Az átkozott ereklye és az amatőr restaurátor: 2020 hét legbizarrabb történelmi híre

Üveggé égetett agyú pompeji, Marat kifröccsent vére, mint két évszázados nyom, újabb spanyol horrorrestaurátor, ellopott, majd visszaküldött „átkozott” ereklyék, brutális arccsonkítás a kora középkori Angliából, római romok helyett elásott szovjet kémrádió és az elárasztott középkori toszkán falu. A 2020-as év sok esetben a történelem oldaláról is a bizarr oldalát mutatta.

Kifröccsent vér oldhatja meg Marat bőrbetegségének rejtélyét

Jean-Paul Marat a fürdőkádjában írogatta feljegyzéseit 1793. július 13-án is, amikor egy girondista nő egy konyhakéssel halálosan megsebesítette. A filozófus, orvos és természettudós radikális nézetei mellett egyedi öltözködési stílusával és jól látható bőrbetegségével is felkeltette a figyelmet. Utolsó hónapjaiban a baja miatt Marat szinte remeteként élt: ideje nagy részét a fürdőkádban töltötte, hogy keléseinek és gennyes sebeinek viszketését enyhítse.

Egy tanulmány azt vizsgálta, hogy a gyilkosság során a Marat-t körülvevő irományokra fröccsent és máig megőrződött vérből azonosítható-e a rejtélyes bőrbetegség, amely megkeserítette az életét. A kutatók ugyanazt a módszert alkalmazták, mint a modern bűnügyi nyomozások esetén a papírról való vérmintavétel során.

A kinyert minták alapján megerősítették Marat francia–olasz származását, valamint kiderült, hogy – ellenségeinek állításával szemben – nem volt szifiliszes, és nem szenvedett sem leprában, sem szájpenészben. Megtalálható volt azonban a mintákban az immunrendszer-gyengítő hatású Malassezia restricta nevű gombafaj, amely okozhat bőrfertőzéseket. Mivel a mintákat nem Marat életében vették, a tanulmány következtetései további alátámasztást igényelnek.

Üveggé égette egy szerencsétlen áldozat agyát a Vezúv kitörése

A Nápoly mellett található vulkán 79-es kitörése – amely elpusztította Pompeji és Herculaneum városait – olyan extrém hőmérsékletekkel járt, hogy egy áldozat agyát üveggé olvasztotta, állítja Pierpaolo Petrone, a Nápolyi II. Frigyes Egyetem törvényszéki antropológusa. Míg Pompeji lakóival a Vezúvból kilövellt hamu és törmelék végzett, Herclaneumot a hegyoldalon lezúduló, úgynevezett piroklasztár temette maga alá.

A forró gázokból, hamuból és apró kődarabokból álló lávafolyam körülbelül 100 km/h sebességgel érte el a települést, az ott tartózkodóknak esélye sem volt a menekülésre. A régészek egy, az 1960-as években megtalált, körülbelül 20 éves férfi maradványait vizsgálva a koponyájában fekete, üvegszerű anyagra leltek.

A tudósok szerint a különös lelet nem más, mint a férfi agyának vitrifikálódott (megüvegesedett) maradványa. A vitrifikáció során az adott anyag magas hőfokon (az adott esetben akár 520 Celsius-fokon) égett, meg tudta gyújtani a testzsírt, és elgőzölögtette a puhább szöveteket, majd a hőmérséklet hirtelen lecsökkent, ami üvegszerűvé alakította az agyat. Ez az első eset, hogy vulkánkitörés okozta hő által vitrifikált emberi agy került elő.

Újabb amatőr restaurátor lépett akcióba Spanyolországban

1200 eurót fizetett előre egy műgyűjtő egy magát restaurátornak állító „szakembernek” azért, hogy a tulajdonában lévő XVII. századi Szűz Mária-portrét felújítsa. A munka végén a megbízó alig tért magához: Bartolomé Esteban Murillo barokk mester igen értékes alkotása, a Virgen Inmaculada ugyanis felismerhetetlen gyermekrajzzá egyszerűsödött.

A kétségbeesett tulajdonos adott egy második lehetőséget a „restaurátornak”, hogy kijavítsa hibáját, de a végeredmény hasonlóképpen értékelhetetlen lett. Az igazi szakértők megpróbálják megmenteni a képet, ám küzdelmük alighanem reménytelen.

Nem ez az első eset a hasonló kontármunkára Spanyolországban. A leghíresebb gerillarestaurálásra 2012-ben került sor, amikor az észak-spanyolországi Borja városában az Ecce Homo nevű freskó Jézus-alakja moncsicsivá transzformálódott át. Ott a templomi közösség egyik, nyolcvanas éveiben járó tagja vélte úgy, hogy maga szépíti meg Elias García Martínez 1930 körül készített művét. A majomszerűvé alakított „bundás Jézust” azóta is számos turista keresi fel, hogy élőben láthassa.

Átkozottnak vélte az általa lopott ereklyéket, inkább visszaküldte Pompejibe

Egy kanadai nő 15 éve elcsent néhány leletet Pompeji elpusztult városából, amikor a húszas évei elején ott járt. Nemrég azonban visszaküldte a műkincseket, ugyanis – mint a mellékelt bocsánatkérő levelében írta – életét sorozatos balszerencse kísérte, és úgy véli, hogy ezt az „átkozott” tárgyak okozzák.

A levelet Nicole néven aláíró nő egészen pontosan két mozaikcsempét, egy amfora- és egy kerámiadarabkát postázott el egy pompeji utazási ügynökségnek. Az asszony 2005-ben járt a híres régészeti kiállítóparkban, s ballépése óta kétszer diagnosztizáltak nála emlőrákot (a második alkalommal mindkét mellét el kellett távolítani), és anyagi nehézségekkel is küzdött.

„Kérem, vegyék vissza őket, balszerencsét hoztak” – öntötte szavakba bánatát. Mint fogalmazott, megtanulta a leckét, és Isten megbocsátását kívánja elnyerni. Továbbá nem szeretné továbbadni az „átkot” a családjának és a gyerekeinek. Egyébként tette egyáltalán nem egyedülálló: meglepően sokan szállnak magukba, s küldik vissza a romvárosba a szuvenír gyanánt elemelt leleteket.

Brutális arccsonkítással végeztek ki egy lányt a kora középkori Angliában

1100 évvel ezelőtt egy tizenéves lány borzasztó kínok között fejezte be az életét Angliában: az orrát és az ajkait levágták, a koponyáján végzett vizsgálatok pedig arra utalnak, hogy meg is skalpolták. Nem tudni pontosan, miért csonkították meg az arcát, a szakértők szerint az angolszász időkben ez egy bevett, a nőket sújtó büntetésforma lehetett valamiféle súlyos vétek vagy deviancia megtorlásaként.

Az 1960-as években a Hampshire megyei Oakridge faluban egy építkezés során megtalált koponyát akkoriban nem vizsgálták meg, így az idei analízis során derült csak ki, hogy a 15-18 év körüli lány 776–899 között élhetett. A koponya orrnyílás és száj környékén lévő csontfelületén feltehetőleg egy vékony pengéjű vaskéssel komoly sérüléseket okoztak. A homlokrészen észlelt, nem túl mély vágás pedig arra utalt, hogy az áldozat haját a fejbőrrel együtt eltávolították a koponyáról.

A kínzásba a lány valószínűsíthetően belehalt, mivel az orr és a száj környéki csontsérüléseken nem mutatkoztak gyógyulás jelei. A kutatók szerint a skalpolás és az ajkak eltávolítása még túlélhető lett volna, de az orr levágása valószínűleg megsértette az artériás hálózatot, ami heves vérzést okozott, így az áldozat a saját vérébe fulladt bele.

Római romok helyett elásott szovjet kémrádió

A németországi Köln mellett egy római kori villa feltételezett helyszínén folyó ásatás során a régészek egy igen szofisztikált szovjet rádióba botlottak, amelyet nem sokkal a vasfüggöny leomlása előtt áshattak el. A hermetikusan lezárt fémdobozba rejtett, minden bizonnyal kémkedési célra telepített eszköz elemei az eltelt három évtized során ugyan lemerültek, a felnyitásakor viszont felszisszent a kinti levegő beáramlásától. A gondosan papírba csomagolt szovjet R-394KM típusú, „Sztrizs” („Fecske”) kódnevű katonai adóvevő 1987-ben készülhetett a Szovjetunióban. A típust számos alkalommal vitték magukkal kémek Nyugat-Európába.

A készüléket megtaláló tudósok úgy gondolják, az ügynökök az innen nyugatra található Jülich Nukleáris Kutatóközpontról készített jelentéseiket szándékozhattak továbbítani az akár 1200 kilométeres hatótávolságú rádió segítségével a Szovjetunióba. Ám az is elképzelhető, hogy a délnyugatra fekvő Nörvenichnél lévő légitámaszpont érdekelte őket, ahol az 1990-es évekig amerikai Pershing típusú ballisztikus rakéták is telepítve voltak. Az elásott készülék makulátlan állapota arra utal, hogy sohasem volt használva.

Jövőre újra előbukkan egy elárasztott középkori falu Toszkánában

Az északnyugat-olaszországi Fabbriche di Careggine középkori falucskát 1947 óta borítja víz egy vízierőmű építése nyomán. A gát karbantartása miatt előreláthatóan 2021-ben leengedik a mesterségesen kialakult Vagli-tavat, így újra látható lesz az elárasztott, ám rendkívül jó állapotban megmaradt település. A XIII. században alapított kis toszkán község évszázadokon át híres volt kovácsmunkáiról, ám az iparosodás beköszöntével jelentősége fokozatosan elhalványult. Az 1940-es évekre már csupán 146 lakója és 31 háza maradt.

Sorsa a második világháború után pecsételődött meg, amikor az olasz Enel energetikai vállalat erőművet építtetett a közeli völgyben. Az útban lévő falu lakóit elköltöztették, Fabbriche di Careggine-t pedig 1947-ben elárasztotta a víz, és azóta is a mesterséges Vagli-tó (Lago di Vagli) alatt alussza örök álmát, amely azonban nem teljesen zavartalan. Az elmúlt hét évtized során ugyanis négy alkalommal engedték le a tó vizét. Azokban a napokban kíváncsi turisták ezrei lepték el a középkori települést. Hasonló lehet a forgatókönyv 2021-ben is, a területen illetékes Vagli di Sotto helyi önkormányzat egykori polgármesterének lánya, Lorenza Giorgi szerint ugyanis ismét száraz lábbal lehet majd megtekinteni a toszkán Atlantiszt.