakának egyik legjelentősebb, magántulajdonban fennmaradt festménye, amely a Blaquier-Arrieta-gyűjtemény részeként került kalapács alá. Az eladással Van Gogh korábbi, 2022-ben felállított, 117,2 millió dolláros (nagyjából 39 milliárd forintos) aukciós rekordja is megdőlt, az új tulajdonos kilétét azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra.
Az árverést megelőző napokban komoly tulajdonjogi vita bontakozott ki a festmény körül, miután korábbi tulajdonosának, Samuel Fischer magyar származású, de élete nagy részében Németországban élő zsidó könyvkiadónak az örökösei megkérdőjelezték az alkotás 1936-os értékesítésének körülményeit. A család jogi képviselői ugyanis úgy vélték, hogy a művet a második világháború előtt, Amszterdamban a náci üldöztetés és gazdasági retorziók hatására, mintegy kényszerből (vagyis nem önszántukból) kellett eladniuk képviseltjeik felmenőinek, így az adásvétel jogszerűtlennek tekinthető.
A Sotheby’s közvetlenül az árverés előtt jelentette be, hogy a Fischer-örökösök és a festményt értékesítő Blaquier-Arrieta család tagjai mindenki számára kedvező megállapodást kötöttek, amelynek részleteit nem hozták nyilvánosságra. A műalkotás tulajdonlástörténetét a Sotheby’s részletesen ismertette, amelyből kiderül, hogy Samuel Fischer 1909-ben vásárolta meg a festményt, amely 1934-ben bekövetkezett halálát követően családján belül öröklődött tovább. Az alkotást 1932-ben vagy 1933-ban az amszterdami Paul Cassirernél helyezték letétbe, majd 1936-ban a párizsi Henriette és Marcel Kapferer birtokába került. A következő évtizedekben további négy tulajdonosa volt az értékes műalkotásnak, mielőtt a Blaquier család 1975-ben megvásárolta volna.
