Vulkánkitörések is súlyosbították az angolkórt az ipari forradalomban

Az ipari forradalom környezetszennyezése mellett a kis jégkorszak természeti jelenségei is súlyosbították a tömegesen pusztító angolkórt a lakosság körében. A Frontiers in Environmental Archaeology című tudományos folyóiratban publikált eredmények szerint a feltárt fogmaradványok mikroszkópos elemzése rávilágított arra, hogy a fokozott vulkáni tevékenység és az alacsony napaktivitás drasztikusan csökkentette a gyermekek D-vitamin-szintjét.

A Durhami Egyetem kutatócsoportja Ellen Kendall régész vezetésével egy észak-angliai kvékertemető leletanyagát vizsgálta meg, hogy pontosabb képet kapjon a korszak egészségügyi kihívásairól. A szakemberek összesen huszonegy, az 1711 és 1829 közötti időszakban eltemetett egyén harminc fogát vetették alá részletes elemzésnek.

A vizsgálat fókuszában a fogak belső rétegének, a dentinnek a mineralizációs problémái álltak. A biológusok számára a megkeményedett és a puha dentinrétegek váltakozása a krónikus D-vitamin-hiány egyértelmű fizikai bizonyítékának számít. Mivel a fogak fejlődése jól meghatározható ütemterv szerint zajlik, a kutatók megállapították, hogy a rétegződési elváltozások többsége csecsemő- és gyermekkorban alakult ki.

A régészeti bizonyítékokat a kvékerek által vezetett, rendkívül precíz korabeli feljegyzések segítségével finomították és helyezték tágabb társadalmi kontextusba. Bár a feltárt fogakat a szakemberek nem tudták konkrét nevekhez kötni, a levéltári adatok lehetővé tették a közösség egészségügyi állapotának statisztikai áttekintését.

A pontos születési évekhez rendelhető 109 személyből 91 olyan évtizedben jött a világra, amely közvetlenül egy jelentős vulkánkitörést követett. A vizsgált csoportból 41 egyén olyan időszakban született, amikor az intenzív vulkáni tevékenység tartósan alacsony napenergiával esett egybe. Ez a globális éghajlati együttállás a felszínre jutó ultraibolya sugárzás csökkenését eredményezte, ami akadályozta az emberi szervezet természetes D-vitamin-szintézisét.

A 13. és a 19. század között lezajlott, kis jégkorszaknak nevezett éghajlati anomáliát a megnövekedett vulkáni aktivitás és az alacsony naptevékenység együttes hatása váltotta ki. Bár a korszak globális lehűlése jól dokumentált a történeti forrásokban, a kutatók eddig elsősorban a mezőgazdaságra és a makroökonómiai folyamatokra gyakorolt hatását vizsgálták. Ellen Kendall csapata arra kereste a választ, hogy ezek az elhúzódó éghajlati eltolódások hogyan hagytak nyomot az azt átélő generációk csontozatán. Az eredmények azt igazolják, hogy a természeti tényezők közvetlenül, fizikai szinten is rontották a lakosság életminőségét.

Az angolkór (rachitis) az ipari forradalom idején vált tömeges népbetegséggé Nagy-Britanniában, amikor a lakosság a mezőgazdaságból a zsúfolt városi gyártelepekre áramlott. A betegség elsősorban a fejlődésben lévő gyermekeket érintette; a megfelelő ásványianyag-beépülés hiányában a csontvázuk deformálódott, ami maradandó mozgásszervi problémákhoz vezetett. A történészek és az orvosok sokáig kizárólag a sűrű szmogot, a gyárkéményekből áradó szennyezést és a napfénytelen, szűk bérkaszárnyákat tették felelőssé a járványszerű megbetegedésekért. A 18. század végétől a szénre épülő brit ipar valóban vastag füsttakaróval borította be a városokat, elzárva a napfény jelentős részét a városi munkásság elől.

Az új kutatás nem vitatja az ipari forradalom környezetszennyezésének súlyos közegészségügyi következményeit, ugyanakkor árnyalja a korábbi egytényezős magyarázatokat. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a korszakban megfigyelhető betegséghullámért a társadalmi-gazdasági változások és az éghajlati adottságok együttesen tehetők felelőssé. A kis jégkorszak utolsó évtizedeinek vulkáni porfelhői felerősítették a helyi ipari légszennyezés amúgy is káros hatásait.

A tanulmány rávilágít arra, hogy a történelmi populációk egészségi állapotát kizárólag a biológiai, a kulturális és a természeti környezet komplex kölcsönhatásainak vizsgálatával lehet pontosan megérteni.