Középkori fatemplom maradványait menthette át az utókornak egy 17. századi átépítés
Egy 17. században épült norvég templom tetőszerkezetében olyan faelemeket vizsgálnak a kutatók, amelyek akár 900 évvel ezelőtt is egy korábbi templom részét képezhették. A Norvég Kulturális Örökségkutató Intézet (NIKU) szakemberei a Vågå településen álló templom padlásterében olyan kopásnyomokat, festékmaradványokat és újrahasznosított gerendákat azonosítottak, amelyek új információkkal szolgálhatnak a középkori norvég fatemplomok építészetéről és történetéről.
- Egy 17. századi norvég templom tetőszerkezetében közel 900 éves faelemeket vizsgálnak a kutatók, amelyek egy korábbi középkori fatemplom építőanyagai lehettek.
- A vågåi templom gerendáin kopásnyomokat és festékmaradványokat azonosítottak, amelyek arra utalnak, hogy ezek az építőelemek eredetileg más funkciót tölthettek be.
- A szakemberek jelenleg azt vizsgálják, hogy az újrahasznosított faanyagok egyetlen korábbi templomból vagy több különböző épületből származhatnak-e.
A ma látható vågåi templomot a 17. században emelték, építéséhez azonban a legújabb kutatások szerint egy korábbi, középkori fatemplom szerkezeti elemeit is felhasználták. A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy az újrahasznosított faanyagok eredetileg egy korábbi templomból vagy több különböző épületből származhatnak-e.
Kjartan Hauglid, a NIKU művészettörténésze a tetőszerkezet egyik gerendáján azonosított olyan kopásnyomot, amelyet feltehetően a templomharangok megszólaltatásához használt kötél okozhatott egykor. Más faelemeken korábbi festés maradványait is megfigyelték, amelyek arra utalnak, hogy a ma szerkezeti szerepet betöltő építőanyagok korábban más funkciót láthattak el. Bár ezek a nyomok önmagukban nem elegendők az egyes gerendák eredeti helyének meghatározásához, együttes vizsgálatuk segíthet rekonstruálni a templom korábbi építési és átalakítási szakaszait.
A kutatásokat a norvég kulturális örökségvédelemért felelős Riksantikvaren irányítja, míg a NIKU szakemberei az régészeti dokumentációban, a szerkezeti elemek vizsgálatában és a faanyagok kormeghatározásában vesznek részt. Az eredmények nemcsak a vågåi templom történetét pontosíthatják, hanem a középkori norvég fatemplomok építészetéről, a Gudbrandsdalen térségében alkalmazott fafaragási technikákról és a korabeli díszítési hagyományokról is új ismeretekkel szolgálhatnak.
Ez is érdekelhet
A norvég fafaragás történetének számos emléke régészeti feltárásokból ismert, köztük a 9. századi osebergi hajólelet gazdagon díszített fatárgyai, amelyek évszázadokon keresztül a föld alatt rejtőztek. A vågåi templom faelemei ezzel szemben nem a talajban őrződtek meg, hanem folyamatosan használt, javított és átépített épület részeként maradtak fenn, így a középkori kézművesmesterségek olyan emlékeit is megőrizhették, amelyek más körülmények között elpusztultak volna.
A további kormeghatározási vizsgálatok segíthetnek megállapítani, hogy mikor vágták ki az egyes építőelemekhez felhasznált fákat, önmagukban azonban nem árulják el azok eredeti rendeltetését vagy későbbi áthelyezésük időpontját. Az előzetes eredmények alapján a templom padlásterében található faanyagok egy része akár 900 éve is a helyi egyházi épületekhez tartozhat. A kutatók reményei szerint a kormeghatározás és az épületrégészeti megfigyelések együttesen lehetővé teszik a templom több évszázados építéstörténetének pontosabb rekonstruálását.
